Egyházunk egy-két hete

Hét­éves gyü­le­ke­zet­ve­ze­tői szol­gá­lat után ad­ta át a sta­fé­ta­bo­tot Bo­ko­don Sztruh­ár And­rás nem lel­ké­szi gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­társ Kó­sa Ger­gely­nek. A ben­ső­sé­ges ün­nep­ség a jú­li­us 26-i is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben zaj­lott.

A két héttel ezelőtt felszentelt új lel­­kész az Efe­zu­si le­vél­ből er­re az al­ka­lom­ra vá­lasz­tott ige alap­ján pré­di­kált. Ha szó sze­rint nem hang­zott is el, a hall­ga­tó­ság ért­het­te a pár­hu­za­mot Pál efe­zu­si szol­gá­la­ta és Sztruh­ár And­rás bo­ko­di évei kö­zött.

A sze­mé­lyes han­gú pré­di­ká­ció után kö­vet­ke­zett a kö­szön­té­sek so­ra. El­ső­ként a bo­ko­di gyü­le­ke­zet ne­vé­ben ele­ve­ní­tet­te fel Zseb­ők Ist­ván fel­ügye­lő az el­múlt, mun­ká­ban és ered­mé­nyek­ben gaz­dag hét évet, majd a da­di gyü­le­ke­zet­rész nyújtotta át aján­dé­kát. Ba­dics Lász­ló­né pres­bi­ter vers­be szed­ve mél­tat­ta Sztruh­ár And­rás hű­sé­ges szol­gá­la­tát, és adott há­­lát a leköszönő gyülekezeti mun­katárs ott töl­tött min­den na­pjáért.

Az egy­ház­me­gye ne­vé­ben e so­rok író­ja kö­szön­het­te meg azt a sok-sok mun­kát, amely­nek ered­mé­nye­ként az el­múlt években meg­újul­hat­tak a gyü­le­ke­zet épü­le­tei. A most szol­gá­lat­ba ál­ló utód­nak nem a re­no­vá­lás lesz az el­ső fel­ada­ta, ha­nem a lel­ki épít­ke­zés­re for­dít­hat­ja min­den ener­gi­á­ját és ta­len­tu­mát.

A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let kö­szö­ne­te­kép­pen Itt­zés Já­nos püs­pök és Sza­bó György ke­rü­le­ti fel­ügye­lő ke­rü­le­ti em­lék­ér­met ado­má­nyo­zott Sztruh­ár And­rás­nak. Fel­idéz­ték emel­lett a hét év­vel ez­előt­ti ag­go­dal­ma­kat, me­lye­ket a hű­sé­ges szol­ga­társ mun­ká­ja sikeresen el­osz­latott. A püs­pök az egybegyűltek előtt is meg­erő­sí­tet­te a gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­társ szá­má­ra adott azon meg­bí­za­tást, hogy se­gít­se az új lel­kész mun­ká­ját, mint­egy vi­gye ve­le együtt még egy ide­ig a sta­fé­tabotot.

Sztruh­ár And­rás a tő­le meg­szo­kott alá­zat­tal, Krisz­tus­ra mu­ta­tás­sal és ter­mé­sze­te­sen nem ke­vés meg­ha­tott­ság­gal fo­gad­ta a kö­szön­té­se­ket. Mint mond­ta, aján­dék volt szá­má­ra az az ere­de­ti­leg há­rom hó­na­pos­ra ter­ve­zett, majd hét­év­nyi­re bő­vült meg­bí­za­tás, amely révén a bo­ko­di gyü­le­ke­ze­tet gon­doz­hat­ta.

Mé­szá­ros Ta­más