Keresztutak

Is­ten­hez for­dul­ni olyan, mint ami­kor va­la­ki a ba­rát­já­val be­szél­get – ezt ál­la­pí­tot­ta meg Uf­fe Sch­jodt dán ku­ta­tó, az Aarhu­si Egye­tem ta­ná­ra.

A New Sci­en­tist cí­mű tu­do­má­nyos szakfo­lyó­irat­ban meg­je­lent ta­nul­mány sze­rint egy imád­ság­ban nin­csen sem­mi misz­ti­kus. Az agy szá­má­ra az Is­ten­nel va­ló kom­mu­ni­ká­ció olyan, mint­ha az em­ber egy hús-vér jó ba­rát­hoz szól­na.

A ku­ta­tók ugyan­is hí­vő ke­resz­té­nyek agyát vizs­gál­ták meg olyan pil­la­nat­ban, ami­kor azok ép­pen spi­ri­tu­á­lis meg­nyug­vást ke­res­tek Is­ten­nel foly­ta­tott pár­be­széd ré­vén. A tu­dó­sok azt ta­lál­ták, hogy az agy­nak ugyan­azok a te­rü­le­tei ak­ti­vi­zá­lód­nak ek­kor, mint egy tel­je­sen hét­köz­na­pi be­szél­ge­tés so­rán. Vi­szont ez nem ér­vé­nyes ak­kor, ami­kor va­la­ki a Tél­apó­hoz for­dul kí­ván­sá­ga­i­val. Ha pe­dig a hí­vő em­lé­ke­zet­ből mond el egy imát, ak­kor a me­mó­ri­á­nak csak azok a zó­nái lép­nek mű­kö­dés­be, ame­lyek az is­mét­lést szol­gál­ják.

Sch­jodt pro­fesszor húsz hí­vőt kért meg elő­ször ar­ra, hogy mond­ja el a Mi­atyán­kot vagy pe­dig egy gye­rek­mon­dó­kát. A mág­ne­ses re­zo­nan­cia mind­két eset­ben azt mu­tat­ta, hogy agyuk­ban az is­mét­lés­hez kap­cso­ló­dó zó­nák ak­ti­vi­zá­lód­nak. Az­tán az volt a fel­adat, hogy be­szél­ges­se­nek Is­ten­nel sze­mé­lyes imá­ik ál­tal, vagy pe­dig fo­gal­maz­zák meg ka­rá­cso­nyi vá­gya­i­kat a Tél­apó­nak. Az el­ső eset­ben a be­szél­ge­tés zó­nái élén­kül­tek meg, min­de­nek­előtt a hom­lok­le­beny azon te­rü­le­tei, ame­lyek má­sok szán­dé­ka­i­nak és ér­zel­me­i­nek meg­ér­té­sé­re szol­gál­nak, úgy, ahogy egy va­ló­di be­szél­ge­tő­part­ner­rel szem­ben min­dig tör­té­nik. Ez azon­ban nem kö­vet­ke­zett be a Tél­apó­hoz in­té­zett kí­ván­sá­gok so­rán.

Sch­jodt en­nek alap­ján meg­ál­la­pí­tot­ta: aki Is­ten­nel tár­sa­log, an­nak szá­má­ra ez olyan, mint­ha egy va­lós sze­méllyel be­szél­get­ne, ugyan­ak­kor a Tél­apó nem vált ki ha­son­ló ha­tást, mert az em­ber tisz­tá­ban van ez utób­bi szim­bo­li­kus jel­le­gé­vel, és in­kább tárgy­nak, le­gen­dá­nak te­kin­ti.

MTI