Cantate
Bűnbánati zsoltár
Hatalmas Isten, nagy haragodban, ne feddj meg engemet
A Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) liturgikus énekei között (672), a verses és prózai zsoltárok csoportjában foglal helyet Szegedi Gergely parafrázisa: 6. zsoltár – Tartsd meg irgalmasságodból az én életemet! Az Isten irgalmáért könyörgő, bűnvalló imát kiváltképpen böjti időben énekelhetjük.
Az ének az imádkozó ember Istenhez forduló, egyes szám első személyű könyörgése. Mély kétségbeeséssel, testi és lelki betegségben – „nagy bűnös vagyok”, „semmi jó nincs bennem” – ostromolja Istent. Az erős felindulást, esdeklést felszólító módú igék sora jelzi: ne feddj meg, ne ostorozz engem, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, térj hozzám, szabadíts meg, tartsd meg, tekints énreám, adjad. A 2. versszakban mintha a betegségekkel küzdő Szegedi Gergely személyes sorsa is megszólalna a bűnéből gyógyulást váró ember könyörgésében: „De sőt, Úristen, könyörülj rajtam, mert csak alig vagyok, / Tudod, Úristen, mely beteg vagyok, mert nagy bűnös vagyok, / Gyógyíts meg engem e fájdalomból, mert gyógyulást várok.”
Istentől nemcsak azt kéri az imádkozó, hogy ne ostorozza őt, hanem (sőt!) könyörületet, gyógyulást vár, hogy a mindenható Isten kijelentse magát – „Háborúsága az én lelkemnek oly igen nagy vagyon, / Minémű szélvész és nagy háború a tengeren vagyon, / De míg rám nézel, hatalmas Isten, az csak addig vagyon.” (4. versszak) –, és beteljesítse fogadását (6. vsz.).
A könyörgés teológiai csúcspontja a 7. versszak, az ószövetségi zsoltár keresztény értelmezése: „Hatalmasságát te szent igédnek adjad, hogy hihessem, / Szabadulását az én lelkemnek adjad, hogy várhassam, / Ígéretedet te szent Fiadban adjad, hogy vallhassam!” Az utolsó versszak szerint az imát meghallgatta Isten: „Örvendez lelkem…” Megváltozik a beszédhelyzet is. Maga Isten szólal meg, és ad reményt: „Bízzál, jó fiam, az én Lelkemben, azt mondja az Isten.”
A 6. zsoltár a hét úgynevezett bűnbánati zsoltár közé tartozik. Böjtben, a Szentháromság-nap utáni vasárnapokon és temetésen egyaránt énekelhető. A 16. században az ördög és a bűn háborgatásának idejére is ajánlották.
Szegedi Gergely tizennyolc versszakos parafrázisából a GyLK nyolc versszakot közöl. Jogosan maradt el a gyülekezeti énekként ma már szokatlan első versszak, amely a zsoltár üzenetét foglalja össze: „Szent Dávid király bűnei ellen így panaszolkodik, / De Istenének kegyességében nagy erősen bízik, / És teljes hitből könyörgésében ígyen imádkozik.”
A 6. zsoltárt Balassi Bálint is lefordította (Ó, magas egeknek…). A bibliai zsoltár hetedik versét, amely a GyLK változatában nem szerepel, érdemes elolvasnunk mindkét költő tolmácsolásában: „Régulta immár csak veszekedem fohászkodásomban, / Elnedvesítem az én ágyamat könyvhullatásimmal, / Nyoszolyám immár úgyan eláradt az én siralmimmal.” (Szegedi) – „Ímé, megfáradtam, ugyan ellankadtam gyakor fohászkodásban, / Mind éjten-éjtszaka szemeim világa elfogy az nagy sírásban, / Könyveim, mint patak, széllyel úgyan folynak éjjeli nyoszolyámban.” (Balassi).
A bűnbánati zsoltárok egyik leghíresebb zenei feldolgozása Orlandus Lassus motettája (Psalmi Davidis poenitentiales). A 6. zsoltárnak több megzenésítése is van, így például Georg Philipp Telemann kantátája (Ach Herr, strafe mich nicht in deinem Zorn), Claudio Monteverdi (Domine ne in furore tuo arguas me) és Farkas Ferenc kórusműve.
Szegedi zsoltára már az 1560–61-es Huszár Gál-féle énekeskönyvben kottával együtt jelent meg. Ez a dallamváltozat azonban vonalvezetésében eltér a GyLK dallamától, amely a Schulek–Sulyok-féle Régi magyar istenes énekek című gyűjtemény 101. számú énekére hivatkozik. A 16. században népszerű, oktáv terjedelmű dallamot – Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserűségemben! (EÉ 79) – az 1744-es kolozsvári énekeskönyvben jegyezték le először. A háromsoros dallam lényegében egy zenei gondolatot variál.
H. Hubert Gabriella