Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Ma­nap­ság a fi­a­ta­lok fej­lő­dé­si üte­me na­gyon fel­gyor­sult. Ti­zen­öt-ti­zen­hét éves kor­ban – sok­szor már jó­val előbb is – az át­lag fi­a­tal már szin­te kis fel­nőtt­nek szá­mít, és rend­sze­rint fel­nőtt­nek is ér­zi ma­gát, tes­ti­leg már szin­te az is. A ne­mi érett­ség azon­ban csak az egyik fel­té­te­le az érett, fel­nőtt jel­le­gű pár­kap­cso­lat­nak, szük­sé­ges hoz­zá a meg­fe­le­lő ne­m­i­sze­rep-ma­ga­tar­tás meg­ta­nu­lá­sa, hogy úgy tud­jon vi­sel­ked­ni, aho­gyan az egy fel­nőtt fér­fi­tól vagy nő­től el­vár­ha­tó. Ez pe­dig a pszi­cho­sze­xu­á­lis fej­lő­dés egy bi­zo­nyos érett­sé­gi fo­kát fel­té­te­le­zi.

A pszi­cho­sze­xu­á­lis érett­sé­get két do­log jel­lem­zi: az egyik, hogy ki­ala­kul­jon a sze­rel­mi part­ner irán­ti igény, vágy ar­ra, hogy ke­res­ni és meg­ta­lál­ni akar­ja va­la­ki a tár­sát, a pár­ját. Ezt ne­vez­zük pár­ke­re­ső be­ál­lí­tott­ság­nak, il­let­ve az er­re va­ló tö­rek­vés­nek, ami azt je­len­ti, hogy min­den egész­sé­ges lel­kű fi­a­tal ke­res­ni kez­di a hoz­zá kor­ban, nem­ben (ez a he­te­ro­sze­xu­á­lis ori­en­tá­ció), er­köl­csi és hit­bé­li tekintet­ben hoz­zá­il­lő tár­sát, aki men­tá­li­san, a szel­le­mi szín­vo­na­lat il­le­tő­en is meg­fe­lel ne­ki.

Fi­a­tal fel­nőtt­kor­ra fon­tos, hogy ki­ala­kul­jon az egyén ké­pes­sé­ge ar­ra, hogy egy ha­son­ló ér­dek­lő­dé­sű és érett­sé­gű, ha­son­ló élet­fel­fo­gá­sú, gon­dol­ko­dá­sú és igé­nyű part­ner­rel mind­két fe­let ki­elé­gí­tő, har­mo­ni­kus kap­cso­la­tot tud­jon lé­te­sí­te­ni. Ez egy­sze­rű­nek hang­zik, de a ket­tő saj­nos nem min­dig jár együtt. A sze­rel­mi kap­cso­lat­ra va­ló igény több­nyi­re igen ko­rán, sok­szor a ser­dü­lő­kor kez­de­tén meg­je­le­nik – bár hal­lot­tunk már óvo­dás­ko­ri és kis­is­ko­lás­ko­ri „bim­bó­dzó” sze­rel­mek­ről is –, a tény­le­ges sze­re­lem ér­zé­sé­re azon­ban csak egy érett, har­mo­ni­ku­san fej­lő­dő fi­a­tal ké­pes. Az érett sze­re­lem ké­pes­sé­ge ak­kor ala­kul ki, ha ké­pe­sek a fi­a­ta­lok köl­csö­nös al­kal­maz­ko­dás­ra, szo­li­da­ri­tás­ra, egy­más igé­nye­i­nek és ér­de­ke­i­nek tisz­te­let­ben tar­tá­sá­ra, nem utol­só­sor­ban az őszin­te­ség­re.

A part­ner­kap­cso­la­tok nap­ja­ink­ban sok­szor úgy kez­dőd­nek, hogy mind­két fél csak a sa­ját cél­ja­i­ra gon­dol, gyors si­ker­re és fe­lü­le­tes el­kö­te­le­ző­dés­re tö­rek­szik. Ez ab­ból is lát­szik, hogy sok fi­a­tal kez­det­ben in­kább élet­tár­si kap­cso­la­tot lé­te­sít, és bi­zony elő­for­dul, hogy a gyer­mek­vál­la­lás meg­elő­zi az iga­zi el­kö­te­le­ző­dést, a há­zas­ság­kö­tést.

Ta­pasz­ta­la­tok sze­rint sok­szor a fil­mek­ből meg­fi­gyelt vagy má­sok­tól hal­lott, el­me­sélt tör­té­ne­tek alap­ján „el­le­sett sze­re­pe­ket” igyek­sze­nek jól „el­ját­sza­ni”, oly­kor tü­rel­met­le­nül, egy­mást ma­ni­pu­lál­va, tak­ti­káz­va, eset­leg zsa­rol­va meg­tar­ta­ni!

