Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 20
- Isten a barátom
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Isten a barátom
Istenhez fordulni olyan, mint amikor valaki a barátjával beszélget – ezt állapította meg Uffe Schjodt dán kutató, az Aarhusi Egyetem tanára.
A New Scientist című tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint egy imádságban nincsen semmi misztikus. Az agy számára az Istennel való kommunikáció olyan, mintha az ember egy hús-vér jó baráthoz szólna.
A kutatók ugyanis hívő keresztények agyát vizsgálták meg olyan pillanatban, amikor azok éppen spirituális megnyugvást kerestek Istennel folytatott párbeszéd révén. A tudósok azt találták, hogy az agynak ugyanazok a területei aktivizálódnak ekkor, mint egy teljesen hétköznapi beszélgetés során. Viszont ez nem érvényes akkor, amikor valaki a Télapóhoz fordul kívánságaival. Ha pedig a hívő emlékezetből mond el egy imát, akkor a memóriának csak azok a zónái lépnek működésbe, amelyek az ismétlést szolgálják.
Schjodt professzor húsz hívőt kért meg először arra, hogy mondja el a Miatyánkot vagy pedig egy gyerekmondókát. A mágneses rezonancia mindkét esetben azt mutatta, hogy agyukban az ismétléshez kapcsolódó zónák aktivizálódnak. Aztán az volt a feladat, hogy beszélgessenek Istennel személyes imáik által, vagy pedig fogalmazzák meg karácsonyi vágyaikat a Télapónak. Az első esetben a beszélgetés zónái élénkültek meg, mindenekelőtt a homloklebeny azon területei, amelyek mások szándékainak és érzelmeinek megértésére szolgálnak, úgy, ahogy egy valódi beszélgetőpartnerrel szemben mindig történik. Ez azonban nem következett be a Télapóhoz intézett kívánságok során.
Schjodt ennek alapján megállapította: aki Istennel társalog, annak számára ez olyan, mintha egy valós személlyel beszélgetne, ugyanakkor a Télapó nem vált ki hasonló hatást, mert az ember tisztában van ez utóbbi szimbolikus jellegével, és inkább tárgynak, legendának tekinti.
MTI
::Nyomtatható változat::
|