Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 44
- Vető Béla nyugalmazott levéltár-igazgató életműdíja
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Vető Béla nyugalmazott levéltár-igazgató életműdíja
A Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) által alapított Kormos László-életműdíjat idén Vető Béla evangélikus lelkésznek, az Evangélikus Országos Levéltár (EOL) nyugalmazott igazgatójának ítélték oda. A díjat a közelmúltban a veszprémi akadémiai székház elnöki különtermében ünnepélyes keretek között adta át az egyesület nevében dr. Janka György elnök, majd Czenthe Miklós, az EOL igazgatója ismertette a díjazott életrajzát. Az egyházi levéltárosok egyesülete 1993-ban alakult, tagjai a különféle felekezetű magyarországi egyházak levéltárosai. Ökumenikus jellegét az is jelzi, hogy az egyesület vezetését ellátó intézőbizottságnak a római és görög katolikus, a református és az evangélikus felekezet egy-egy képviselője a tagja. A díjat az egyesület alapító elnökéről, a debreceni református levéltár vezetőjéről, dr. Kormos Lászlóról nevezték el.
Vető Béla 1927-ben Budapesten született, 1937–1945 között a fasori gimnáziumban tanult. 1945–1949 között végezte el a soproni evangélikus teológiát. 1949-es lelkésszé szentelését követően több gyülekezetben szolgál segédlelkészként (Józsefváros, Kecskemét, Ferencváros). 1953–1956-ig az Üllői úti országos irodában ügyvivő lelkész Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár mellett. Itt ismerkedik meg az egyházigazgatással, amelynek iratait később levéltárosként őrzi. Hosszú, tizennyolc éves lelkészi szolgálat következik 1956–1974 között a veszprémi gyülekezetben. Széles érdeklődési körére jellemző, hogy idegenvezetői tanfolyamot végez, finnországi ösztöndíjasként népfőiskolákat és az ébredési mozgalmakat tanulmányozza.
Sólyom Jenőt követően 1975. január 1-jén vette át az Evangélikus Országos Levéltár vezetését. A levéltár ekkor még jórészt egyszemélyes intézmény volt, bár időnként részállásban lelkészek és világiak is besegítettek. Volt mit tenni, hiszen ebben a hőskornak nevezhető időszakban rengeteg anyag került be a levéltárba, például az 1952-es egyházigazgatási reformot követően a négy megszűnt egyházkerület püspöki hivatalainak és az egyházmegyéknek az iratai. Az anyagot rendezni kellett, dobozolni, újabb raktárakat létesíteni, hiszen mára az iratanyag mennyisége eléri az ezer iratfolyómétert. Vető Béla korában a levéltár műszaki felszerelése a maihoz képest még szerénynek mondható: egyetlen fűtött helyiség volt, ahol a levéltáros és a kutató dolgozott. A levéltáros egy személyben végezte a kutatószolgálatot, raktárosként szedte le a polcról az iratokat.
E csendes és alázatos munka következtében az Evangélikus Országos Levéltár mára Magyarország egyik legnagyobb és legértékesebb egyházi iratgyűjteményének számít, központi fekvésénél fogva egyházi és világi kutatók tudományos és más céllal gyakran keresik. Vető Béla közreműködésével jelent meg 1983-ban a magyarországi evangélikus levéltári anyag áttekintő fondjegyzéke.
Ugyanebben az évben a Luther-jubileum kapcsán Nyugat- és Kelet-Németországban kiállításokon mutatták be a levéltár legnagyobb kincsét, a Luther-végrendeletet. Vető Béla számos tudományos kutatót látott el anyaggal, de maga is részt vett konferenciákon, tanulmányai, cikkei jelentek meg különféle egyházi folyóiratokban.
1993-ban alapító tagja a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének. 1996-tól nyugdíjas, Veszprémbe költözik, 1998-ban jelenik meg A veszprémi evangélikus gyülekezet 200 éves története című kötete. Vető Béla derűs természetével, alázatos életével, gazdag tapasztalatával vált az egyházi levéltáros szakma megbecsült képviselőjévé.
C. M.
::Nyomtatható változat::
|