Napról napra

Új nap – új kegyelem
Va­sár­nap Csak Is­ten­nél csen­de­sül el lel­kem, tő­le ka­pok se­gít­sé­get. Zsolt 62,2 (1Pt 1,8; Mt 5,38–48; Ef 6,10–17; Zsolt 33) A sí­ró kis­ba­bát kö­rül­áll­ták a ro­ko­nok. „Biz­tos éhes!” – mond­ta az, ... >>

Élő víz

Re­qui­em élő­kért
Kit nem tar­tóz­tat a föl­di po­kol,
és nem tar­tóz­tat a föl­di éden,
en­ged­jük el Is­ten ne­vé­ben. Nem gyógy­szert akar, kór­ház-ter­met,
ste­ril ápo­lást, ven­dég-szer­vet,
csak föl­det akar, sem­mi mást,
fü­vek kö­zöt­ti ... >>

A sze­re­tet for­rá­sá­ra bíz­va ma­gun­kat
Szól­nak a ha­ran­gok. Kö­zel­ről-tá­vol­ról ér­ke­zett em­be­rek men­nek fe­ke­te ru­há­ban las­sú lép­tek­kel a te­me­tő fe­lé. A ko­por­sót fel­ra­va­ta­loz­ták. A lel­kész ma­gá­ra öl­ti a Lu­ther-ka­bá­tot. Mind­járt szól­ni fog a gyá­szo­ló gyü­le­ke­zet­hez. Biz­to­san Is­ten­ről fog be­szél­ni. De nem mind­egy, ho­gyan. Jobb, ha nem kezd dog­ma­ti­kai kér­dé­se­ket tag­lal­ni, ha­nem igyek­szik az egy­be­gyűl­te­ket – kö­zü­lük va­ló­szí­nű­leg nem min­den­ki rend­sze­res temp­lom­ba já­ró – gyá­szuk­ban ko­mo­lyan ven­ni. Ta­lán sza­vak­ba önt né­hány ér­zést, ame­lyet a gyá­szo­ló tel­je­sen ren­de­zet­len és meg­fo­gal­ma­zat­lan for­má­ban hord ma­gá­ban, hogy eb­ből a gyász­ba va­ló őszin­te be­le­ér­zés­ből majd Is­ten­re mu­tas­son. >>

„Ha­lott­ja van mind­annyi­unk­nak…
…hisz’ perc­ről perc­re te­me­tünk.” Ha­lot­tak nap­ja… ez az el­ne­ve­zés min­dig is egy ki­csit za­var­ba ho­zott. Fel­ka­va­ró bir­tok­vi­szony… Nem, ez a nap ta­lán in­kább az élő­ké s az el nem mú­ló em­lé­ke­ze­té. De ez sem jó, mert az em­lék ko­pik, fa­kul, meg­má­sul, míg a sze­re­tet: az él, az ma­rad, az örök. Ami sze­ret­te­ink­hez, ha­lot­ta­ink­hoz fűz, akik szá­munk­ra – s ez is mi­lyen el­lent­mon­dás – él­nek. Ne­kem leg­alább­is van­nak per­ce­im, rit­ka-aján­dék éb­ren­lé­te­im vagy in­kább ál­ma­im, ami­kor el­tű­nik a ha­tár a két vi­lág kö­zött. >>

Élet a ha­lál előtt
Ami­kor fel­lob­ban a ha­lot­tak na­pi gyer­tya láng­ja, én min­dig rá em­lé­ke­zem. Az idős né­ni­re, aki össze­ku­co­rod­va fe­küdt a kór­há­zi ágyon. Olyan volt, mint egy szár­nya­sze­gett ma­dár. Szo­mo­rú­ság ült a sze­mé­ben. Ta­lán mert sen­ki sem lá­to­gat­ta. A fér­je és a test­vé­rei rég el­huny­tak már. Gyer­me­kei kül­föl­dön ke­res­ték bol­do­gu­lá­su­kat. Egye­dül ma­radt, egé­szen egye­dül. Leg­alább­is ő így hit­te. >>

HE­TI ÚT­RA­VA­LÓ
„Ne győz­zön le té­ged a rossz, ha­nem te győzd le a rosszat a jó­val.” (Róm 12,21) >>

