Keresztutak
Üldöztetések tegnap és ma
Megtartotta újévi ülését a Keresztény–Zsidó Társaság
A 2009. esztendő egyházi történéseit, eseményeit összegezte a Keresztény–Zsidó Társaság január 12-i összejövetelén. Egyebek mellett a Magyarországi Evangélikus Egyház rendezvényei és a világszerte tapasztalható keresztényellenes megmozdulások, atrocitások, illetve az iszlám erősödő terjeszkedési törekvései, valamint a modern kori antiszemitizmus által felvetett kérdések kerültek szóba. A Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében ehhez kapcsolódóan – immár hagyományosan – sajtótájékoztatót is tartottak Hangfogó nélkül címmel.
Az est folyamán először dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, a Keresztény–Zsidó Társaság ügyvezető elnöke tartott rövid összegzést az elmúlt esztendőről. Megemlítette, hogy nem szabad elkendőzni a felmerülő társadalmi problémákat, mert – Illyés Gyulát idézve – „növeli, ki elfedi a bajt”. A konfliktusos helyzetekről – vélekedett – beszélni kell, és lehetőség szerint meg is kell oldani őket, ellenkező esetben a baj még növekedhet is.
Beszédében kitért arra, hogy a társadalmi megbékélés és a holokausztra való emlékezés jegyében a Magyarországi Evangélikus Egyház 2009-ben szoborállítással emlékezett meg a vészkorszak idején zsidó felnőtteket, gyermekeket mentő lelkészéről, Sztehlo Gáborról, aki 2009-ben lett volna százéves. Nevét a budavári evangélikus templom falán elhelyezett emléktábla őrzi, tavaly pedig utcát neveztek el róla Budapest XII. kerületében.
Sztehlo Gábor volt az, aki 1945 után a csendőrök, kulákok és más üldözöttek gyermekeit gondozta a Gaudiopolis gyermekvárosban, majd ennek a Rákosi-korszakban bekövetkezett államosítása után testi és szellemi fogyatékkal élőkkel foglalkozott – mutatott rá a püspök.
Fabiny Tamás szólt a szintén a társadalmi problémákra megoldást kereső Keken András evangélikus lelkész tevékenységéről, aki ugyancsak mentett zsidó gyermekeket, és szintén 1909-ben született. A püspök arra is emlékeztetett, hogy amikor a nyilasok razziáztak, a budapesti Deák téri evangélikus templom szószékén bújtatott el egy gyermeket, aki ennek a meglehetősen vakmerő, a nyilas uralmat megfricskázó lépésnek köszönhette végül életét.
Keken András volt az, aki megtudván, hogy a Király utcánál megöltek egy zsidó öregembert, azonnal a helyszínre sietett, majd ennek hatására eltért az előre meghatározott textustól, és az irgalmas szamaritánus példázatáról prédikált. A szószékről keményen ostorozta a nyilas terrort, holott úgy tudta, hogy a szertartást közvetíti a rádió is. A börtöntől akkor csak az mentette meg, hogy az előzetes tervektől eltérően a háborús hadműveletek miatt elmaradt a közvetítés. Keken András emellett Hódmezővásárhelyen gyermekotthont alapított az árva és nyomorban élő gyerekeknek. Ez sem volt elég azonban ahhoz, hogy az Államvédelmi Hatóság az ötvenes években ne vigye be főhadiszállására, az Andrássy út 60.-ba. Ennek következtében Kistarcsára internálták, és szabadulása után sem szolgálhatott lelkészként.
Az evangélikus püspök elismerően beszélt arról, hogy az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem eredményesen kezdett sikeres együttműködést több keresztény felsőoktatási intézménnyel.
Az eseményen Víz Péter, a Krisztusi Szolidaritás nevű nemzetközi szervezet magyarországi tagozatának ügyvezető igazgatója a világon, főleg az iszlám területeken az elmúlt években tapasztalható keresztényellenes akciókat vette számba.
A 2009-re vonatkozó szomorú hírcsokrot Poór Tünde, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa olvasta fel. Szóba került, hogy szerte a világon jelenleg 230 millió keresztényt üldöznek, „ami hatalmas szám”, és elsősorban az iszlám világban, illetve Ázsiában kell erőszakot elszenvedniük. Algériában például most is tíz bírósági eljárás van folyamatban, Bangladesben a buddhisták a keresztény hitre térteket vissza akarják kényszeríteni a buddhista hitre, Bolíviában pedig katolikus kápolnákat romboltak le – szóltak a híradások.
