Szószóró
Ki legyen a párom? (2.)
Manapság a fiatalok fejlődési üteme nagyon felgyorsult. Tizenöt-tizenhét éves korban – sokszor már jóval előbb is – az átlag fiatal már szinte kis felnőttnek számít, és rendszerint felnőttnek is érzi magát, testileg már szinte az is. A nemi érettség azonban csak az egyik feltétele az érett, felnőtt jellegű párkapcsolatnak, szükséges hozzá a megfelelő nemiszerep-magatartás megtanulása, hogy úgy tudjon viselkedni, ahogyan az egy felnőtt férfitól vagy nőtől elvárható. Ez pedig a pszichoszexuális fejlődés egy bizonyos érettségi fokát feltételezi.
A pszichoszexuális érettséget két dolog jellemzi: az egyik, hogy kialakuljon a szerelmi partner iránti igény, vágy arra, hogy keresni és megtalálni akarja valaki a társát, a párját. Ezt nevezzük párkereső beállítottságnak, illetve az erre való törekvésnek, ami azt jelenti, hogy minden egészséges lelkű fiatal keresni kezdi a hozzá korban, nemben (ez a heteroszexuális orientáció), erkölcsi és hitbéli tekintetben hozzáillő társát, aki mentálisan, a szellemi színvonalat illetően is megfelel neki.
Fiatal felnőttkorra fontos, hogy kialakuljon az egyén képessége arra, hogy egy hasonló érdeklődésű és érettségű, hasonló életfelfogású, gondolkodású és igényű partnerrel mindkét felet kielégítő, harmonikus kapcsolatot tudjon létesíteni. Ez egyszerűnek hangzik, de a kettő sajnos nem mindig jár együtt. A szerelmi kapcsolatra való igény többnyire igen korán, sokszor a serdülőkor kezdetén megjelenik – bár hallottunk már óvodáskori és kisiskoláskori „bimbódzó” szerelmekről is –, a tényleges szerelem érzésére azonban csak egy érett, harmonikusan fejlődő fiatal képes. Az érett szerelem képessége akkor alakul ki, ha képesek a fiatalok kölcsönös alkalmazkodásra, szolidaritásra, egymás igényeinek és érdekeinek tiszteletben tartására, nem utolsósorban az őszinteségre.
A partnerkapcsolatok napjainkban sokszor úgy kezdődnek, hogy mindkét fél csak a saját céljaira gondol, gyors sikerre és felületes elköteleződésre törekszik. Ez abból is látszik, hogy sok fiatal kezdetben inkább élettársi kapcsolatot létesít, és bizony előfordul, hogy a gyermekvállalás megelőzi az igazi elköteleződést, a házasságkötést.
Tapasztalatok szerint sokszor a filmekből megfigyelt vagy másoktól hallott, elmesélt történetek alapján „ellesett szerepeket” igyekszenek jól „eljátszani”, olykor türelmetlenül, egymást manipulálva, taktikázva, esetleg zsarolva megtartani!
A szerelemre való képesség a teljes őszinteség, az intimitás és az alkalmazkodás megtanulását jelenti. Az intimitásra való képesség nem bizalmaskodást jelent, hanem azt, hogy a fiatal képes nyíltan beszélni az érzéseiről, önmaga és a társa előtt is feltárni a gondolatait, a vágyait. Ehhez azonban legalább három fontos előzmény szükséges.
A szerelemre való képességhez szükséges, hogy a fiatal gyermekkorban, sőt még a csecsemőkorban megtapasztalhassa az édesanyjával, az édesapjával, esetleg a gondviselőjével való szoros, biztonságérzetet és szerető odaadást, figyelmességet nyújtó jó viszonyt. Ezt nevezi a fejlődéspszichológia biztonságos kötődésnek, mely kötődés képessége szükséges ahhoz, hogy a fiatal is képes legyen kötődni és bízni a társában, a másikban. Lányoknál szoktam is mondani, hogy párválasztáskor érdemes megfigyelni, hogyan beszél egy fiú az édesanyjáról, tisztelettel van-e iránta, mert az anyai minta segíti majd a nőkkel, a másik nemmel való kapcsolatának alakításában, építgetésében. Fiúknál hasonlóan fontosak a férfi modellek, az édesapa, a nagypapa, a férfi tanár, az edző stb. példát mutató viselkedése.
Gyermekkorban az is fontos, hogy az ember megtanulja és megtapasztalja a különféle érzelmeket, azt, hogyan fejezik ki mások, és hogyan fejezi ki saját maga az érzelmeit: az örömeit, a düheit és a bánatait. Az a legfontosabb, hogy önmagát is szeretetre méltónak, szerethetőnek tartsa a párt kereső fiatal! Előfordul, hogy problémák voltak a családjában, de akkor is fontos, hogy a fiatal képes legyen önmagát elfogadni és szeretni olyannak, amilyennek a Teremtő teremtette. A szerelemre, szeretetre való képesség alapja a beleérző képesség, az empátiára való készség megszerzése és mozgósítása a párkapcsolatokban.
Az is fontos, hogy legyen a fiatalnak önbizalma, képes legyen önmagában is erőt érezni ahhoz, hogy a párját, a partnerét megszerezze, megbecsülje és megtartsa. Akkor nem lesz féltékeny, bizonytalan, és nem idealizálja túl a partnerét, hanem bízik benne is, segíti és szolgálja. Paeli Suutari A Suutari-levelek (2005) című könyvében – amelyet az unokájának hagyott szellemi örökségül – azt írja, hogy akkor kössön egy fiatal – akár férfi, akár nő – kapcsolatot, ha kész a szolgálatra, a másikhoz való méltó alkalmazkodásra.
Hozzáteszem, hogy legyen képes az intimitásra, mert az intimitást valóban biztosító és nyújtó kapcsolat előnyösen befolyásolja mindkét fél személyiségének kibontakozását, kiteljesedését, még akkor is, ha a fiatalnak csak sokadszorra sikerül megtalálnia az igazi párját, az életre szóló társat. A türelem és a céltudatosság is az érett, párját kereső ember sajátja.
Csernyikné dr. Póth Ágnes