Egyházunk egy-két hete

Sze­re­dai szen­te­lés
Újon­nan épült evan­gé­li­kus temp­lo­mot szen­tel­tek múlt szom­ba­ton Csík­sze­re­dá­ban, a Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház leg­fi­a­ta­labb gyü­le­ke­ze­té­ben. Az ün­ne­pi ese­mény je­len­tő­sé­gét nem utol­só­sor­ban az a kö­rül­mény is nö­ve­li, hogy a Szé­kely­föld szí­vé­ben – Har­gi­ta me­gyé­ben – ez az el­ső temp­lo­ma az evan­gé­li­kus­ság­nak. >>

Lel­ki híd­fő­ál­lás
Urunk irán­tunk va­ló ke­gyel­mét lát­juk ab­ban, hogy mi­u­tán 470 év­vel ez­előtt Dé­vai Bí­ró Má­tyás – lu­the­ri szel­lem­ben – 1535-ben meg­ala­pí­tot­ta az el­ső pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tet itt Ba­la­ton­fü­re­den, temp­lo­mot épít­het­tünk Is­ten di­cső­sé­gé­re, most pe­dig lel­kész­la­kás épí­té­sé­be kezd­he­tünk – ez a mon­dat ol­vas­ha­tó a ba­la­ton­fü­re­di evan­gé­li­kus temp­lom mel­lett fel­épí­tett pa­ró­kia alap­kő-ok­ira­tá­ban, me­lyet 2005. áp­ri­lis 16-án he­lyez­tek el. Több mint négy év elteltével az el­múlt va­sár­nap mondhatták el: a terv megvalósult. Az el­ké­szült épü­le­tet Pol­gár­di Sán­dor, a Veszp­ré­mi Egy­ház­me­gye es­pe­re­se szen­tel­te fel. >>

Kántori búcsú
Rend­ha­gyó al­ka­lom volt az ok­tó­ber 25-ei or­go­na­ze­nés áhí­tat a De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban – öt­ven­év­nyi gyü­le­ke­ze­ti szol­gá­la­ta után ju­bi­le­u­mi kon­cert­tel bú­csú­zott az or­go­na­pad­tól Trajt­ler Gá­bor Köl­csey Fe­renc-dí­jas or­go­na­mű­vész. >>

Húszéves a solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus óvo­da
Im­már húsz éve an­nak, hogy szé­les­re tár­ta ka­pu­it a solt­vad­ker­ti Evan­gé­li­kus Egy­há­zi Óvo­da. Az elsőként oda járó, fé­lénk, pöt­töm gyer­kő­cök má­ra egye­te­met vég­zett, dip­lo­más em­be­rek­ké, fe­le­lős­ség­tel­jes fel­nőt­té, szü­lő­vé vál­tak. Szét­szé­led­tek a szél­ró­zsa min­den irá­nyá­ba, ezer kü­lön­fé­le do­log­gal fog­lal­koz­nak, va­la­mi azon­ban össze­kö­ti őket. Az er­köl­csi ér­ték­rend és sze­re­tet, amelyet e fa­lak kö­zött kap­tak út­ra­va­ló­nak, és amely nél­kül sok­kal ne­he­zeb­ben ven­nék az élet aka­dá­lya­it. >>

Köz­le­mény
Az Észa­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let fe­gyel­mi ta­ná­csa el­já­rást foly­ta­tott le Szmo­lár At­ti­la lel­kész el­len. >>

Keresztutak

Az igaz em­ber hit­ből él
Az ava­si re­for­má­tus temp­lom és kör­nyé­ke ré­gi idők han­gu­la­tát idé­zi. Azt a kort, ami­kor még nem is­mer­tük az el­dob­ha­tó anya­go­kat. A temp­lom kö­rül év­szá­za­dos sír­kert; az épü­let szűk kis aj­ta­ján be­lép­ve is meg­érint a múlt. A ha­tal­mas osz­lo­pok, ma­gas-íves gó­ti­kus ab­la­kok más vi­lá­got idéz­nek, mint az Avas hegy túl­ol­da­lán emel­ke­dő pa­nel­ren­ge­teg. A pa­ne­lek egy­for­ma­sá­ga a szá­mí­tá­sok sze­rint ele­gen­dő te­ret ad a ben­nük la­kó em­ber­nek – ám csak az egye­di ter­ve­zés és ki­vi­te­le­zés for­mál va­ló­di ott­hont. Ta­lán nem túl eről­te­tett a pár­hu­zam, ha mind­ezt ki­in­du­lás­nak vesszük a re­for­má­ci­ó­ra va­ló em­lé­ke­zés­hez. >>

