Egyházunk egy-két hete

Mit ke­res a cél­ba do­bás az evan­gé­li­kus temp­lom­ban? – te­het­ték fel so­kan a kér­dést, akik el­ol­vas­ták a pusz­ta­föld­vá­ri evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet jú­li­us 24-ei prog­ram­kí­ná­la­tát. A Bé­kés me­gyei köz­ség – er­re az al­ka­lom­ra ala­po­san át­öl­töz­te­tett – temp­lo­má­ban ugyan­is va­ló­ban po­tyog­tak az el­ta­lált do­bo­zok.

A nyi­tott temp­lom éj­sza­ká­ját ta­valy ren­dez­te meg elő­ször a helyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet. Hogy idén má­sod­szor is ki­nyíl­ha­tott a temp­lom­aj­tó e kü­lön­le­ges prog­ram­ra, azt a tényt már ön­ma­gá­ban Is­ten ke­gyel­mé­nek tu­laj­do­nít­ják a hely­bé­li­ek, hi­szen egy jú­li­us ele­jén el­szen­ve­dett vil­lám­csa­pás kö­vet­kez­té­ben ugyan a há­rom ha­rang, a vil­lám­há­rí­tó és a lel­kész­la­kás több elekt­ro­mos be­ren­de­zé­se hasz­nál­ha­tat­lan­ná vált, ma­gá­ban az épü­let­ben azon­ban nem ke­let­ke­zett kár.

Lász­ló­né Há­zi Mag­dol­na lel­kész el­mond­ta, hogy kez­de­mé­nye­zé­sük­kel a temp­lo­mot ed­dig messze el­ke­rü­lő em­be­re­ket kí­ván­ja meg­szó­lí­ta­ni az utób­bi év­ti­ze­dek­ben ala­po­san meg­csap­pant lét­szá­mú kö­zös­ség: „Könnyed nyár­es­ti be­kap­cso­ló­dás­ként de­fi­ni­ál­tam az egész es­tés prog­ra­mot.”

„Nem­csak ki­kap­cso­ló­dá­si le­he­tő­sé­get kínált ugyan­is az es­te, ha­nem a gyü­le­ke­zet éle­té­be va­ló be­kap­cso­ló­dást is se­gí­tet­te ren­dez­vé­nyünk” – fo­gal­ma­zott a lel­ki­pász­tor. A szer­ve­zők en­nek ér­de­ké­ben temp­lo­mu­kat is „be­cso­ma­gol­ták”: több tu­cat mé­cses és fák­lya vi­lá­gí­tot­ta meg az épü­le­tet és kert­jét, szí­nes es­ti fényt ka­pott az ol­tár fe­let­ti bolt­ív, a temp­lom há­tul­já­ban ki­ala­kí­tott ká­vé­há­zat pe­dig sár­ga és pi­ros de­ko­rá­ció tet­te han­gu­la­tos­sá.

Amíg a gyer­e­kek a temp­lom­ban az el­ve­szett bá­rányt ke­res­ték, a fel­nőt­tek lab­dá­val egy-egy rossz tu­laj­don­sá­got, ne­ga­tív ér­zést meg­tes­te­sí­tő do­boz­ra cé­loz­hat­tak a be­já­rat­nál, ju­tal­mul pe­dig a Bib­li­a egy-egy igé­je se­gí­tett a te­li­be ta­lált bű­nök le­küz­dé­sé­hez. A részt­ve­vők meg­te­kint­het­ték az Evan­gé­likus Élet mun­ka­tár­sa, Bo­da Zsu­zsa által Észak-Ír­or­szág­ban ké­szített fo­tó­k­ból össze­ál­lí­tott ki­ál­lí­tást, va­la­mint fa­li­új­ság­ra tűz­het­ték mind­azon dol­go­kat, ame­lye­kért há­lát ad­nak a Te­rem­tő­nek.

Az oros­há­zi Im­má­nu­el ze­ne­kar bi­zony­ság­té­te­le után meg­tar­tott könnyű­ze­nés is­ten­tisz­te­let nem ­csak li­tur­gi­á­já­ban volt rend­ha­gyó: Nagy Zol­tán bé­kés­csa­bai lel­kész ve­tí­tett ké­pek se­gít­sé­gé­vel hir­det­te, hogy Jé­zus Krisz­tus az út. „Út a menny­be: ez le­het­ne a cí­me ké­pem­nek” – mond­ta az ige­hir­de­tő, mi­köz­ben egy fel­hők fö­lé ve­ze­tő au­tó­pá­lya fo­tó­ját ve­tí­tet­te. „Igen, gyak­ran ilyen egy­sze­rű­nek kép­zel­jük a menny­be ve­ze­tő utat. A cím ugyan jó, azon­ban egy má­sik fo­tó, Krisz­tus ke­reszt­jé­nek a ké­pe tar­to­zik hoz­zá” – mu­ta­tott rá tény­le­ge­sen is a lel­kész.

A temp­lom be­já­ra­tá­tól az ol­tá­rig ve­ze­tő, egy ke­reszt­be tor­kol­ló út­test­re a gyü­le­ke­zet tag­jai fel­raj­zol­hat­ták láb­nyo­mu­kat, ki­fe­jez­ve a krisz­tu­si út­ra lé­pés szán­dé­kát. Al­föl­di Csa­ba mi­ni or­go­na­kon­cert­jét kö­ve­tő­en egy svéd já­ték­fil­met ve­tí­tet­tek a temp­lom­ban. Sö­té­te­dés után a mé­cse­sek­kel meg­vi­lá­gí­tott csi­ga­lép­csőt vé­gig­já­rók bű­ne­i­ket gon­dol­hat­ták vé­gig, egy-egy „szám­lán” fel­je­gyez­ve őket. Az ös­vény vé­gén azon­ban – ki­ér­ve az „adós­ság­spi­rál­ból” – ki­egye­ne­se­dett az út, és az „adó­sok” egy ke­reszt­re akaszt­hat­ták rá adós­le­ve­lü­ket. Akik még éj­fél­kor is ma­rad­tak az is­ten­há­zá­ban, ta­izéi éne­kek­kel zár­ták a kü­lön­le­ges es­tét.

Az, hogy az újí­tó kez­de­mé­nye­zés ha­tá­sá­ra mennyi­en ta­lál­ják meg va­sár­na­pon­ként a temp­lom­ba ve­ze­tő utat, még a jö­vő tit­ka. Min­den­eset­re a Nyi­tott temp­lom éj­sza­ká­ján meg­örö­kí­tett több tu­cat láb­nyom több­szö­rö­se an­nak, mint amennyi rend­sze­re­sen kop­tat­ja a pusz­ta­föld­vá­ri temp­lom lép­cső­jét…

El­jé­csé