Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A 2009. esz­ten­dő egy­há­zi tör­té­né­se­it, ese­mé­nye­it össze­gez­te a Ke­resz­tény–Zsi­dó Tár­sa­ság ja­nu­ár 12-i össze­jö­ve­te­lén. Egye­bek mel­lett a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ren­dez­vé­nyei és a vi­lág­szer­te ta­pasz­tal­ha­tó ke­resz­tény­el­le­nes meg­moz­du­lá­sok, at­ro­ci­tá­sok, il­let­ve az isz­lám erő­sö­dő ter­jesz­ke­dé­si tö­rek­vé­sei, va­la­mint a mo­dern ko­ri an­ti­sze­mi­tiz­mus ál­tal fel­ve­tett kér­dé­sek ke­rül­tek szó­ba. A De­ák té­ri evan­gé­li­kus gyülekezet nagy­ter­mé­ben eh­hez kap­cso­ló­dó­an – im­már ha­gyo­má­nyo­san – saj­tó­tá­jé­koz­ta­tót is tar­tot­tak Hang­fo­gó nél­kül cím­mel.

Az est fo­lya­mán elő­ször dr. Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke, a Ke­resz­tény–Zsi­dó Tár­sa­ság ügy­ve­ze­tő el­nö­ke tar­tott rö­vid összeg­zést az el­múlt esz­ten­dő­ről. Meg­em­lí­tet­te, hogy nem sza­bad el­ken­dőz­ni a fel­me­rü­lő tár­sa­dal­mi prob­lé­má­kat, mert – Illyés Gyu­lát idéz­ve – „nö­ve­li, ki el­fe­di a bajt”. A konf­lik­tu­sos hely­ze­tek­ről – vé­le­ke­dett – be­szél­ni kell, és le­he­tő­ség sze­rint meg is kell ol­da­ni őket, el­len­ke­ző eset­ben a baj még nö­ve­ked­het is.

Be­szé­dé­ben ki­tért ar­ra, hogy a tár­sa­dal­mi meg­bé­ké­lés és a ho­lo­kauszt­ra va­ló em­lé­ke­zés je­gyé­ben a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház 2009-ben szo­bor­ál­lí­tás­sal em­lé­ke­zett meg a vészkorszak ide­jén zsi­dó fel­nőt­te­ket, gyer­me­ke­ket men­tő lel­ké­szé­ről, Szteh­lo Gá­bor­ról, aki 2009-ben lett vol­na száz­éves. Ne­vét a bu­da­vá­ri evan­gé­li­kus temp­lom fa­lán el­he­lye­zett em­lék­táb­la őr­zi, ta­valy pe­dig ut­cát ne­vez­tek el ró­la Bu­da­pest XII. ke­rü­le­té­ben.

Szteh­lo Gá­bor volt az, aki 1945 után a csend­őrök, ku­lá­kok és más ül­dö­zöt­tek gyer­me­ke­it gon­doz­ta a Ga­u­dio­po­lis gyer­mek­vá­ros­ban, majd en­nek a Rá­ko­si-kor­szak­ban be­kö­vet­ke­zett ál­la­mo­sí­tá­sa után tes­ti és szel­le­mi fo­gya­ték­kal élők­kel fog­lal­ko­zott – mu­ta­tott rá a püs­pök.

Fa­bi­ny Ta­más szólt a szin­tén a tár­sa­dal­mi prob­lé­mák­ra meg­ol­dást ke­re­ső Ke­ken And­rás evan­gé­li­kus lel­kész te­vé­keny­sé­gé­ről, aki ugyan­csak men­tett zsi­dó gyer­me­ke­ket, és szin­tén 1909-ben szü­le­tett. A püspök ar­ra is em­lé­kez­te­tett, hogy ami­kor a nyi­la­sok raz­zi­áz­tak, a bu­da­pes­ti De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom szó­szé­kén búj­ta­tott el egy gyer­me­ket, aki en­nek a meg­le­he­tő­sen vak­me­rő, a nyi­las ural­mat meg­frics­ká­zó lé­pés­nek kö­szön­het­te vé­gül éle­tét.

Ke­ken And­rás volt az, aki meg­tud­ván, hogy a Ki­rály ut­cá­nál meg­öl­tek egy zsi­dó öreg­em­bert, azon­nal a hely­szín­re si­e­tett, majd en­nek ha­tá­sá­ra el­tért az elő­re meg­ha­tá­ro­zott tex­tus­tól, és az ir­gal­mas sza­ma­ri­tá­nus pél­dá­za­tá­ról pré­di­kált. A szó­szék­ről ke­mé­nyen os­to­roz­ta a nyi­las ter­rort, hol­ott úgy tud­ta, hogy a szer­tar­tást köz­ve­tí­ti a rá­dió is. A bör­tön­től ak­kor csak az men­tet­te meg, hogy az elő­ze­tes ter­vek­től el­té­rő­en a há­bo­rús had­mű­ve­le­tek mi­att el­ma­radt a köz­ve­tí­tés. Ke­ken And­rás emel­lett Hód­me­ző­vá­sár­he­lyen gyer­mek­ott­hont ala­pí­tott az ár­va és nyo­mor­ban élő gye­re­kek­nek. Ez sem volt elég azon­ban ah­hoz, hogy az Ál­lam­vé­del­mi Ha­tó­ság az öt­ve­nes évek­ben ne vi­gye be fő­ha­di­szál­lá­sá­ra, az And­rássy út 60.-ba. En­nek kö­vet­kez­té­ben Ki­star­csá­ra in­ter­nál­ták, és sza­ba­du­lá­sa után sem szol­gál­ha­tott lel­kész­ként.