Új LVSZ-fő­tit­kár La­tin-Ame­ri­ká­ból
A Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) Ta­ná­csa ok­tó­ber 22–27. kö­zött tar­tot­ta éves ülé­sét Genf kö­ze­lé­ben. A ta­nács meg­vá­lasz­tot­ta a vi­lág­szer­ve­zet új fő­tit­ká­rát. >>

Az erős bi­za­lom za­rán­do­kai
3000 fi­a­tal, 28 or­szág, 27 prog­ram, 15 hely­szín, 12 gyü­le­ke­zet, 5 test­vér, 45 perc kö­zös csend: ezek ad­ták a ke­re­tét A bi­za­lom za­rán­dok­út­ja a föl­dön ne­vet vi­se­lő ta­lál­ko­zó­nak Pé­csett ok­tó­ber 23. és 25. kö­zött . A Ta­izéi Kö­zös­sé­get Mayer Mi­hály pé­csi me­gyés­ püs­pök hív­ta meg az egy­ház­me­gye ezer­éves fenn­ál­lá­sá­nak al­kal­má­ból. >>

Cser­kész­ki­ál­lí­tás nyílt Gö­döl­lőn
Ho­va más­ho­va köl­töz­he­tett vol­na a Ma­gyar Cser­kész­szö­vet­ség gyűj­te­mé­nye, ha nem Gö­döl­lő­re? A vá­rost so­kan ki­zá­ró­lag Gras­sal­ko­vich-kas­té­lyá­ról is­me­rik, azt azon­ban már jó­val ke­ve­seb­ben tud­ják, hogy 1933-ban az ak­kor mind­össze ti­zen­egyez­res lé­lek­szá­mú nagy­köz­ség­ben vert sá­tor­tá­bort a ne­gye­dik fiú­cser­kész-vi­lág­ta­lál­ko­zó (dzsembori) mint­egy hu­szon­hat­ezer (!) részt­ve­vő­je, 1939-ben pe­dig – né­hány hét­tel a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú ki­tö­ré­se előtt – itt ren­dez­ték meg a Pax Ting-nek, az­az bé­ke­gyű­lés­nek ne­ve­zett el­ső le­ány­cser­kész-vi­lág­ta­lál­ko­zót. >>

„Merjenek beszélni a hitről!”
A pécsi regionális Taizé-találkozó ide­jén beszél­get­tünk a francia szék­he­lyű közösség vezetőjével, Alois testvérrel. >>

Evangélikusok

Ve­tő Bé­la nyu­gal­ma­zott le­vél­tár-igaz­ga­tó élet­mű­dí­ja
A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zi Le­vél­tá­ro­sok Egye­sü­le­te (MEL­TE) ál­tal ala­pí­tott Kor­mos Lász­ló-élet­mű­dí­jat idén Ve­tő Bé­la evan­gé­li­kus lel­kész­nek, az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár (EOL) nyu­gal­ma­zott igaz­ga­tó­já­nak ítél­ték oda. A dí­jat a közelmúltban a veszp­ré­mi aka­dé­mi­ai szék­ház el­nö­ki kü­lön­ter­mé­ben ün­ne­pé­lyes ke­re­tek kö­zött ad­ta át az egye­sü­let ne­vé­ben dr. Jan­ka György el­nök, majd Czen­the Mik­lós, az EOL igaz­ga­tó­ja is­mer­tet­te a dí­ja­zott élet­raj­zát. Az egy­há­zi le­vél­tá­ro­sok egye­sü­le­te 1993-ban ala­kult, tag­jai a kü­lön­fé­le fe­le­ke­ze­tű ma­gyar­or­szá­gi egy­há­zak le­vél­tá­ro­sai. Öku­me­ni­kus jel­le­gét az is jel­zi, hogy az egye­sü­let ve­ze­té­sét el­lá­tó in­té­ző­bi­zott­ság­nak a ró­mai és gö­rög ka­to­li­kus, a re­for­má­tus és az evan­gé­li­kus fe­le­ke­zet egy-egy kép­vi­se­lő­je a tag­ja. A dí­jat az egye­sü­let ala­pí­tó el­nö­ké­ről, a deb­re­ce­ni re­for­má­tus le­vél­tár ve­ze­tő­jé­ről, dr. Kor­mos Lász­ló­ról ne­vez­ték el. >>

