Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve – Asztali beszélgetések 3.

Bíz­vást ki­je­lent­het­jük: az Asz­ta­li Be­szél­ge­té­sek Kul­tu­rá­lis Ala­pít­vány (AB­KA) ha­gyo­mányt és mű­fajt ho­zott lét­re az Asz­ta­li be­szél­ge­té­sek cím­mel út­já­ra in­dí­tott köz­éle­ti be­szél­ge­tés­so­ro­zat­tal. Az ala­pít­vány el­ső­sor­ban a köz­éle­ti pár­be­széd­kul­tú­ra te­rü­le­tén kí­ván va­la­mi olyas­mit meg­gyö­ke­rez­tet­ni, ami­nek mos­ta­ná­ban igen­csak hí­já­val va­gyunk: a dis­pu­ták egyik fő cél­ja, hogy az ér­dek­lő­dők meg­ta­pasz­tal­ják, lé­te­zik egy­más­ra fi­gyel­ni ké­pes, el­len­vé­le­mé­nye­khez épí­tő mó­don vi­szo­nyu­ló, a má­sik­kal szem­ben kri­ti­kus, egy­más vi­lág­lá­tá­sát még­is gaz­da­gí­tó pár­be­széd- és vi­ta­kul­tú­ra a po­li­ti­kai és ideo­ló­gi­ai sze­kér­tá­bo­rok­ra sza­kadt, el­len­sé­ges­ke­dő, hi­te­lét és presz­tí­zsét jó­részt el­vesz­tett köz­éle­tünk­ben.

Az AB­KA a Lu­ther Ki­adó­val kö­zö­sen könyv­so­ro­zat for­má­já­ban is sze­ret­ne hoz­zá­já­rul­ni e kul­tu­rá­lis-köz­éle­ti kül­de­tés si­ke­ré­hez, egy­re je­len­tő­sebb, las­sú, de biz­tos tér­nye­ré­sé­hez. E so­ro­zat­nak im­már a har­ma­dik kö­te­tét ve­het­ték kéz­be az ol­va­sók 2009 vé­gén, egy olyan esz­ten­dő­ben, amely­ben az ala­pít­vány egy ké­nyes, de ak­tu­á­lis té­ma fe­lé for­dult: a Kö­zös örök­sé­günk cí­mű kö­tet a ho­lo­kauszt hat­van­ötö­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból je­lent meg.

A té­ma­vá­lasz­tás azon­ban nem csu­pán a ju­bi­le­um mi­att in­do­kolt. Ha­zánk zi­lált köz­ál­la­po­ta­i­nak egyik leg­sú­lyo­sabb tár­sa­da­lom-lé­lek­ta­ni oka és tár­sa­dal­munk egyes ré­te­ge­i­nek szél­ső­sé­gek­kel szem­be­ni se­bez­he­tő­sé­ge ab­ban ke­re­sen­dő, hogy a 20. szá­zad kü­lön­fé­le uszult esz­mék­től át­ita­tott s azok ál­tal meg­ha­tá­ro­zott kor­sza­ka­i­nak tör­té­nel­mi té­nye­i­vel és kö­vet­kez­mé­nye­i­vel a ma­gyar tár­sa­da­lom mind a mai na­pig nem né­zett szem­be kel­lő­kép­pen. Az össz­tár­sa­dal­mi „fel­dol­go­zás” rá­adá­sul a min­den­ko­ri ha­ta­lom­nak sem állt ér­de­ké­ben, hi­szen az adott szél­ső­sé­ges esz­mék min­dig ka­pó­ra jöt­tek az egyik „ol­dal­nak”, hogy a má­si­kat re­vol­ve­rez­ze, és for­dít­va: ez a játsz­ma oda-vissza mű­köd­tet­he­tő.

Mint ar­ra dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök, a Ke­resz­tény–Zsi­dó Tár­sa­ság ügy­ve­ze­tő el­nö­ke a könyv elő­sza­vá­ban rá­mu­tat, a ho­lo­kauszt után hat­van­öt év­vel le­he­tő­ség nyí­lik a kö­zös vi­gasz­ke­re­sés­re – ami, te­gyük hoz­zá, ha va­ló­ban meg­va­ló­sul, ak­kor már a múlt­tal va­ló szem­be­né­zés­nek, a kö­zös fe­le­lős­ség ke­re­sé­sé­nek, a zsi­dó­ság és a ke­resz­tény­ség vi­szo­nyá­ban a köl­csö­nös meg­bé­ké­lés­nek az ered­mé­nye. Az ala­pít­vány ál­tal köz­zé­tett be­szél­ge­té­sek ugyan­is vissza­té­rő mo­tí­vum­ként azt a múl­tért vál­lalt kö­zös fe­le­lős­sé­get eme­lik ki, amely­nek ré­vén ké­pet kap­ha­tunk ar­ról, ahogy a ke­resz­tény­ség új­ra és új­ra át­gon­dol­ja a zsi­dó­ság­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyát, a tör­té­ne­ti, tár­sa­dal­mi és kul­tu­rá­lis össze­füg­gé­se­ket gon­dol­ko­dá­sá­ban, köz­éle­ti meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­ban ér­vény­re jut­tat­ja, és mind­er­re teo­ló­gi­ai ref­le­xi­ót ad.

S mind­ezt az egy­ház ré­szé­ről igen je­len­tős köz­éle­ti erő­fe­szí­tés­ként kell ér­té­kel­nünk, a tár­sa­da­lom több­sé­ge szá­má­ra ugyan­is ko­ránt­sem köz­tu­dott, hogy a ke­resz­tény egy­há­zak­nak és a zsi­dó­ság­nak a kö­zös örök­ség, a zsi­dó-ke­resz­tény kul­tú­ra ta­la­ján állva mi­lyen erőfeszítései vannak, melyek a kö­zel­múlt fel­dol­go­zá­sá­ra, a bűn­bá­nat­ra és a meg­bé­ké­lés­re irá­nyu­lnak.

A zsi­dó-ke­resz­tény kul­tú­ra kö­zös ta­lap­za­tá­nak és ér­ték­rend­jé­nek meg­is­mer­te­té­sé­ben, va­la­mint a fáj­dal­mas kö­zel­múlt fel­dol­go­zá­sá­ban olyan be­szél­ge­tő­part­ne­rek pró­bál­nak egy­más­nak és az ol­va­sók­nak se­gí­te­ni, mint Csep­re­gi And­rás teo­ló­gi­ai ta­nár, Fe­hér Lász­ló fes­tő­mű­vész, Gáncs Pé­ter evan­gé­li­kus püs­pök, Jut­ta Ha­us­mann bib­li­kus teo­ló­gus, Ker­tész Im­re No­bel-dí­jas író, Pá­lin­kás Jó­zsef, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia el­nö­ke, Sch­we­i­tzer Jó­zsef nyu­gal­ma­zott or­szá­gos fő­rab­bi, Solt Pál, a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság volt el­nö­ke, Spi­ró György író és Sza­bó La­jos teo­ló­gus­pro­fesszor.

– Pet­ri –