Cantate

Bűn­bá­na­ti zsol­tár

Hozzászólás a cikkhez

A Gyü­le­ke­ze­ti li­tur­gi­kus könyv (GyLK) li­tur­gi­kus éne­kei kö­zött (672), a ver­ses és pró­zai zsol­tá­rok cso­port­já­ban fog­lal he­lyet Sze­ge­di Ger­gely pa­ra­frá­zi­sa: 6. zsol­tár – Tartsd meg ir­gal­mas­sá­god­ból az én éle­te­met! Az Is­ten ir­gal­má­ért kö­nyör­gő, bűn­val­ló imát ki­vált­kép­pen böj­ti idő­ben éne­kel­het­jük.

Az ének az imád­ko­zó em­ber Is­ten­hez for­du­ló, egyes szám el­ső sze­mé­lyű kö­nyör­gé­se. Mély két­ség­be­esés­sel, tes­ti és lel­ki be­teg­ség­ben – „nagy bű­nös va­gyok”, „sem­mi jó nincs ben­nem” – ost­ro­mol­ja Is­tent. Az erős fel­in­du­lást, es­dek­lést fel­szó­lí­tó módú igék so­ra jel­zi: ne feddj meg, ne os­to­rozz en­gem, kö­nyö­rülj raj­tam, gyó­gyíts meg, térj hoz­zám, sza­ba­díts meg, tartsd meg, te­kints én­re­ám, ad­jad. A 2. vers­szak­ban mint­ha a be­teg­sé­gek­kel küz­dő Sze­ge­di Ger­gely sze­mé­lyes sor­sa is meg­szó­lal­na a bű­né­ből gyó­gyu­lást vá­ró em­ber kö­nyör­gé­sé­ben: „De sőt, Úr­is­ten, kö­nyö­rülj raj­tam, mert csak alig va­gyok, / Tu­dod, Úr­is­ten, mely be­teg va­gyok, mert nagy bű­nös va­gyok, / Gyó­gyíts meg en­gem e fáj­da­lom­ból, mert gyó­gyu­lást vá­rok.”

Is­ten­től nem­csak azt ké­ri az imád­ko­zó, hogy ne os­to­roz­za őt, ha­nem (sőt!) kö­nyö­rü­le­tet, gyó­gyu­lást vár, hogy a min­den­ha­tó Is­ten ki­je­lent­se ma­gát – „Há­bo­rú­sá­ga az én lel­kem­nek oly igen nagy va­gyon, / Mi­né­mű szél­vész és nagy há­bo­rú a ten­ge­ren va­gyon, / De míg rám né­zel, ha­tal­mas Is­ten, az csak ad­dig va­gyon.” (4. vers­szak) –, és be­tel­je­sít­se fo­ga­dá­sát (6. vsz.).

A kö­nyör­gés teo­ló­gi­ai csúcs­pont­ja a 7. vers­szak, az ószö­vet­sé­gi zsol­tár ke­resz­tény ér­tel­me­zé­se: „Ha­tal­mas­sá­gát te szent igéd­nek ad­jad, hogy hi­hes­sem, / Sza­ba­du­lá­sát az én lel­kem­nek ad­jad, hogy vár­has­sam, / Ígé­re­te­det te szent Fi­ad­ban ad­jad, hogy vall­has­sam!” Az utol­só vers­szak sze­rint az imát meg­hall­gat­ta Is­ten: „Ör­ven­dez lel­kem…” Meg­vál­to­zik a be­széd­hely­zet is. Ma­ga Is­ten szó­lal meg, és ad re­ményt: „Bíz­zál, jó fi­am, az én Lel­kem­ben, azt mond­ja az Is­ten.”

A 6. zsol­tár a hét úgy­ne­ve­zett bűn­bá­na­ti zsol­tár kö­zé tar­to­zik. Böjt­ben, a Szent­há­rom­ság-nap utá­ni va­sár­na­po­kon és te­me­té­sen egy­aránt éne­kel­he­tő. A 16. szá­zad­ban az ör­dög és a bűn há­bor­ga­tá­sá­nak ide­jé­re is aján­lot­ták.

