Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A hely­bé­li­ek kö­zül ok­tó­ber 4-én dél­után alig­ha­nem töb­ben tar­tóz­kod­tak a temp­lom­ban, il­let­ve a temp­lom­kert­ben, mint ahá­nyan ott­ho­nuk­ban. A mint­egy há­rom­száz­öt­ven lel­ket szám­lá­ló Ős­agárd ap­ra­ja-nagy­ja ün­nep­lő­be öl­tö­zött, hogy ré­sze­se le­hes­sen az evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség ti­zen­har­ma­dik lel­ké­szét be­ik­ta­tó ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­nek. Esz­lé­nyi Ákost a Nóg­rá­di Egy­ház­me­gye es­pe­re­se, Sza­bó And­rás ál­lí­tot­ta hi­va­ta­lá­ba.

Szín­tisz­ta lu­the­rá­nus­nak mon­dott te­le­pü­lé­sen osz­toz­ni egy gyü­le­ke­zet ün­ne­pé­ben nem akár­mi­lyen él­mény, még az evan­gé­li­kus ün­nep­sé­gek­re amúgy gya­kor­ta hi­va­ta­los lel­ké­szek, egy­há­zi szol­gá­lat­ban ál­lók szá­má­ra sem.

És Ős­agárd – mi­ként a múlt va­sár­na­pi együtt­lét so­rán több­ször is el­hang­zott – va­ló­ban „nem akár­mi­lyen” köz­ség. A Cser­hát fenn­sík­ján el­te­rü­lő, az „ég­hez leg­kö­ze­lebb lé­vő” Nóg­rád me­gyei fa­lu már az 1670-es évek­ből szár­ma­zó írá­sos em­lé­kek sze­rint is pro­tes­táns több­sé­gű volt, bár az evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség lé­te­zé­sé­ről „csak” 1735-ből ma­radt fenn hi­te­les do­ku­men­tum. Ám hogy mi­lyen el­kö­te­le­zett hí­vek ha­gyo­má­nyoz­ták val­lá­su­kat nem­ze­dék­ről nem­ze­dék­re, azt éke­sen bi­zo­nyít­ja, hogy az evan­gé­li­kus kö­zös­ség az el­len­re­for­má­ció alatt sem szűnt meg lé­tez­ni, jól­le­het hat­van­hét esz­ten­dőn át pász­to­ra sem le­he­tett a nyáj­nak. De ta­lán en­nél is meg­győ­zőbb bi­zo­nyí­ték, hogy ez a fél­ezer­nél so­ha­sem né­pe­sebb te­le­pü­lés ma­ga is hat lel­készt adott egy­há­zunk­nak. Ős­agár­don szü­le­tett D. dr. Har­ma­ti Bé­la nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök – aki szin­tén je­len volt a múlt va­sár­na­pi lel­kész­ik­ta­tá­son –, és tör­té­ne­te­sen „ide­va­ló­si” az ik­ta­tást vég­ző es­pe­res, Sza­bó And­rás is.

Az út­mu­ta­tó az­na­pi igé­je (Zsolt 23,6) alap­ján tar­tott ol­tár előt­ti ige­hir­de­té­sét egy pil­la­nat­ra meg­sza­kít­va az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke a szó szo­ros ér­tel­mé­ben is szem­be­sí­tet­te a mind­ad­dig ve­le szem­ben ál­ló Esz­lé­nyi Ákost az ün­nep­lő gyü­le­ke­zet­tel. Dr. Fa­bi­ny Ta­más ki­fe­jez­te ab­bé­li re­mé­nyét, hogy ez a temp­lom­ban most el sem fé­rő kö­zös­ség a ké­sőb­bi­ek­ben is erős imád­sá­gos hát­tér­rel se­gí­ti majd szol­gá­la­tát, hogy a lel­kész ily mó­don is meg­ta­pasz­tal­has­sa éle­té­ben Is­ten jó­sá­gát és sze­re­te­tét.

Esz­lé­nyi Ákos sze­mé­lyes hit­val­lá­sá­nak ne­vez­te azt a pá­li ver­set, ame­lyet – im­már be­ik­ta­tott lel­kész­ként – pré­di­ká­ci­ó­ja alap­igé­jé­ül vá­lasz­tott: „…az sem szá­mít, aki ül­tet, az sem, aki ön­töz, ha­nem csak Is­ten, aki a nö­ve­ke­dést ad­ja.” (1Kor 3,7)

Az ős­agár­di gyü­le­ke­zet Lacz­kovsz­ki Zol­tán fel­ügye­lő ve­zet­te elöl­já­rói mind­azon­ál­tal alig­ha vé­let­le­nül hív­ták meg pász­to­ruk­nak a rá­kos­ke­reszt­úri egy­ház­köz­ség­ben se­géd-, majd má­sod­lel­kész­ként ki­lenc éven át bi­zo­nyí­tó „pap­gye­re­ket”. Ka­lács­ka Bé­la sze­mé­lyé­ben ugyanis ide­s­to­va már egy éve nyu­gal­ma­zott lel­kész he­lyet­te­sí­tett az ál­lan­dó pa­ró­kus lel­kész­hez „szo­kott” te­le­pü­lé­sen. Ezért is újí­tot­ták fel a pa­ró­ki­át re­kord­gyor­sa­ság­gal, így Esz­lé­nyi Ákos csa­lád­já­val – hit­ve­sé­vel és kis­lá­nyá­val – már be­ik­ta­tá­sa előtt há­rom nap­pal itt tölt­het­te el­ső éj­sza­ká­ját. (De ez utóbbi, de­rű­sen em­le­ge­tett „re­kor­dot” csak egy­ház­tör­té­ne­ti ér­de­kes­ség­ként kí­ván­ta rög­zí­te­ni a kró­ni­kás.)

TPK

::Nyomtatható változat::