Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 37 - Ada­lé­kok a ma­gyar fém­pén­zek tör­té­ne­té­hez

evél&levél

Ada­lé­kok a ma­gyar fém­pén­zek tör­té­ne­té­hez

La­punk idei 34–35. (au­gusz­tus 23–30.) össze­vont szá­má­ban tar­tal­mas cikk je­lent meg a ma­gyar fém­pénz tör­té­ne­té­ről. Szer­ző­jé­nek ala­pos tárgy­is­me­re­te in­dí­tott e ki­egé­szí­tő hoz­zá­szó­lás­ra.

Szent Ist­ván pénz­ve­ré­sé­hez meg kell em­lí­te­nem: az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­te­men azt ta­nul­tam, hogy az el­ső ma­gyar dé­ná­ro­kon lán­dzsa volt, lan­cea re­gis = „a ki­rály lán­dzsá­ja, ki­rá­lyi lán­dzsa” fel­irat­tal. Ugyan­is a Szil­vesz­ter pá­pá­tól kül­dött zárt ko­ro­na után Ist­ván – szu­ve­re­ni­tá­sa el­is­me­ré­se­ként – a né­met csá­szár­tól arany­lán­dzsát ka­pott.

En­nek bib­li­ai hát­te­re Saul lán­dzsá­ja vagy dár­dá­ja: 1Sám 13,22; 18,10; 19,9–10; 20,33; 22,6; 26 fej.; 2Sám 1,6. (A hé­ber­ben há­rom szó is je­lent­het dö­fő- vagy ha­jí­tófegy­vert.) Lán­dzsa sza­vunk össze­függ a fran­cia lan­cer = „dob­ni” igé­vel; a ma­gyar­ban csak a kop­ja szó egy­ér­tel­mű­en dö­fő szál­fegy­ver. Nem vé­let­len egyéb­ként, hogy az 1535 és 1719 kö­zött vert orosz ko­pek ér­mé­ken a kop­ját tar­tó nagy­fe­je­del­met, il­le­tő­leg a cárt áb­rá­zol­ták (tör­té­ne­ti-eti­mo­ló­gi­ai szó­tár).

Ist­ván utó­da, uno­ka­öccse, a ve­len­cei Or­se­o­lo Pé­ter a ma­gya­rok zsar­no­ka volt. Orosz­lán­ként or­dí­tó né­me­tek­kel és fecs­ke­ként fe­cse­gő ola­szok­kal vet­te ma­gát kö­rül. Az Ár­pád vé­ré­ből va­ló Bonnyát és Beny­hét meg­ölet­te (nyil­ván po­li­ti­kai ok­ból), nem úgy, mint a szent ki­rály, aki me­rény­lő­jé­nek meg­ke­gyel­me­zett, Va­zult nem fosz­tot­ta meg éle­té­től, há­rom fi­át pe­dig fut­ni hagy­ta. (Kö­zü­lük And­rás = End­re, majd Bé­la utóbb Ist­ván ki­rá­lyi szé­ké­re is ke­rült.)

Pé­tert a fel­lá­za­dó ma­gya­rok – élü­kön Ist­ván só­go­rá­val, Aba Sá­mu­el­lel – el­ker­get­ték. Ő a csá­szár­hoz fu­tott, és az arany­lán­dzsa át­adá­sá­val fel­kí­nál­ta ne­ki az or­szág hű­bér­ura­sá­gát.

A csá­szá­ri ha­dak­kal küzd­ve Aba Sá­mu­el Mén­fő­nél el­esett, és Pé­ter vissza­ül­he­tett a trón­ra, im­már a csá­szár hű­bé­re­se­ként – míg le nem vál­tot­ták a Va­ta ve­zet­te ha­dak és a po­gány Le­ven­te meg­ke­resz­tel­ke­dett báty­ja, End­re orosz apó­sá­nak fej­szé­sei.

Meg­jegy­zen­dő, hogy a ko­ra­be­li réz­pénzt a dé­li ha­tár­vé­dő-üt­kö­ző bán­sá­gok­ban ver­ték. A bá­ni (ne­vét őr­zi a ro­mán lei váltó­pén­ze, a ba­ni) bi­zony ba­ná­lis ér­té­kű volt.

Dr. Zsig­mondy Ár­pád (Hat­van)