Az 1560 előtt ke­let­ke­zett zsol­tár­pa­raf­rá­zis szer­ző­je, Sze­ge­di Ger­gely (1537–1566) a Fel­föl­dön, a Ti­szán­tú­lon és a Ti­szán in­nen volt re­for­má­tus lel­kész. Pa­ra­frá­zi­sai ha­tá­sá­ra in­dult el a zsol­tár­át­köl­té­sek 16. szá­za­di vi­rág­zá­sa.

Sze­ge­di Ger­gely ti­zen­nyolc vers­sza­kos pa­ra­frá­zi­sá­ból a GyLK nyolc vers­sza­kot kö­zöl. Jo­go­san ma­radt el a gyü­le­ke­ze­ti ének­ként ma már szo­kat­lan el­ső vers­szak, amely a zsol­tár üze­ne­tét fog­lal­ja össze: „Szent Dá­vid ki­rály bű­nei el­len így pa­na­szol­ko­dik, / De Is­te­né­nek ke­gyes­sé­gé­ben nagy erő­sen bí­zik, / És tel­jes hit­ből kö­nyör­gé­sé­ben ígyen imád­ko­zik.”

A 6. zsol­tárt Ba­las­si Bá­lint is le­for­dí­tot­ta (Ó, ma­gas egek­nek…). A bib­li­ai zsol­tár he­te­dik ver­sét, amely a GyLK vál­to­za­tá­ban nem sze­re­pel, ér­de­mes el­ol­vas­nunk mind­két köl­tő tol­má­cso­lá­sá­ban: „Ré­gul­ta im­már csak ve­sze­ke­dem fo­hász­ko­dá­som­ban, / El­ned­ve­sí­tem az én ágya­mat könyv­hul­la­tá­sim­mal, / Nyo­szo­lyám im­már úgyan el­áradt az én si­ral­mim­mal.” (Sze­ge­di) – „Ímé, meg­fá­rad­tam, ugyan el­lan­kad­tam gya­kor fo­hász­ko­dás­ban, / Mind éj­ten-éjt­sza­ka sze­me­im vi­lá­ga el­fogy az nagy sí­rás­ban, / Köny­ve­im, mint pa­tak, széllyel úgyan foly­nak éj­je­li nyo­szo­lyám­ban.” (Ba­las­si).

A bűn­bá­na­ti zsol­tá­rok egyik leg­hí­re­sebb ze­nei fel­dol­go­zá­sa Or­lan­dus Las­sus mo­tet­tá­ja (Psal­mi Da­vi­dis po­e­ni­ten­tia­les). A 6. zsol­tár­nak több meg­ze­né­sí­té­se is van, így pél­dá­ul Ge­org Phi­lipp Te­le­mann kan­tá­tá­ja (Ach Herr, stra­fe mich nicht in de­i­nem Zorn), Cla­u­dio Mon­te­ver­di (Do­mi­ne ne in fu­ro­re tuo ar­gu­as me) és Far­kas Fe­renc kó­rus­mű­ve.

Sze­ge­di zsol­tá­ra már az 1560–61-es Hu­szár Gál-fé­le éne­kes­könyv­ben kot­tá­val együtt je­lent meg. Ez a dal­lam­vál­to­zat azon­ban vo­nal­ve­ze­té­sé­ben el­tér a GyLK dal­la­má­tól, amely a Schu­lek–Su­lyok-fé­le Ré­gi ma­gyar is­te­nes éne­kek cí­mű gyűj­te­mény 101. szá­mú éne­ké­re hi­vat­ko­zik. A 16. szá­zad­ban nép­sze­rű, ok­táv ter­je­del­mű dal­la­mot – Ne hagyj el­es­nem, fel­sé­ges Is­ten, ke­se­rű­sé­gem­ben! (EÉ 79) – az 1744-es ko­lozs­vá­ri éne­kes­könyv­ben je­gyez­ték le elő­ször. A há­rom­so­ros dal­lam lé­nye­gé­ben egy ze­nei gon­do­la­tot va­ri­ál.

H. Hu­bert Gab­ri­el­la

::Nyomtatható változat::