Beszéltek arról is, hogy Egyiptomban – ahol mintegy tízmilliós kopt keresztény közösség él – kolostorokat zártak be, továbbá a muszlim hitről áttérteket életveszélyesen megfenyegetik. Az is problémát okoz – szólt a keresztényüldözés ellen alakult szervezet összefoglalója –, hogy az egyiptomi hivatalokban nem hajlandók a személyi igazolványok vallási hovatartozást jelző rovatában a „mohamedán” bejegyzést átírni „keresztény”-re. Az utóbbi idők legtragikusabb cselekménye viszont az volt az észak-afrikai országban, hogy január 6-án hat hívő keresztényt lelőttek az arabok. Az is hasonlóan szomorú esemény volt, amikor egy kopt szertartás után lányokat raboltak el, és erőszakkal muszlim férfiakhoz adták őket feleségül – tették hozzá.
A 2009-ről szóló beszámolóban megemlítették, hogy India Orissa tartományában több tízezer keresztényt üldöztek el lakhelyükről, ami ellen XVI. Benedek pápa is felemelte a szavát. A nemzetközi szervezet statisztikája szerint Irakban a 25 milliós népességen belül a keresztények lélekszáma 1,4 millió főről 400 ezerre csökkent, ugyanígy a több ezer fős zsidó közösségből is alig maradtak néhányan hírmondónak. Elmondásuk szerint a nemzetközi szervezet az üldözötteknek többek között élelmiszercsomagokat szállít, illetve jogi úton is fellépnek – egyelőre nem túl sok eredménnyel – a törvénysértések ellen. A kínai keresztény evangélizációra a hatóságok őrizetbe vétellel reagáltak, ami ellen pedig a Krisztusi Szolidaritás nemzetközi tiltakozó akciókat szervezett.
Németh Pál református lelkész az eseményen azt a külföldön elterjedt véleményt idézte, hogy Svájcban „a félelem diktálta a népszavazás eredményét”, amikor nem engedélyezték, hogy a mohamedán mecsetek mellé minareteket építsenek. Svájc ugyanis – vélekedése szerint – tart a muzulmánok számának dinamikus növekedésétől, holott ők törvényesen telepedtek le, és megilleti őket a vallási épületek építésének joga. Mint mondta, „minden más vallásra tudnak az európaiak európai módon reagálni, kivéve a mohamedánt”. Ennek egyebek mellett az lehet a magyarázata, hogy a muszlim közösséget erőteljesen védi az a tény, hogy ha valaki áttér más hitre, akkor azt az embert megölik. Náluk tehát a vallás – szemben a mai szekularizált nyugati világgal – nem magánügy, hanem közügy – mutatott rá Németh Pál.
Szécsi József, a Keresztény–Zsidó Társaság főtitkára az est zárásaként a tavalyi év magyarországi egyházi közéleti megnyilvánulásait vette számba. Egyebek mellett említette, hogy a katolikus, a református, az evangélikus és az izraelita felekezet közleményben emelte fel szavát a szlovák nyelvtörvény végrehajtása ellen, mert az az alapvető alkotmányos emberi jogokat sérti. A főtitkár arról is beszélt, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elhatárolódott a Jobbik Magyarországért Mozgalom adventi keresztállítási akcióitól, mondván, hogy a keresztet mint a kereszténység egyik legfontosabb szimbólumát nem lehet politikai célokra használni.
Ugyancsak érintette többek között, hogy a román püspöki konferencia néhány tagjával tárgyaltak Erdélyben az MKPK képviselői, és azt, hogy a kommunizmus idején mártírhalált halt Meszlényi Zoltán néhai esztergomi segédpüspököt boldoggá avatták. Kitért arra is, hogy az MKPK kiadott egy körlevelet tavaly szeptemberben az új pogányság ellen. A dokumentum szerint „az ősmagyar szinkretizmus (…) nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ, és könnyen megtévesztheti még a vallásukban hívőket is. (…) Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék.” Véleménye szerint „az új pogányság voltaképpen egy ponton antiszemitizmus, vagyis nyílt zsidóellenesség”, mert Jézusról azt állítja, hogy nem zsidó volt, hanem „sumér, párthus, de legfőképpen magyar”.
Dr. Csatári Bence