e-világ

Re­mé­lem, uno­ka­hú­ga­im­nak nem ke­rül a ke­zük­be ez a cikk. Ha va­la­ki ki­ej­ti a cím­ben sze­rep­lő szót, Lu­ca, Bo­ri és Ju­dit­ka azon­nal kó­rus­ban ki­a­bál­ják: nem be­szé­lünk csú­nyán!

Ne­kik és min­den kri­ti­kus­nak iga­zuk van, de mit csi­nál­jak, ha ez an­nak a film­nek a cí­me, ami­ről ír­ni aka­rok? Mert ma­gát a fil­met – ha kis­gye­re­kek­nek nem is – kon­zer­va­tív és „mo­dern fel­fo­gá­sú” fel­nőt­tek­nek egy­aránt jó szív­vel aján­lom. A fi­a­ta­lok­ról nem is be­szél­ve… A film an­gol nyel­vű hon­lap­ján – sok más in­ter­ne­tes ol­dal­hoz ha­son­ló­an – pe­reg­nek a na­pok. A kop­pen­há­gai klí­ma­csú­csig öt­ven­hat nap ma­radt. Az Age of Stu­pid cí­mű film pe­dig nyil­ván­va­ló­an azért (is) szü­le­tett, hogy a dön­tés­ho­zó­kat meg­győz­ze: a kés­le­ke­dés vég­ze­tes le­het.

A cse­lek­mény 2055-ben ját­szó­dik. Boly­gón­kat el­árasz­tot­ta a víz, de a ka­taszt­ró­fa ké­pe­it nem lát­juk, csak Nor­vé­gi­á­tól észak­ra egy fur­csa tor­nyot. Ez a Glo­bá­lis Ar­chí­vum, ahol, úgy lát­szik, még ide­jé­ben össze­gyűj­töt­tek ren­ge­teg tár­gyat, ki­tö­mött ál­la­tot és az el­pusz­tult ci­vi­li­zá­ció mil­li­ó­nyi do­ku­men­tu­mát. A köz­pon­ti szá­mí­tó­gép­hez ke­rék­pá­ron ér­ke­zik egy ka­rak­te­res ar­cú öreg­em­ber, fáj­dal­mat tük­rö­ző sze­me­i­vel ránk néz, és fel­te­szi a kér­dést: „Mi­ért nem men­tet­tük meg a Föl­det, amíg még meg­te­het­tük vol­na?” Az­után el­kez­di néz­ni a ré­gi fil­me­ket, ame­lyek a 2005 és 2008 kö­zöt­ti idő­szak do­ku­men­tu­ma­it, az ak­kor élt em­be­rek küz­del­me­it mu­tat­ják.

A sze­rep­lők nem szí­né­szek, ha­nem va­ló­sá­gos em­be­rek, a tör­té­ne­tek hi­he­tő­ek, ha nem is mind hét­köz­na­pi­ak. A már nem fi­a­tal, de élet­erős New Or­leans-i fér­fi el­me­sé­li, hogy a Ka­tri­na hur­ri­kán tom­bo­lá­sa ide­jén ho­gyan men­tet­te mo­tor­csó­nak­ján az el­árasz­tott há­zak la­kó­it. Csak ké­sőbb tud­juk meg, hogy ak­tív éve­it olaj­ku­ta­tás­sal töl­töt­te.

Az ira­ki test­vér­pár vissza­em­lé­ke­zé­se alul­né­zet­ből mu­tat­ja meg az ira­ki há­bo­rú tör­té­ne­tét. A ni­gé­ri­ai fi­a­tal nő­nek nagy ál­mai van­nak, de a pénz­szer­zés­re kell kon­cent­rál­nia, hogy ki­tör­hes­sen az olaj­szennye­zés­sel súj­tott vi­dék­ről. Az in­di­ai mil­li­o­mos üz­let­em­ber fa­pa­dos lé­gi­tár­sa­sá­got ala­kít, hogy ez­zel küzd­jön a sze­gény­ség fel­szá­mo­lá­sá­ért. A brit szél­erő­mű-épí­tő szak­em­ber mun­ká­ját a ké­nyel­mü­ket fél­tő la­ko­sok til­ta­ko­zá­sa ne­he­zí­ti. Fe­le­sé­gé­vel együtt élet­mód­ju­kon is haj­lan­dók vál­toz­tat­ni, hogy csök­kent­sék szén-di­o­xid-ki­bo­csá­tá­su­kat. És ott a nyolc­van­két éves, fran­cia he­gyi ve­ze­tő, aki­nek ér­zé­se­it leg­job­ban át tu­dom él­ni. Éle­te so­rán leg­alább száz­öt­ven mé­ter­rel rö­vi­dül­tek az Al­pok gleccse­rei, lát­ja, hogy min­den meg­vál­to­zik a he­gyek­ben. Há­za mel­lett dü­bö­rög­nek a te­her­au­tók, hogy az alag­úton át krump­lit szál­lít­sa­nak Olasz­or­szág­ba, az­tán hoz­zák vissza a krump­li­pü­rét. A krump­li a hegy lá­bá­nál lé­vő kert­ben is meg­te­rem.

