Evangélikusok
Bemutatkozik a dunakeszi gyülekezet
A Duna mentén fekvő kis településen a múlt század elején alig négy-öt evangélikus család élt. 1910-ben a szomszédos községből, Fótról, majd egy évtizeddel később a főváros peremkerületéből, Rákospalotáról gondozták hűséges pásztorai az egyre gyarapodó gyülekezetet, amely 1921-ben önálló egyházközséggé szerveződött.
A templom építésének terve 1925-ben kezdett érlelődni. Az építkezés Szabó János kőművesmester tervei alapján 1938 augusztusának végén kezdődött el, Mezei József esperes lelkészi szolgálata idején. A templomot 1939. szeptember 10-én dr. Raffay Sándor püspök szentelte föl.
1965-ben megkezdődött a lelkészlakás építése. 2003-ban a régi, romos állapotú lakás helyett új parókia épült. Ebben az évben a templom belseje és az altemplom is megújult. Az altemplom gyülekezeti teremként is működik, bibliaóráknak, gyülekezeti alkalmaknak biztosítva megfelelő környezetet.
A gyülekezet lelkésze 1999 óta Kovács László. A hetvenes évektől a dunakeszi lelkipásztor feladata a Gödön és Sződligeten élő evangélikusok gondozása is.
Mára Dunakeszi sok új lakójával a budapesti agglomeráció részévé vált, de már a korábbi évtizedekben is az ország minden tájáról költöztek az időközben várossá növekedő településre. A gyülekezet rugalmassága, nyitottsága, az újonnan érkezők iránti őszinte, befogadó szeretete ennek a sokfelől származásnak is köszönhető. Bár lélekszámát tekintve az Északi Egyházkerület legkisebb gyülekezetei közé tartozik, mégis sokoldalú életet él, hiszen gyermekek, dolgozó felnőttek és nyugdíjasok egyaránt részt vesznek alkalmainkon. Gyermek- és felnőtthittanóra, heti rendszerességgel bibliaóra, gyülekezeti napok, adventi és böjti egyházzenei áhítatok, szeretetvendégségek várják a gyülekezet igére és közösségre vágyó tagjait.