Száz­hu­szon­öt éve szü­le­tett Szi­mon­idesz La­jos
Szi­mon­idesz La­jos kul­túr­tör­té­ne­tünk és köz­éle­tünk je­len­tős sze­mé­lyi­sé­ge volt. Író­ként, szer­kesz­tő­ként, tör­té­nész­ként, egy­ház­- és val­lás­tör­té­nész­ként egy­aránt mű­kö­dött, nyu­gal­ma­zott ve­zér­őr­nagy, il­let­ve evan­gé­li­kus tá­bo­ri püs­pök, evan­gé­li­kus lel­kész volt. Az ál­ta­la mű­velt min­den te­rü­le­ten je­len­tős, sőt ki­emel­ke­dő mun­kás­sá­got fej­tett ki. >>

e-világ

Blo­gol­ni már­pe­dig le­het
E so­rok író­ja elő­sze­re­tet­tel han­goz­tat­ja, hogy aki ed­dig nem blo­golt, az már nem is fog. A me­ré­szen sar­kí­tott meg­ál­la­pí­tás mö­gé per­sze le­het szá­mos szak­mai ér­vet fel­so­ra­koz­tat­ni, és a ro­vat rend­sze­res ol­va­sói bi­zo­nyá­ra em­lé­kez­nek is, hogy mi­lyen gyak­ran esik szó a mikrob­lo­go­lást le­he­tő­vé te­vő rend­sze­rek­ről, a Twit­ter­ről és a Fa­ce­book­ról, és ar­ról, hogy a stream, az­az a fo­lyam mennyi­re át­ala­kít­ja in­for­má­ció­köz­lé­si és -fo­ga­dá­si szo­ká­sa­in­kat. Az in­ter­net mai ar­ca, a Web2.0 azon­ban nem is lé­tez­het­ne a jó pár éve lét­re­ho­zott blo­gok nél­kül, ugyan­is ez a faj­ta sze­mé­lyes meg­nyil­vá­nu­lás in­dí­tot­ta el azt a fo­lya­ma­tot, ame­ly az egy­sze­rű lá­to­ga­tó­kat tar­ta­lom­gyár­tók­ká ala­kí­tot­ta át. És min­den kor­szak­nak meg­le­het a ma­ga re­ne­szán­sza. >>

Keresztény szemmel

Lu­ther a föld­alat­tin
A mi­nap a bu­da­pes­ti föld­alat­ti­ban ta­lál­koz­tam a pla­kát­tal, amely ezt hir­det­te: ok­tó­ber a re­for­má­ció hó­nap­ja. Örül­tem an­nak, hogy az em­be­rek nem­csak os­to­ba hir­de­té­se­ket ol­vas­hat­nak, ha­nem in­for­má­ci­ó­kat is kap­hat­nak a met­ró­ko­csik szí­nes és zsú­folt vi­lá­gá­ban. Nem le­het ide­gen a pro­tes­táns egy­há­zak­tól, hogy ön­ma­gu­kat így a nyil­vá­nos­ság elé tár­ják. >>

A hét témája

Ho­gyan kö­szön­töt­ték egy­mást re­for­má­to­ra­ink – le­ve­le­zé­sük­ben?
„Ke­gye­lem nék­tek és bé­kes­ség Is­ten­től, a mi Atyánk­tól, és az Úr Jé­zus Krisz­tus­tól.” A Lu­ther-le­ve­le­zés­ben 1522 és 1546 kö­zött ta­lál­juk ezt a pá­li mon­da­tot la­ti­nul és né­me­tül. Ér­de­mes el­len­pró­ba­ként a Me­lancht­hon-le­vél­ki­adást is át­fut­ni, ott szin­te csak hu­ma­nis­ta üd­vöz­le­tek­kel ta­lál­ko­zunk, mint Lu­ther ese­té­ben 1522 előtt. A for­du­lat ugyan­is az 1521-es worm­si bi­ro­dal­mi gyű­lés­hez s an­nak kö­vet­kez­mé­nye­i­hez kap­csol­ha­tó. >>