A sze­re­lem­re va­ló ké­pes­ség a tel­jes őszin­te­ség, az in­ti­mi­tás és az al­kal­maz­ko­dás meg­ta­nu­lá­sát je­len­ti. Az in­ti­mi­tás­ra va­ló ké­pes­ség nem bi­zal­mas­ko­dást je­lent, ha­nem azt, hogy a fi­a­tal ké­pes nyíl­tan be­szél­ni az ér­zé­se­i­ről, ön­ma­ga és a tár­sa előtt is fel­tár­ni a gon­do­la­ta­it, a vá­gya­it. Eh­hez azon­ban leg­alább há­rom fon­tos előz­mény szük­sé­ges.

A sze­re­lem­re va­ló ké­pes­ség­hez szük­sé­ges, hogy a fi­a­tal gyer­mek­kor­ban, sőt még a cse­cse­mő­kor­ban meg­ta­pasz­tal­has­sa az édes­any­já­val, az édes­ap­já­val, eset­leg a gond­vi­se­lő­jé­vel va­ló szo­ros, biz­ton­ság­ér­ze­tet és sze­re­tő oda­adást, fi­gyel­mes­sé­get nyúj­tó jó vi­szonyt. Ezt ne­ve­zi a fej­lő­dés­pszi­cho­ló­gia biz­ton­sá­gos kö­tő­dés­nek, mely kö­tő­dés ké­pes­sé­ge szük­sé­ges ah­hoz, hogy a fi­a­tal is ké­pes le­gyen kö­tőd­ni és bíz­ni a tár­sá­ban, a má­sik­ban. Lá­nyok­nál szok­tam is mon­da­ni, hogy pár­vá­lasz­tás­kor ér­de­mes meg­fi­gyel­ni, ho­gyan be­szél egy fiú az édes­any­já­ról, tisz­te­let­tel van-e irán­ta, mert az anyai min­ta se­gí­ti majd a nők­kel, a má­sik nem­mel va­ló kap­cso­la­tá­nak ala­kí­tá­sá­ban, épít­ge­té­sé­ben. Fi­úk­nál ha­son­ló­an fon­to­sak a fér­fi mo­del­lek, az édes­apa, a nagy­pa­pa, a fér­fi ta­nár, az edző stb. pél­dát mu­ta­tó vi­sel­ke­dé­se.

Gyer­mek­kor­ban az is fon­tos, hogy az em­ber meg­ta­nul­ja és meg­ta­pasz­tal­ja a kü­lön­fé­le ér­zel­me­ket, azt, ho­gyan fe­je­zik ki má­sok, és ho­gyan fe­je­zi ki sa­ját ma­ga az ér­zel­me­it: az örö­me­it, a dü­he­it és a bá­na­ta­it. Az a leg­fon­to­sabb, hogy ön­ma­gát is sze­re­tet­re mél­tó­nak, sze­ret­he­tő­nek tart­sa a párt ke­re­ső fi­a­tal! Elő­for­dul, hogy prob­lé­mák vol­tak a csa­lád­já­ban, de ak­kor is fon­tos, hogy a fi­a­tal ké­pes le­gyen ön­ma­gát el­fo­gad­ni és sze­ret­ni olyan­nak, ami­lyen­nek a Te­rem­tő te­rem­tet­te. A sze­re­lem­re, sze­re­tet­re va­ló ké­pes­ség alap­ja a be­le­ér­ző ké­pes­ség, az em­pá­ti­á­ra va­ló kész­ség meg­szer­zé­se és moz­gó­sí­tá­sa a pár­kap­cso­la­tok­ban.

Az is fon­tos, hogy le­gyen a fi­a­tal­nak ön­bi­zal­ma, ké­pes le­gyen ön­ma­gá­ban is erőt érez­ni ah­hoz, hogy a pár­ját, a part­ne­rét meg­sze­rez­ze, meg­be­csül­je és meg­tart­sa. Ak­kor nem lesz fél­té­keny, bi­zony­ta­lan, és nem ide­a­li­zál­ja túl a part­ne­rét, ha­nem bí­zik ben­ne is, se­gí­ti és szol­gál­ja. Pa­e­li Su­uta­ri A Su­uta­ri-le­ve­lek (2005) cí­mű köny­vé­ben – ame­lyet az uno­ká­já­nak ha­gyott szel­le­mi örök­sé­gül – azt ír­ja, hogy ak­kor kös­sön egy fi­a­tal – akár fér­fi, akár nő – kap­cso­la­tot, ha kész a szol­gá­lat­ra, a má­sik­hoz va­ló mél­tó al­kal­maz­ko­dás­ra.

Hoz­zá­te­szem, hogy le­gyen ké­pes az in­ti­mi­tás­ra, mert az in­ti­mi­tást va­ló­ban biz­to­sí­tó és nyúj­tó kap­cso­lat elő­nyö­sen be­fo­lyá­sol­ja mind­két fél sze­mé­lyi­sé­gé­nek ki­bon­ta­ko­zá­sát, ki­tel­je­se­dé­sét, még ak­kor is, ha a fi­a­tal­nak csak so­kad­szor­ra si­ke­rül meg­ta­lál­nia az iga­zi pár­ját, az élet­re szó­ló tár­sat. A tü­re­lem és a cél­tu­da­tos­ság is az érett, pár­ját ke­re­ső em­ber sa­ját­ja.

Cser­nyik­né dr. Póth Ág­nes

::Nyomtatható változat::