Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 44 - Ve­tő Bé­la nyu­gal­ma­zott le­vél­tár-igaz­ga­tó élet­mű­dí­ja

Evangélikusok

Ve­tő Bé­la nyu­gal­ma­zott le­vél­tár-igaz­ga­tó élet­mű­dí­ja

A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zi Le­vél­tá­ro­sok Egye­sü­le­te (MEL­TE) ál­tal ala­pí­tott Kor­mos Lász­ló-élet­mű­dí­jat idén Ve­tő Bé­la evan­gé­li­kus lel­kész­nek, az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár (EOL) nyu­gal­ma­zott igaz­ga­tó­já­nak ítél­ték oda. A dí­jat a közelmúltban a veszp­ré­mi aka­dé­mi­ai szék­ház el­nö­ki kü­lön­ter­mé­ben ün­ne­pé­lyes ke­re­tek kö­zött ad­ta át az egye­sü­let ne­vé­ben dr. Jan­ka György el­nök, majd Czen­the Mik­lós, az EOL igaz­ga­tó­ja is­mer­tet­te a dí­ja­zott élet­raj­zát. Az egy­há­zi le­vél­tá­ro­sok egye­sü­le­te 1993-ban ala­kult, tag­jai a kü­lön­fé­le fe­le­ke­ze­tű ma­gyar­or­szá­gi egy­há­zak le­vél­tá­ro­sai. Öku­me­ni­kus jel­le­gét az is jel­zi, hogy az egye­sü­let ve­ze­té­sét el­lá­tó in­té­ző­bi­zott­ság­nak a ró­mai és gö­rög ka­to­li­kus, a re­for­má­tus és az evan­gé­li­kus fe­le­ke­zet egy-egy kép­vi­se­lő­je a tag­ja. A dí­jat az egye­sü­let ala­pí­tó el­nö­ké­ről, a deb­re­ce­ni re­for­má­tus le­vél­tár ve­ze­tő­jé­ről, dr. Kor­mos Lász­ló­ról ne­vez­ték el.

Ve­tő Bé­la 1927-ben Bu­da­pes­ten szü­le­tett, 1937–1945 kö­zött a fa­so­ri gim­ná­zi­um­ban ta­nult. 1945–1949 kö­zött vé­gez­te el a sop­ro­ni evan­gé­li­kus teo­ló­gi­át. 1949-es lel­késszé szen­te­lé­sét kö­ve­tő­en több gyü­le­ke­zet­ben szol­gál se­géd­lel­kész­ként (Jó­zsef­vá­ros, Kecs­ke­mét, Fe­renc­vá­ros). 1953–1956-ig az Ül­lői úti or­szá­gos iro­dá­ban ügy­vi­vő lel­kész Grün­valszky Ká­roly egye­te­mes fő­tit­kár mel­lett. Itt is­mer­ke­dik meg az egy­ház­igaz­ga­tás­sal, amely­nek ira­ta­it ké­sőbb le­vél­tá­ros­ként őr­zi. Hosszú, ti­zen­nyolc éves lel­ké­szi szol­gá­lat kö­vet­ke­zik 1956–1974 kö­zött a veszp­ré­mi gyü­le­ke­zet­ben. Szé­les ér­dek­lő­dé­si kö­ré­re jel­lem­ző, hogy ide­gen­ve­ze­tői tan­fo­lya­mot vé­gez, finn­or­szá­gi ösz­tön­dí­jasként nép­fő­is­ko­lá­kat és az éb­re­dé­si moz­gal­ma­kat ta­nul­má­nyoz­za.

Só­lyom Je­nőt kö­ve­tő­en 1975. ja­nu­ár 1-jén vet­te át az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár ve­ze­té­sét. A le­vél­tár ek­kor még jó­részt egy­sze­mé­lyes in­téz­mény volt, bár időn­ként rész­ál­lás­ban lel­ké­szek és vi­lá­gi­ak is be­se­gí­tet­tek. Volt mit ten­ni, hi­szen eb­ben a hős­kor­nak ne­vez­he­tő idő­szak­ban ren­ge­teg anyag ke­rült be a le­vél­tár­ba, pél­dá­ul az 1952-es egy­ház­igaz­ga­tá­si re­for­mot kö­ve­tő­en a négy meg­szűnt egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ki hi­va­ta­la­i­nak és az egy­ház­me­gyék­nek az ira­tai. Az anya­got ren­dez­ni kel­lett, do­bo­zol­ni, újabb rak­tá­ra­kat lé­te­sí­te­ni, hi­szen má­ra az irat­anyag mennyi­sé­ge el­éri az ezer irat­fo­lyó­mé­tert. Ve­tő Bé­la ko­rá­ban a le­vél­tár mű­sza­ki fel­sze­re­lé­se a ma­i­hoz ké­pest még sze­rény­nek mond­ha­tó: egyet­len fű­tött he­lyi­ség volt, ahol a le­vél­tá­ros és a ku­ta­tó dol­go­zott. A le­vél­tá­ros egy sze­mély­ben vé­gez­te a ku­ta­tó­szol­gá­la­tot, rak­tá­ros­ként szed­te le a polc­ról az ira­to­kat.

E csen­des és alá­za­tos mun­ka kö­vet­kez­té­ben az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár má­ra Ma­gyar­or­szág egyik leg­na­gyobb és leg­ér­té­ke­sebb egy­há­zi irat­gyűj­te­mé­nyé­nek szá­mít, köz­pon­ti fek­vé­sé­nél fog­va egy­há­zi és vi­lá­gi ku­ta­tók tu­do­má­nyos és más cél­lal gyak­ran ke­re­sik. Ve­tő Bé­la köz­re­mű­kö­dé­sé­vel je­lent meg 1983-ban a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus le­vél­tá­ri anyag át­te­kin­tő fondjegy­zé­ke.

Ugyaneb­ben az év­ben a Lu­ther-ju­bi­le­um kap­csán Nyu­gat- és Ke­let-Né­met­or­szág­ban ki­ál­lí­tá­so­kon mu­tat­ták be a le­vél­tár leg­na­gyobb kin­csét, a Lu­ther-vég­ren­de­le­tet. Ve­tő Bé­la szá­mos tu­do­má­nyos ku­ta­tót lá­tott el anyag­gal, de ma­ga is részt vett kon­fe­ren­ci­á­kon, ta­nul­má­nyai, cik­kei je­len­tek meg kü­lön­fé­le egy­há­zi fo­lyó­ira­tok­ban.

1993-ban ala­pí­tó tag­ja a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zi Le­vél­tá­ro­sok Egye­sü­le­té­nek. 1996-tól nyug­dí­jas, Veszp­rém­be köl­tö­zik, 1998-ban je­le­nik meg A veszp­ré­mi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet 200 éves tör­té­ne­te cí­mű kö­te­te. Ve­tő Bé­la de­rűs ter­mé­sze­té­vel, alá­za­tos éle­té­vel, gaz­dag ta­pasz­ta­la­tá­val vált az egy­há­zi le­vél­tá­ros szak­ma meg­be­csült kép­vi­se­lő­jé­vé.

C. M.