A hét témája

„Kul­tú­ra sza­vunk ere­de­ti je­len­té­se ťföl­det mű­vel­niŤ, leg­ma­ga­sabb ren­dű ér­tel­me pe­dig: ťtisz­tel­ni Is­tentŤ” – mu­ta­tott rá Jan­ko­vics Mar­cell a ma­gyar kul­tú­ra nap­ja al­kal­má­ból ja­nu­ár 17-én ren­de­zett szat­már­cse­kei ün­nep­sé­gen, ame­lyet – a ha­gyo­má­nyok­nak meg­fe­le­lő­en – öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let­hez kap­cso­ló­dó­an tar­tot­tak meg az uk­rán ha­tár men­ti te­le­pü­lés re­for­má­tus temp­lo­má­ban. A Kos­suth-dí­jas film­ren­de­ző a Köl­csey Tár­sa­ság ne­ki ado­má­nyo­zott em­lék­pla­kett­jé­nek át­vé­te­le után szólt a haj­lé­kot zsú­fo­lá­sig meg­töl­tő gyü­le­ke­zet­hez, hang­sú­lyoz­va, hogy a meg­elő­ző más­fél órá­ban te­hát a kul­tú­ra leg­ma­ga­sabb ren­dű meg­nyil­vá­nu­lá­sát él­het­te át Is­ten há­zá­nak kö­zös­sé­ge. Az ün­ne­pi ese­mé­nyen részt vett és be­szé­det mon­dott a Ma­gyar Kör­tár­sa­ság ál­lam­fő­je, Só­lyom Lász­ló is, majd a temp­lo­mi együtt­lé­tet kö­ve­tő­en ma­ga is ko­szo­rút is he­lye­zett el nem­ze­ti imád­sá­gunk köl­tő­jé­nek, Köl­csey Fe­renc­nek a kö­ze­li sír­em­lé­kén.

Jól­le­het him­nu­szunk meg­írá­sát Köl­csey 1823. ja­nu­ár 22-én fe­jez­te be, és 1989 óta ez a nap ne­vez­te­tik a ma­gyar kul­tú­ra nap­já­nak, az ün­nep „meg­ho­no­sí­tá­sá­ban” el­évül­he­tet­len ér­de­me­ket szer­zett Köl­csey Tár­sa­ság im­már ti­zen­öt éve az év­for­du­lót meg­elő­ző va­sár­na­pon tart­ja – is­ten­tisz­te­let­hez kö­tő­dő – em­lék­ün­ne­pé­lyét Szat­már­cse­kén. 1995 óta ek­kor ad­ják át a tár­sa­ság ál­tal ala­pí­tott dí­jat is, amely­ben azok ré­sze­sül­het­nek, akik élet­mű­vük­kel ki­emel­ke­dő­en gaz­da­gí­tot­ták „az össz­nem­ze­ti ma­gyar és az egye­te­mes kul­tú­rát”. A Me­loc­co Mik­lós ter­vez­te em­lék­pla­kett ki­tün­te­tett­je volt ko­ráb­ban – töb­bek kö­zött – Cso­ó­ri Sán­dor író-köl­tő és Ma­ko­vecz Im­re épí­tész is. Az idei dí­ja­zott, Jan­ko­vics Mar­cell ér­de­me­it dr. Im­re Lász­ló egye­te­mi ta­nár, a Köl­csey Tár­sa­ság el­nö­ke mél­tat­ta.

„Min­dig bol­dog va­gyok, ami­kor meg­szó­lal az ün­ne­pé­lyes ma­gyar him­nusz. A ma­gya­rok tud­ják, hogy en­nek tit­ka a szö­veg és dal­lam tö­ké­le­tes egy­sé­ge. A Him­nusz al­kal­mas volt ar­ra, hogy imád­sá­gos jel­le­gé­vel egye­sít­se és min­den­ki­nek meg­őriz­ze azt, amit ko­ráb­ban a ma­gya­rok érez­tek, ami­kor a Bol­dog­asszony anyán­kat vagy az Erős vár a mi Is­te­nün­ket éne­kel­ték. A Him­nusz min­den­kit be­fo­ga­dott, és a Him­nuszt min­den­ki be­fo­gad­hat­ja. Ez az egye­sí­tés, a kö­zös alap az, ami ma is él” – mond­ta a múlt va­sár­na­pi ese­mény dísz­ven­dé­ge, dr. Só­lyom Lász­ló, aki­nek sze­mé­lyé­ben a szat­már­cse­kei ren­dez­vényt má­sod­szor tisz­tel­te meg ál­la­munk leg­főbb köz­jo­gi mél­tó­sá­ga.

A köz­tár­sa­sá­gi el­nök idé­zett mon­da­ta ugyan ró­mai ka­to­li­kus és evan­gé­li­kus „him­nu­szok­ra” utalt, de az öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let ige­hir­de­tői ez­út­tal a tér­ség két má­sik nagy fe­le­ke­ze­té­nek lel­ké­szi ve­ze­tői vol­tak. A re­for­má­tus temp­lom szó­szé­kén előbb Ko­csis Fü­löp, a Haj­dú­do­ro­gi Gö­rög Ka­to­li­kus Egy­ház­me­gye me­gyés püs­pö­ke, majd dr. Bölcs­kei Gusz­táv, a Ti­szán­tú­li Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke tol­má­csol­ta az evan­gé­li­um üze­ne­tét. Pro­tes­táns test­vér­egy­há­zunk zsi­na­tá­nak lel­ké­szi el­nö­ke az idei öku­me­ni­kus ima­hét­re vá­lasz­tott bib­li­ai sza­kasz (Lk 24,48) alap­ján kért és tett ta­nú­sá­got ar­ról – aki­hez him­nu­szunk is fo­hász­ko­dik.

TPK