Ezek a hús-vér em­be­rek hi­va­tot­tak ar­ra, hogy a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom­hoz fű­ző­dő el­lent­mon­dá­sos vi­szo­nyun­kat ér­zé­kel­tes­sék. Le­het vi­tat­koz­ni ró­la, hogy egyik-má­sik sze­rep­lő he­lyett nem kel­lett vol­na-e in­kább mást vá­lasz­ta­ni, nem kel­lett vol­na-e más prob­lé­mák­ra kon­cent­rál­ni. A Shell olaj­tár­sa­ság bű­ne­i­nek be­mu­ta­tá­sa ta­lán túl hang­sú­lyos, amit va­ló­szí­nű­leg az ma­gya­ráz, hogy öt év­vel ez­előtt a ren­de­ző­nő nem a glo­bá­lis fel­me­le­ge­dés­ről, ha­nem az olaj­ki­ter­me­lés ál­tal oko­zott ká­rok­ról akart fil­met ké­szí­te­ni. A film­ben az em­be­ri sor­sok váz­la­to­sak. Ám az min­den­kép­pen nagy erény, hogy lát­juk, a glo­bá­lis ég­haj­lat­vál­to­zás nem­csak a szén-di­o­xid-kvó­ták adás­vé­te­lé­ről, de a fel­dúlt boly­gó meg­nyo­mo­rí­tott és ki­vált­sá­gos em­be­re­i­nek éle­té­ről is szól.

A film alap­fel­té­te­le­zé­se elég egy­sze­rű. Ha a glo­bá­lis fel­me­le­ge­dés az ipa­ri kor­szak előt­ti át­lag­hő­mér­sék­let­hez ké­pest több mint két Cel­si­us fok lesz, ak­kor el­sza­ba­dul­nak a fo­lya­ma­tok, nincs re­mény meg­álljt pa­ran­csol­ni. Ez a té­tel meg­egye­zik a kér­dés­sel fog­lal­ko­zó tu­dó­sok több­sé­gé­nek vé­le­mé­nyé­vel, má­ra szá­mos nem­zet­kö­zi po­li­ti­kai szer­ve­zet is ma­gá­é­vá tet­te. Ha 2020-ig nem csök­kent­jük drasz­ti­ku­san az üveg­ház­ha­tá­sú gá­zok ki­bo­csá­tá­sát, ak­kor fé­lő, hogy a film­be­li for­ga­tó­könyv va­ló­sul meg.

Zá­ró­jel­ben jegy­zem meg: új­ra és új­ra hal­lunk olyan szak­ér­tői vé­le­mé­nye­ket, hogy az em­be­ri ere­de­tű szén-di­o­xid-ki­bo­csá­tás to­váb­bi nö­ve­lé­se nem fog­ja emel­ni boly­gónk át­lag­hő­mér­sék­le­tét. Az ilyen pub­li­ká­ci­ók egy ré­szét az olaj­lob­bi fi­nan­szí­roz­za, de le­het­nek hi­te­les tu­dó­sok is, akik azt hang­sú­lyoz­zák, hogy a bo­nyo­lult ég­haj­la­ti rend­sze­rek ne­he­zen ki­szá­mít­ha­tók. Ám még­is ér­de­mes az elő­vi­gyá­za­tos­ság el­ve alap­ján cse­le­ked­ni. A fosszi­lis tü­ze­lő­anya­gok hasz­ná­la­tá­ra ala­po­zott pa­zar­ló és igaz­ság­ta­lan vi­lá­gunk hosszú tá­von sem­mi­kép­pen nem fenn­tart­ha­tó.

Fran­ny Arm­strong har­minc­hét éves ren­de­ző­nő és csa­pa­ta meg­győ­ző­dés­sel küzd egy jobb vi­lá­gért. „Ha nem ja­ví­tasz a vi­lá­gon, ak­kor el­vesz­te­ge­ted az éle­te­det.” Ezt a mon­da­tot nem egy ka­to­li­kus szent, ha­nem a ren­de­ző­nő nyi­lat­koz­ta. A film be­vé­te­lét a 10:10 kam­pány­ra for­dít­ják, sze­mé­lyes pél­dá­juk­kal is azt akar­ják se­gí­te­ni, hogy Nagy-Bri­tan­nia 2010-ben tíz szá­za­lék­kal csök­kent­se szén-di­o­xid-ki­bo­csá­tá­sát. Nincs idő a ha­lo­ga­tás­ra. Az ál­ta­lam egyéb­ként nagy­ra be­csült Ba­rack Oba­ma ame­ri­kai el­nök az ég­haj­lat­vál­to­zás ügyé­ben egy­elő­re ko­moly­ta­lan ál­lás­pon­tot kép­vi­sel. Az igaz, hogy 2050-re az 1990-es szint nyolc­van szá­za­lé­ká­ra akar­ja csök­ken­te­ni az USA szén-di­o­xid-ki­bo­csá­tá­sát, de úgy, hogy 2020-ig csak annyi a cél, hogy a ki­bo­csá­tás ne le­gyen na­gyobb, mint 1990-ben volt. A film sze­rint nem okos dön­tés a vál­toz­ta­tást a kö­vet­ke­ző nem­ze­dék­re hagy­ni.

(A hü­lye­ség ko­ra cí­mű film egy­elő­re csak Bu­da­pes­ten, a Kos­suth mo­zi­ban lát­ha­tó, de a kam­pányt szer­ve­ző kör­nye­zet­vé­dő szer­ve­ze­tek szí­ve­sen el­vi­szik vi­dé­ki is­ko­lai ve­tí­té­sek­re is.)

Ga­dó György Pál