Egyházunk egy-két hete
Ősagárdi „helyreállítás”
A helybéliek közül október 4-én délután alighanem többen tartózkodtak a templomban, illetve a templomkertben, mint ahányan otthonukban. A mintegy háromszázötven lelket számláló Ősagárd apraja-nagyja ünneplőbe öltözött, hogy részese lehessen az evangélikus egyházközség tizenharmadik lelkészét beiktató ünnepi istentiszteletnek. Eszlényi Ákost a Nógrádi Egyházmegye esperese, Szabó András állította hivatalába.
Színtiszta lutheránusnak mondott településen osztozni egy gyülekezet ünnepében nem akármilyen élmény, még az evangélikus ünnepségekre amúgy gyakorta hivatalos lelkészek, egyházi szolgálatban állók számára sem.
És Ősagárd – miként a múlt vasárnapi együttlét során többször is elhangzott – valóban „nem akármilyen” község. A Cserhát fennsíkján elterülő, az „éghez legközelebb lévő” Nógrád megyei falu már az 1670-es évekből származó írásos emlékek szerint is protestáns többségű volt, bár az evangélikus egyházközség létezéséről „csak” 1735-ből maradt fenn hiteles dokumentum. Ám hogy milyen elkötelezett hívek hagyományozták vallásukat nemzedékről nemzedékre, azt ékesen bizonyítja, hogy az evangélikus közösség az ellenreformáció alatt sem szűnt meg létezni, jóllehet hatvanhét esztendőn át pásztora sem lehetett a nyájnak. De talán ennél is meggyőzőbb bizonyíték, hogy ez a félezernél sohasem népesebb település maga is hat lelkészt adott egyházunknak. Ősagárdon született D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök – aki szintén jelen volt a múlt vasárnapi lelkésziktatáson –, és történetesen „idevalósi” az iktatást végző esperes, Szabó András is.
Az útmutató aznapi igéje (Zsolt 23,6) alapján tartott oltár előtti igehirdetését egy pillanatra megszakítva az Északi Egyházkerület püspöke a szó szoros értelmében is szembesítette a mindaddig vele szemben álló Eszlényi Ákost az ünneplő gyülekezettel. Dr. Fabiny Tamás kifejezte abbéli reményét, hogy ez a templomban most el sem férő közösség a későbbiekben is erős imádságos háttérrel segíti majd szolgálatát, hogy a lelkész ily módon is megtapasztalhassa életében Isten jóságát és szeretetét.
Eszlényi Ákos személyes hitvallásának nevezte azt a páli verset, amelyet – immár beiktatott lelkészként – prédikációja alapigéjéül választott: „…az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1Kor 3,7)
Az ősagárdi gyülekezet Laczkovszki Zoltán felügyelő vezette elöljárói mindazonáltal aligha véletlenül hívták meg pásztoruknak a rákoskeresztúri egyházközségben segéd-, majd másodlelkészként kilenc éven át bizonyító „papgyereket”. Kalácska Béla személyében ugyanis idestova már egy éve nyugalmazott lelkész helyettesített az állandó parókus lelkészhez „szokott” településen. Ezért is újították fel a parókiát rekordgyorsasággal, így Eszlényi Ákos családjával – hitvesével és kislányával – már beiktatása előtt három nappal itt tölthette első éjszakáját. (De ez utóbbi, derűsen emlegetett „rekordot” csak egyháztörténeti érdekességként kívánta rögzíteni a krónikás.)
TPK