e-világ

Ren­ge­teg em­ber­nek van már évek óta mo­bil­te­le­fon­ja, így szá­muk­ra va­ló­szí­nű­leg nem is­me­ret­len az SMS be­tű­szó. Min­den bi­zonnyal ők a rö­vid szö­ve­ges üze­ne­tek hosszú­ság­be­li kor­lát­ját is is­me­rik: el­te­kint­ve a mo­dern te­le­fo­nok au­to­ma­ti­kus össze­kap­cso­lá­si le­he­tő­sé­ge­i­től egy-egy ilyen kül­de­mény leg­fel­jebb 160 ka­rak­ter hosszú­sá­gú le­het.

Még­is, a leg­gyak­rab­ban ér­tet­le­nül néz­nek a Twit­ter ne­vű mikrob­log­szol­gál­ta­tás­ra (http://twit­ter.com/), akik hal­lot­tak ró­la. Mit le­het kez­de­ni a leg­fel­jebb 140 ka­rak­te­res be­jegy­zé­sek­kel? Má­jus ele­jén be­szél­ge­tett el a Twit­ter tér­nye­ré­se kap­csán a Los An­ge­les Ti­mes új­ság­író­ja az SMS-rend­szer egyik ki­fej­lesz­tő­jé­vel, Fried­helm Hil­le­b­rand­dal. Ő szin­tén ezt a faj­ta szkep­ti­ciz­must ta­pasz­tal­ta mun­ká­ja kez­de­ti sza­ka­szá­ban, még kö­ze­li ba­rá­tai és kol­lé­gái is azt mond­ták, hogy az alig több mint más­fél száz be­tű­hely nem ele­gen­dő egy va­la­mi­re­va­ló köz­lés­re. Hil­le­b­ran­dot sa­ját ku­ta­tá­sai győz­ték meg iga­zá­ról: ki­de­rült tud­ni­il­lik, hogy egy ké­pes­lap­ra át­la­go­san 150 ka­rak­ter­nyi üze­net ke­rült, sőt a te­lex­üze­ne­tek hossza is ekö­rül moz­gott.

A Twit­ter a blo­gok ol­dal­vi­zén elő­re­tör­ve lett nép­sze­rű esz­köz. Az in­ter­net fej­lő­dé­sé­nek má­so­dik lép­cső­fo­ka, a Web2.0 né­ven el­hí­re­sült fá­zis ad­ta a fel­hasz­ná­lók ke­zé­be a tar­ta­lom­ge­ne­rá­lás le­he­tő­sé­gét. En­nek el­ső hul­lá­ma volt a we­bes nap­lók el­ter­je­dé­se. A blo­gok je­len­tős ré­sze az én­blog ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik, ezek tény­le­ge­sen nap­ló­sze­rű be­jegy­zé­sek, vagy­is azt rög­zí­tik, hogy az adott in­ter­ne­te­ző mi­ként éli az éle­tét. A Twit­ter in­du­lá­sa­kor szin­tén ezt a vo­na­lat kép­vi­sel­te: írd le, hogy mit csi­nálsz, de mind­össze 140 ka­rak­ter­ben.

A mon­dás sze­rint min­den esz­köz­nek jó­nak kell len­nie ar­ra, ami­re ki­ta­lál­ták, de a leg­job­bak más­ra is hasz­nál­ha­tók. A Twit­ter is egy­faj­ta cso­por­tos cse­ve­gő-, il­let­ve meg­osz­tó ol­dal­lá vált nap­ja­ink­ra. És mi­vel a fej­lesz­tők prog­ra­mo­zói fe­lü­le­tet is ad­tak hoz­zá, a ren­ge­teg rö­vid be­jegy­zés­ből ér­de­kes és ér­té­kes tar­tal­ma­kat le­het ké­szí­te­ni. A Twe­et­me­me (http://twe­et­me­me.com/) olyan hír­gyűj­tő, amely a twit­te­re­zők ál­tal be­lin­kelt hí­re­ket ren­de­zi sor­ba an­nak alap­ján, hogy hány twit­te­re­ző osz­tot­ta meg. Az ered­mény pe­dig egy va­ló­di nép­sze­rű­sé­gen ala­pu­ló hír­fo­lyam lesz, amely­ben el­ső­sor­ban a leg­ér­de­ke­sebb­nek tar­tott in­for­má­ci­ók­kal le­het ta­lál­koz­ni.

Vagy ha­son­ló­an iz­gal­mas al­kal­ma­zás a Twit­ter­Job­Se­arch (http://twit­­ter­job­se­arch.com/), amely össze­gyűj­ti a meg­hir­de­tett ál­lá­sok­kal kap­cso­lat be­jegy­zé­se­ket, és azo­kat te­szi ke­res­he­tő­vé – egy­elő­re an­gol nyel­ven és job­bá­ra az Egye­sült Ál­la­mok­ban.

Az eu­ró­pai kon­ti­nens nyu­ga­ti ré­szén és ha­zánk­ban is fel­fu­tó ágon van a Twit­ter. Az in­for­ma­ti­ká­hoz kö­ze­li em­be­rek hó­bort­já­ból las­san­ként ál­ta­lá­no­san hasz­nált esz­köz­zé vá­lik. Nem cso­da, hogy a né­met­or­szá­gi Kirchen­tag idei ese­mé­nye­it már két csa­tor­nán is le­he­tett kö­vet­ni, a dekt09 és a kirchen­tag be­ce­ne­vű fel­hasz­ná­ló is fo­lya­ma­to­san köz­ve­tí­tett. Az pe­dig szin­te ter­mé­sze­tes, hogy a bré­mai egy­há­zi na­pok­ról szó­ló pa­no­rá­ma­ol­da­lunk in­ter­jú­ala­nyá­nak, az éne­kes-ze­ne­szer­ző Har­csa Ve­ro­ni­ká­nak szin­tén van Twit­ter-azo­no­sí­tó­ja. A nép­sze­rű­ség nem pusz­tán te­het­ség kér­dé­se, ha­nem ke­mény pro­mó­ci­ós mun­ka ered­mé­nye is. Ez pe­dig ma­nap­ság már nem kép­zel­he­tő el a kö­zös­sé­gi ol­da­la­kon zaj­ló ak­tív je­len­lét nél­kül, és azok, akik az is­mert­sé­gük­ből is él­nek, tud­ják ezt.

Nincs sem­mi aka­dá­lya an­nak, hogy az egy­ház is meg­je­len­jen a Twit­te­ren. Min­den­nap van olyan tar­ta­lom, amely au­to­ma­ti­ku­san köz­zé­te­he­tő, de a na­pi igé­ken túl az egy­há­zi ese­mé­nyek is hir­det­he­tő­ek len­né­nek így. Nem biz­tos, hogy so­kan ol­vas­nák eze­ket, vi­szont az evan­gé­li­kus egy­ház ezen ke­resz­tül is nö­vel­het­né el­is­mert­sé­gét. A kül­ső fe­lü­le­te­ken tör­té­nő meg­je­le­nés fo­koz­za az együ­vé tar­to­zás él­mé­nyét, em­be­ri ar­cot köl­csö­nöz a fe­le­ke­zet­nek, és alap­já­ban vé­ve jó imázst te­remt. El­vég­re sokan vélik úgy: ha va­la­kik ma­ga­biz­to­san bán­nak az él­vo­nal­be­li tech­­no­ló­gi­ák­kal, ak­kor más­ban is jó­nak kell len­ni­ük…

Nagy Ben­ce