Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 25
- Száznegyven karakterben a világ
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Száznegyven karakterben a világ
Rengeteg embernek van már évek óta mobiltelefonja, így számukra valószínűleg nem ismeretlen az SMS betűszó. Minden bizonnyal ők a rövid szöveges üzenetek hosszúságbeli korlátját is ismerik: eltekintve a modern telefonok automatikus összekapcsolási lehetőségeitől egy-egy ilyen küldemény legfeljebb 160 karakter hosszúságú lehet.
Mégis, a leggyakrabban értetlenül néznek a Twitter nevű mikroblogszolgáltatásra (http://twitter.com/), akik hallottak róla. Mit lehet kezdeni a legfeljebb 140 karakteres bejegyzésekkel? Május elején beszélgetett el a Twitter térnyerése kapcsán a Los Angeles Times újságírója az SMS-rendszer egyik kifejlesztőjével, Friedhelm Hillebranddal. Ő szintén ezt a fajta szkepticizmust tapasztalta munkája kezdeti szakaszában, még közeli barátai és kollégái is azt mondták, hogy az alig több mint másfél száz betűhely nem elegendő egy valamirevaló közlésre. Hillebrandot saját kutatásai győzték meg igazáról: kiderült tudniillik, hogy egy képeslapra átlagosan 150 karakternyi üzenet került, sőt a telexüzenetek hossza is ekörül mozgott.
A Twitter a blogok oldalvizén előretörve lett népszerű eszköz. Az internet fejlődésének második lépcsőfoka, a Web2.0 néven elhíresült fázis adta a felhasználók kezébe a tartalomgenerálás lehetőségét. Ennek első hulláma volt a webes naplók elterjedése. A blogok jelentős része az énblog kategóriába tartozik, ezek ténylegesen naplószerű bejegyzések, vagyis azt rögzítik, hogy az adott internetező miként éli az életét. A Twitter indulásakor szintén ezt a vonalat képviselte: írd le, hogy mit csinálsz, de mindössze 140 karakterben.
A mondás szerint minden eszköznek jónak kell lennie arra, amire kitalálták, de a legjobbak másra is használhatók. A Twitter is egyfajta csoportos csevegő-, illetve megosztó oldallá vált napjainkra. És mivel a fejlesztők programozói felületet is adtak hozzá, a rengeteg rövid bejegyzésből érdekes és értékes tartalmakat lehet készíteni. A Tweetmeme (http://tweetmeme.com/) olyan hírgyűjtő, amely a twitterezők által belinkelt híreket rendezi sorba annak alapján, hogy hány twitterező osztotta meg. Az eredmény pedig egy valódi népszerűségen alapuló hírfolyam lesz, amelyben elsősorban a legérdekesebbnek tartott információkkal lehet találkozni.
Vagy hasonlóan izgalmas alkalmazás a TwitterJobSearch (http://twitterjobsearch.com/), amely összegyűjti a meghirdetett állásokkal kapcsolat bejegyzéseket, és azokat teszi kereshetővé – egyelőre angol nyelven és jobbára az Egyesült Államokban.
Az európai kontinens nyugati részén és hazánkban is felfutó ágon van a Twitter. Az informatikához közeli emberek hóbortjából lassanként általánosan használt eszközzé válik. Nem csoda, hogy a németországi Kirchentag idei eseményeit már két csatornán is lehetett követni, a dekt09 és a kirchentag becenevű felhasználó is folyamatosan közvetített. Az pedig szinte természetes, hogy a brémai egyházi napokról szóló panorámaoldalunk interjúalanyának, az énekes-zeneszerző Harcsa Veronikának szintén van Twitter-azonosítója. A népszerűség nem pusztán tehetség kérdése, hanem kemény promóciós munka eredménye is. Ez pedig manapság már nem képzelhető el a közösségi oldalakon zajló aktív jelenlét nélkül, és azok, akik az ismertségükből is élnek, tudják ezt.
Nincs semmi akadálya annak, hogy az egyház is megjelenjen a Twitteren. Mindennap van olyan tartalom, amely automatikusan közzétehető, de a napi igéken túl az egyházi események is hirdethetőek lennének így. Nem biztos, hogy sokan olvasnák ezeket, viszont az evangélikus egyház ezen keresztül is növelhetné elismertségét. A külső felületeken történő megjelenés fokozza az együvé tartozás élményét, emberi arcot kölcsönöz a felekezetnek, és alapjában véve jó imázst teremt. Elvégre sokan vélik úgy: ha valakik magabiztosan bánnak az élvonalbeli technológiákkal, akkor másban is jónak kell lenniük…
Nagy Bence
::Nyomtatható változat::
|