Evangélikusok

Is­ten­tisz­te­let-köz­ve­tí­tés a rá­di­ó­ban

A gyü­le­ke­zet tör­té­ne­te több mint négy­száz év­re nyú­lik vissza, hi­szen 1600-ban már állt az első, fá­ból ké­­szült temp­lom, le­írá­sok sze­rint „mí­ves bel­ső­vel”. El­ső is­mert lel­ké­szük Mu­ra­kö­zi Mik­lós, aki 1625-től vé­gez­te itt szol­gá­la­tát. A tö­rök itt is nagy pusz­tí­tást vég­zett, de ural­ma ide­jén is tisz­tán hang­zott az ige, s az­után gyak­ran újult a temp­lom és is­ko­la, lel­kész­la­kás és ta­ní­tó­la­kás egy­aránt. A tü­rel­mi ren­de­let után Surd ar­ti­ku­lá­ris gyü­le­ke­zet lett, így a kör­nyék fal­va­i­ban élő evan­gé­li­ku­sok köz­pont­jává vált.

Egyet­len lel­készt eme­lünk ki az itt működő lel­ké­szek, es­pe­re­sek és püs­pö­kök so­rá­ból: Kuz­mics Ist­vánt, aki 1755-től 1779-ig szol­gált igé­vel, szent­sé­gek­kel Sur­don, Ne­mes­pát­ró­ban, Por­ro­gon, Szent­pá­lon, Gyé­ké­nye­sen, Lég­rá­don, Raj­kon és Ke­re­cseny­ben is. E tu­dós pré­di­ká­tor it­te­ni szol­gá­la­ta mel­lett vend nyelv­re fordította az Új­szö­vet­sé­get, s ka­te­kiz­must, ábé­cés­köny­vet írt, ének­köny­vet kez­dett. Leg­ré­geb­bi anya­köny­ve­ink – 1755-től 79-ig – az ő ke­ze írá­sát és szer­te­ága­zó mun­ká­ját mu­tat­ják és őr­zik. Ezen­kí­vül úr­va­cso­rai edé­nyei is kin­cse­ink kö­zé tar­toz­nak.

Szlo­vén test­vé­re­ink­kel mind a mai na­pig élő kap­cso­lat mű­kö­dik, a Stru­kó­con szü­le­tett, de ha­lá­lá­ig itt mun­kál­ko­dó, bib­lia­for­dí­tó-re­for­má­tor lel­kész ré­vén. Idén em­lé­ke­zünk ha­lá­lá­nak 230. év­for­du­ló­já­ra a temp­lom fa­lán el­he­lye­zett ma­gyar és szlo­vén nyel­vű már­vány­táb­la igé­jé­vel: „Ne fe­led­kez­ze­tek meg ve­ze­tő­i­tek­ről, akik az Is­ten igé­jét hir­det­ték nek­tek. Fi­gyel­je­tek éle­tük vé­gé­re, és kö­ves­sé­tek hi­tü­ket.” (Zsid 13,7)

1797-ben új temp­lom épült, mé­re­te a je­len­le­gi­nek a fe­le volt; ké­sőbb meg­na­gyob­bí­tot­ták. Sza­bó Pál lel­kész ide­jé­ből egy ada­lék: „Az is­ten­tisz­te­le­te­ket hét­köz­nap nap­kel­te után egy órá­val és nap­nyug­ta előtt egy órá­val tar­tot­ták a va­sár- és ün­nep­na­po­kon kí­vül.”

Tes­ti-lel­ki gya­ra­po­dás és vesz­te­sé­gek is kö­vet­ték egy­mást az év­szá­za­dok alatt. Ha­rang­vá­sár­lás, or­go­na­épí­tés, há­bo­rúk és épít­ke­zé­sek – a hosszú tör­té­net min­den moz­za­na­tát fel sem le­het so­rol­ni. Ér­de­mes azon­ban fi­gyel­ni Zá­mo­lyi Gyu­la mun­ká­já­ra, aki csa­lá­di és ré­teg-bib­lia­órá­kat, négy­szó­la­mú ének­kart ve­ze­tett, majd dr. Pusz­tay Lász­ló pre­cíz, pon­tos és lel­ki­is­me­re­tes, hű­sé­ges csa­lád­lá­to­ga­tó hu­szon­ki­lenc évé­re.

Ma a leg­fá­jóbb pont a fo­gyó lé­lek­szám; alig há­rom­száz főt szám­lál e gyü­le­ke­zet. Az is­ko­lát is be­zár­ták, csak óvo­dai hit­tan és lel­kes gyü­le­ke­ze­ti hit­tan­cso­port mű­kö­dik. Tag­jai min­dig részt vesz­nek a hit­tan­ver­se­nye­ken, báb­ver­se­nyen, raj­za­ik­ból pe­dig ál­lan­dó ki­ál­lí­tás lát­ha­tó a temp­lom­ban.