Az evan­gé­li­kus püs­pök el­is­me­rő­en be­szélt ar­ról, hogy az Or­szá­gos Rab­bi­kép­ző – Zsi­dó Egye­tem ered­mé­nye­sen kez­dett si­ke­res együtt­mű­kö­dést több ke­resz­tény fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­ménnyel.

Az ese­mé­nyen Víz Pé­ter, a Krisz­tu­si Szo­li­da­ri­tás ne­vű nem­zet­kö­zi szer­ve­zet ma­gyar­or­szá­gi ta­go­za­tá­nak ügy­ve­ze­tő igaz­ga­tó­ja a vi­lá­gon, fő­leg az isz­lám te­rü­le­teken az el­múlt évek­ben ta­pasz­tal­ha­tó ke­resz­tény­el­le­nes ak­ci­ó­kat vet­te szám­ba.

A 2009-re vo­nat­ko­zó szo­mo­rú hír­csok­rot Po­ór Tün­de, a Ma­gyar Ka­to­li­kus Rá­dió mun­ka­tár­sa ol­vas­ta fel. Szó­ba ke­rült, hogy szer­te a vi­lá­gon je­len­leg 230 mil­lió ke­resz­tényt ül­döz­nek, „ami ha­tal­mas szám”, és el­ső­sor­ban az isz­lám vi­lág­ban, il­let­ve Ázsi­á­ban kell erő­sza­kot el­szen­ved­ni­ük. Al­gé­ri­á­ban pél­dá­ul most is tíz bí­ró­sá­gi el­já­rás van fo­lya­mat­ban, Bang­la­des­ben a budd­his­ták a ke­resz­tény hit­re tér­te­ket vissza akar­ják kény­sze­rí­te­ni a budd­his­ta hit­re, Bo­lí­vi­á­ban pe­dig ka­to­li­kus ká­pol­ná­kat rom­bol­tak le – szól­tak a hír­adá­sok.

Be­szél­tek ar­ról is, hogy Egyip­tom­ban – ahol mint­egy tíz­mil­li­ós kopt ke­resz­tény kö­zös­ség él – ko­los­to­ro­kat zár­tak be, to­váb­bá a musz­lim hit­ről át­tér­te­ket élet­ve­szé­lye­sen meg­fe­nye­ge­tik. Az is prob­lé­mát okoz – szólt a ke­resz­tény­ül­dö­zés el­len ala­kult szer­ve­zet össze­fog­la­ló­ja –, hogy az egyip­to­mi hi­va­ta­lok­ban nem haj­lan­dók a sze­mé­lyi iga­zol­vá­nyok val­lá­si ho­va­tar­to­zást jel­ző ro­va­tá­ban a „mo­ha­me­dán” be­jegy­zést át­ír­ni „ke­resz­tény”-re. Az utób­bi idők leg­tra­gi­ku­sabb cse­lek­mé­nye vi­szont az volt az észak-af­ri­kai or­szág­ban, hogy ja­nu­ár 6-án hat hí­vő ke­resz­tényt le­lőt­tek az ara­bok. Az is ha­son­ló­an szo­mo­rú ese­mény volt, ami­kor egy kopt szer­tar­tás után lá­nyo­kat ra­bol­tak el, és erő­szak­kal musz­lim fér­fi­ak­hoz ad­ták őket fe­le­sé­gül – tet­ték hoz­zá.

A 2009-ről szó­ló be­szá­mo­ló­ban meg­em­lí­tet­ték, hogy In­dia Oris­sa tar­to­má­nyá­ban több tíz­ezer ke­resz­tényt ül­döz­tek el lak­he­lyük­ről, ami el­len XVI. Be­ne­dek pá­pa is fel­emel­te a sza­vát. A nem­zet­kö­zi szer­ve­zet sta­tisz­ti­ká­ja sze­rint Irak­ban a 25 mil­li­ós né­pes­sé­gen be­lül a ke­resz­té­nyek lé­lek­szá­ma 1,4 mil­lió fő­ről 400 ezer­re csök­kent, ugyan­így a több ezer fős zsi­dó kö­zös­ség­ből is alig ma­rad­tak né­há­nyan hír­mon­dó­nak. El­mon­dá­suk sze­rint a nem­zet­kö­zi szer­ve­zet az ül­dö­zöt­tek­nek töb­bek kö­zött élel­mi­szer­cso­ma­go­kat szál­lít, il­let­ve jo­gi úton is fel­lép­nek – egy­elő­re nem túl sok ered­ménnyel – a tör­vény­sér­té­sek el­len. A kí­nai ke­resz­tény evan­gé­li­zá­ci­ó­ra a ha­tó­sá­gok őri­zet­be vé­tel­lel re­a­gál­tak, ami el­len pe­dig a Krisz­tu­si Szo­li­da­ri­tás nem­zet­kö­zi til­ta­ko­zó ak­ci­ó­kat szer­ve­zett.