evél&levél

Szteh­lo 1944
Bár az élet­ko­ri kor­lá­tot be­ve­ze­tő egy­há­zi tör­vény ér­tel­mé­ben 2006 őszén be­fe­jez­tem hi­va­ta­los egy­há­zi szol­gá­la­to­mat, ter­mé­sze­tes­nek ta­lál­tam, hogy igent mond­jak a fel­ké­rés­re, hogy ve­gyek részt a 2009-ben lét­re­ho­zott Szteh­lo-bi­zott­ság mun­ká­já­ban. En­nek fel­ada­ta a Szteh­lo-cen­te­ná­ri­u­mi év – száz éve szü­le­tett Szteh­lo Gá­bor evan­gé­li­kus lel­kész – ese­mé­nye­i­nek meg­ter­ve­zé­se és le­bo­nyo­lí­tá­sa volt. A bi­zott­ság ad­mi­niszt­ra­tív ér­te­lem­ben az egy­ház ré­szé­ről fe­le­lős dia­kó­ni­ai munkaág – Gre­ger­sen-La­bos­sa György és Bu­da An­na­má­ria ve­ze­tők – se­gí­tő­je­ként mű­kö­dött. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Minden megházasodott embernek legalább ezt kellene tudnia. Nem végezhetnek jobb munkát, és nem tehetnek értékesebbet Istennek, a keresztyénségnek, az egész világnak, saját maguknak és gyermekeiknek, mint ha jól felnevelik gyermekeiket. ... >>

Kultúrkörök

Kó­rus­ta­lál­ko­zó és em­lék­pla­kett Ve­c­zán Pál tisz­te­le­té­re
Ok­tó­ber kö­ze­pe a Ve­c­zán Pál bor­sod-he­ve­si es­pe­res­ről, di­ós­győ­ri evan­gé­li­kus lel­kész­ről szó­ló meg­em­lé­ke­zés je­gyé­ben telt Mis­kol­con. A rend­szer­vál­tás után a vá­ros­ban fon­tos köz­éle­ti sze­re­pet is be­töl­tő – több cik­lu­son át ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő­ként is dol­go­zó –, ze­ne­sze­re­tő lel­kész szer­vez­te meg an­nak ide­jén az egy­há­zi kó­ru­sok se­reg­szem­lé­jét, ame­lyet ha­lá­la után Ve­c­zán Pál egy­ház­ze­nei kó­rus­ta­lál­ko­zó­nak ne­vez­tek el, és eb­ben az év­ben már ti­zen­ha­to­dik al­ka­lom­mal ren­dez­ték meg. >>

A hit hétköznapi valósága
Mind­ket­tőnk szá­má­ra is­me­rős ez a hely­zet, ko­ráb­ban több­ször meg­esett: szem­ben ülünk egy­más­sal, én kér­de­zek, ő vá­la­szol. Igaz, ak­ko­ri­ban Győ­ri Vi­rág nem in­ter­jú­alany volt, ha­nem vizs­gá­zó fő­is­ko­lai hall­ga­tó, én pe­dig nem az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­só­szer­kesz­tő­je­ként ér­dek­lőd­tem, ha­nem a diákot vizs­gáz­ta­tó ok­ta­tó­­ként… >>

Ur­su­la Koch: Ró­zsák a hó­ban
A re­for­má­ció ko­rá­ba ka­la­u­zol el ben­nün­ket Ur­su­la Koch re­gé­nye, mely Lu­ther Már­ton fe­le­sé­gé­nek, Bó­ra Ka­ta­lin­nak az élet­út­ját mu­tat­ja be. >>

A vasárnap igéje

„Vé­ge lesz az éj­sza­ká­nak ott, hol Jé­zus tün­dö­köl”
Min­dig fe­lejt­he­tet­len él­mény, ha vé­gig­lá­to­gat­juk a re­for­má­ció je­les vá­ro­sa­it. Egy­re több evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet igyek­szik meg­szer­vez­ni ezt a min­den fá­rad­sá­gért gaz­dag kár­pót­lást ígé­rő „za­rán­dok­la­tot”. De ar­ra a kér­dés­re, hogy hol in­dult el a re­for­má­ció, még azok is, akik­nek nem ada­tott meg, hogy fel­ke­res­sék eze­ket a tá­vo­li he­lye­ket, leg­alább né­hány vá­ros ne­vét fel tud­ják so­rol­ni. Wit­ten­ber­gét bi­zo­nyo­san. >>

