A közelmúlt krónikája

„Mél­tó és igaz­sá­gos íté­le­te volt az Úr­nak, hogy ezt a he­lyet, mely oly so­kat szen­ve­dett is­ten­ká­rom­lá­suk­tól, a hi­tet­le­nek vé­ré­vel töl­töt­te meg. Most, hogy a vá­rost be­vet­tük, a za­rán­do­kok min­den ko­ráb­bi fá­ra­do­zá­sa és nél­kü­lö­zé­se fel­es­dés­be me­rült, ahogy a Szent Sír­nál imád­koz­tak, és az Urat él­tet­ték” – ír­ta a szem­ta­nú ki­lenc­száz­tíz éve, 1099. jú­li­us 15-én. E na­pon fog­lal­ták vissza az el­ső ke­resz­tes had­já­rat lo­vag­jai Je­ru­zsá­le­met, a ke­resz­tény­ség szü­lő­vá­ro­sát a mu­zul­má­nok­tól.

II. Or­bán pá­pa 1095-ben hir­de­tett ke­resz­tes had­já­ra­tot, hogy vissza­sze­rez­zék a musz­li­mok­tól a Szent Sírt, és hogy se­gít­sé­get nyújt­sa­nak a szel­dzsuk tö­rö­kök­től fe­nye­ge­tett Bi­zán­ci Bi­ro­da­lom­nak.

A had­já­rat a bir­tok nél­kü­li ne­mes­ség szá­má­ra is jó le­he­tő­ség­nek kí­nál­ko­zott új föl­dek szer­zésé­re, így Eu­ró­pa-szer­te özön­löt­tek a zász­ló alá az ön­kén­te­sek. Az in­du­lást 1096-ra tűz­ték ki, mi­vel azon­ban IV. Hen­rik né­met-ró­mai csá­szár és I. Fü­löp fran­cia ki­rály is egy­há­zi átok alatt ál­lott, a ve­ze­tést Bouil­lon Gottfried al­só-lo­ta­rin­gi­ai her­ceg­re bíz­ták. A har­minc­ezer gya­lo­gos­ból és öt­ezer lo­vas­ból ál­ló négy had­test mel­lett szám­ta­lan ki­sebb, szer­ve­zet­len csa­pat, va­la­mint ka­lan­do­rok és val­lá­si fa­na­ti­ku­sok is út­ra kel­tek.

A ke­resz­te­sek el­ső ha­di­tet­te Ni­ka­ia be­vé­te­le volt 1097 jú­ni­u­sá­ban. Az elő­re­nyo­mu­lás a for­ró ana­tó­li­ai hegy­vi­dé­ken egy­re ne­he­zeb­bé vált, csak ok­tó­ber­ben ér­kez­tek meg An­ti­ó­khia alá, s 1098 jú­ni­u­sá­ban vet­ték be. A har­cok és nél­kü­lö­zé­sek mi­att mint­egy fe­lé­re csök­kent se­reg 1099. jú­ni­us 7-én vert tá­bort Je­ru­zsá­lem fa­lai alatt.

Az egy hó­na­pos ost­rom so­rán a tá­ma­dók leg­alább annyit szen­ved­tek, mint a vé­dők, mi­vel igen ke­vés élel­met tud­tak sze­rez­ni, a ku­tak vi­zét pe­dig a vé­dők meg­mér­gez­ték. Vé­gül a ha­jó­ik fá­já­ból épí­tett ost­rom­tor­nyok­ról si­ke­rült a fa­lak­ra fel­jut­ni­uk, s be­lül­ről ki­nyit­ni a ka­pu­kat. A kor szo­ká­sa­i­nak meg­fe­le­lő­en a ke­resz­te­sek a pol­gá­ri la­kos­ság nagy ré­szét is kard­él­re hány­ták, a töb­bit el­űz­ték, a vá­rost ki­fosz­tot­ták.

Ez­után a se­reg zö­me ha­za­tért, az ott ma­ra­dók Bouil­lon Gottfrie­det vá­lasz­tot­ták meg „a Szent Sír őr­ző­jé­nek” (a her­ceg a ki­rá­lyi cí­met nem vet­te fel, mert nem akart arany­ko­ro­nát vi­sel­ni ott, ahol egy­kor Krisz­tust tö­vi­sek­kel ko­ro­náz­ták meg). Báty­ja, Bald­vin már nem volt ilyen sze­rény: Gottfried 1100-ban be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la után Je­ru­zsá­lem ki­rá­lya lett, majd a Szent­föl­dön to­váb­bi ap­ró ke­resz­tény ki­rály­sá­gok ala­kul­tak.

A mo­ha­me­dá­nok 1144-ben fog­lal­ták vissza az el­ső vá­rost, Edesszát, III. Je­nő pá­pa ek­kor hir­det­te meg a má­so­dik ke­resz­tes há­bo­rút. Ezt to­váb­bi­ak kö­vet­ték a 13. szá­zad vé­gé­ig, egy­re ki­sebb ered­ménnyel. 1187-ben el­esett Je­ru­zsá­lem, az ez­után in­dult har­ma­dik ke­resz­tes had­já­rat már csak annyit ért el, hogy le­he­tő­vé tet­te ide a za­rán­dok­uta­kat. A ne­gye­dik had­já­rat­ban a ke­resz­te­sek Je­ru­zsá­lem he­lyett 1204-ben Kons­tan­ti­ná­polyt fog­lal­ták el és fosz­tot­ták ki, lét­re­hoz­va a La­tin Csá­szár­sá­got.

Ez­után már nem vol­tak lé­nye­ges vál­to­zá­sok a Kö­zel-Ke­le­ten, bár még négy nagy had­já­rat in­dult, az 1217-est II. End­re ma­gyar ki­rály, az utol­sót 1270-ben IX. (Szent) La­jos fran­cia ki­rály ve­zet­te.

MTI