Né­meth Pál re­for­má­tus lel­kész az ese­mé­nyen azt a kül­föl­dön el­ter­jedt vé­le­ményt idéz­te, hogy Svájc­ban „a fé­le­lem dik­tál­ta a nép­sza­va­zás ered­mé­nyét”, ami­kor nem en­ge­dé­lyez­ték, hogy a mo­ha­me­dán me­cse­tek mel­lé mi­na­re­te­ket épít­se­nek. Svájc ugyan­is – vé­le­ke­dé­se sze­rint – tart a mu­zul­má­nok szá­má­nak di­na­mi­kus nö­ve­ke­dé­sé­től, hol­ott ők tör­vé­nye­sen te­le­ped­tek le, és meg­il­le­ti őket a val­lá­si épü­le­tek épí­té­sé­nek jo­ga. Mint mond­ta, „min­den más val­lás­ra tud­nak az eu­ró­pa­i­ak eu­ró­pai mó­don re­a­gál­ni, ki­vé­ve a mo­ha­me­dánt”. En­nek egye­bek mel­lett az le­het a ma­gya­rá­za­ta, hogy a musz­lim kö­zös­sé­get erő­tel­je­sen vé­di az a tény, hogy ha va­la­ki át­tér más hit­re, ak­kor azt az em­bert meg­ölik. Ná­luk te­hát a val­lás – szem­ben a mai sze­ku­la­ri­zált nyu­ga­ti vi­lág­gal – nem ma­gán­ügy, ha­nem köz­ügy – mu­ta­tott rá Németh Pál.

Szé­csi Jó­zsef, a Ke­resz­tény–Zsi­dó Tár­sa­ság fő­tit­ká­ra az est zárásaként a ta­va­lyi év ma­gyar­or­szá­gi egy­há­zi köz­éle­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it vet­te szám­ba. Egye­bek mel­lett em­lí­tet­te, hogy a ka­to­li­kus, a re­for­má­tus, az evan­gé­li­kus és az iz­ra­e­li­ta fe­le­ke­zet köz­le­mény­ben emel­te fel sza­vát a szlo­vák nyelv­tör­vény vég­re­haj­tá­sa el­len, mert az az alap­ve­tő al­kot­má­nyos em­be­ri jo­go­kat sér­ti. A fő­tit­kár ar­ról is be­szélt, hogy a Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia (MKPK) el­ha­tá­ro­ló­dott a Job­bik Ma­gyar­or­szá­gért Moz­ga­lom ad­ven­ti ke­reszt­ál­lí­tá­si ak­ci­ó­i­tól, mond­ván, hogy a ke­resz­tet mint a ke­resz­tény­ség egyik leg­fon­to­sabb szim­bó­lu­mát nem le­het po­li­ti­kai cé­lok­ra hasz­nál­ni.

Ugyan­csak érin­tet­te töb­bek kö­zött, hogy a ro­mán püs­pö­ki kon­fe­ren­cia né­hány tag­já­val tár­gyal­tak Er­dély­ben az MKPK kép­vi­se­lői, és azt, hogy a kom­mu­niz­mus ide­jén már­tír­ha­lált halt Mesz­lé­nyi Zol­tán né­hai esz­ter­go­mi se­géd­püs­pö­köt bol­dog­gá avat­ták. Ki­tért ar­ra is, hogy az MKPK ki­adott egy kör­le­ve­let ta­valy szep­tem­ber­ben az új po­gány­ság el­len. A do­ku­men­tum sze­rint „az ős­ma­gyar szink­re­tiz­mus (…) na­gyon ve­szé­lyes, mert ke­resz­tény­nek tű­nő val­lá­si nyel­ve­ze­tet hasz­nál, és könnyen meg­té­veszt­he­ti még a val­lá­suk­ban hí­vő­ket is. (…) Oly­kor még a leg­ne­me­sebb ha­gyo­mány­őr­ző moz­gal­ma­kat is fel­hasz­nál­ják ar­ra, hogy a po­gány­sá­got nép­sze­rű­sít­sék.” Vé­le­mé­nye sze­rint „az új po­gány­ság vol­ta­kép­pen egy pon­ton an­ti­sze­mi­tiz­mus, vagy­is nyílt zsi­dó­el­le­nes­ség”, mert Jé­zus­ról azt ál­lít­ja, hogy nem zsi­dó volt, ha­nem „sum­ér, párt­hus, de leg­fő­kép­pen ma­gyar”.

Dr. Csa­tá­ri Ben­ce

::Nyomtatható változat::