„Ku­tyahű­ség”
Dé­ry Ti­bor Sze­re­lem cí­mű no­vel­lá­ja egy házaspárról szól. A fér­fit kon­cep­ci­ós perben elítélve bör­tön­be csuk­ták, és többéves bör­tön után vá­rat­la­nul sza­ba­dul. Ha­za­megy ré­gi la­ká­sá­ba, ki­csit ag­gód­va, va­jon ott ta­lál­ja-e fe­le­sé­gét? És ott ta­lál­ja: az asszony hű­sé­ges hoz­zá. >>

Oratio oecumenica

Oratio ˝cumenica
Sze­re­tő mennyei Atyánk! Há­lá­val kö­szön­jük, hogy imád­sá­gunk­ban is kap­cso­lat­ba lép­he­tünk ve­led. Te sok­kal ré­geb­ben és job­ban is­mersz min­ket, mint mi té­ged. Fo­gan­ta­tá­sunk pil­la­na­tá­tól is­mersz, ol­tal­ma­zol és ... >>

Oratio ˝cumenica
[Lel­kész:] Té­ged ál­dunk és imá­dunk, örök­ké­va­ló Is­ten, aki sö­tét­ség­ből vi­lá­gos­sá­got ra­gyog­tatsz fel! Éj­sza­ká­ra nap­palt ho­zol, a ho­mályt messzi­re űzöd. Lel­ked láng­ját fel­lob­ban­tod ott is, ahol mi nem vár­juk, ... >>

Gyermekvár

Ked­ves Gye­re­kek és Fel­nőt­tek!
Egy köny­vet sze­ret­nék a fi­gyel­me­tek­be aján­la­ni, amely idén je­lent meg a Har­mat Ki­adónál. Nagy Pé­ter re­for­má­tus lel­kész bá­csi a bu­da­fo­ki gyü­le­ke­zet­ben min­den va­sár­nap el­mond egy rö­vid tör­té­ne­tet a gye­re­kek­nek az is­ten­tisz­te­let ele­jén. Ezt azon­ban nem­csak a gye­re­kek hall­gat­ják nagy él­ve­zet­tel, ha­nem a fel­nőt­tek is. Ezért is ha­tá­roz­ták el a gyü­le­ke­zet­ben, hogy össze­gyűj­te­nek né­há­nyat ezek kö­zül, és egy kis köny­vecs­ké­ben meg­je­len­te­tik. Ol­vas­ni le­het ben­ne pél­dá­ul a pa­ró­ki­án la­kó ál­la­tok­ról, uta­zá­sok és ki­rán­du­lá­sok so­rán szer­zett él­mé­nyek­ről, ér­de­kes em­be­rek­ről, va­la­mint ar­ról, hogy mi min­dent le­het ta­nul­ni a min­ket kö­rül­ve­vő tár­gyak­tól, ha nyi­tott szem­mel já­runk. Kü­lön fe­je­zet­ben ta­lál­ha­tók azok a ta­ní­tá­sok, ame­lyek va­la­me­lyik egy­há­zi vagy ál­la­mi ün­nep­hez kap­cso­lód­nak. Mi­vel a mos­ta­ni Na­pos ol­dal ha­lot­tak nap­já­hoz is na­gyon kö­zel je­le­nik meg, ezért Pé­ter bá­csi ta­ní­tá­sai kö­zül ezt aján­lom fi­gyel­me­tek­be. So­kat le­het ta­nul­ni be­lő­le. >>

Cantate

Reg­ge­li kö­zös imád­ság
Mai cik­künk­ben to­vább foly­tat­juk a GyLK-ban ta­lál­ha­tó is­ten­tisz­te­le­ti ren­dek be­mu­ta­tá­sát. Majd két­ezer éve ala­kult ki, és az­óta is szi­lár­dan áll a ke­resz­tény­ség két nagy szer­tar­tás­cso­port­ja: a mi­se (va­sár­na­pi-ün­ne­pi fő­is­ten­tisz­te­let) és a zso­lozs­ma (min­den­na­pi kö­zös zsol­tá­ros imád­ság). >>