Kultúrkörök
Csoda Csámpitól a Tuteláig
Diplomamunkaként először mobiltelefont akart tervezni Bence Domonkos, aztán egyik tanára rábeszélésére – nem mintha hosszan kellett volna győzködnie őt… – inkább társasjátékot készít majd. Adekvát választás, ugyanis a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem végzős, formatervező szakos hallgatójának Tutela nevű játéka 2009 novemberében a Mensa HungarIQa (a magas intelligenciájú embereket összefogó Mensa nemzetközi egyesület magyarországi szervezete – a szerk.) első társasjátékversenyének győztese lett stratégiai játék kategóriában. Domonkossal és édesapjával, Bence Imre budavári lelkésszel nemcsak a Tuteláról, hanem a Bence Művek másik portékájáról, az Imádkozz okosan! gyülekezetépítő játékról is beszélgettünk.
Bence Domonkos: Egészen kicsi korunktól kezdve rendszeresen játszottak velünk a szüleink. A legtöbbször talán catanoztunk (Catan telepesei, táblás stratégiai társasjáték – a szerk.), de például annak idején a Csoda Csámpi is nagy sláger volt. Utóbbi egy olyan bogárról szól, amelynek az egyik lába előre, a másik pedig hátrafelé áll. Egyszerű dobókockás játék; egy pályán kell körbemenni, mindenkinek négy bábuja van, páros dobással lehet előrelépni, páratlannal pedig hátrafelé kell menni.
Bence Imre: Mások is tudják rólunk, hogy szeretünk játszani; finn barátaink például mindig társasjátékkal örvendeztetnek meg bennünket. Azt, hogy a család – négy gyermekünk van – úgy tudott és tud mind a mai napig beszélgetni, hogy közben játszik, nagy ajándéknak tartom. Ez is egy módja annak, hogy jobban megismerjük egymást, mert az, hogy valaki a játék során miként reagál egy-egy helyzetre, arról is árulkodik, hogy mi van a szívében.
– Mi a fontos egy társasjátékban? Pihentető legyen vagy inkább elgondolkodtató? Vagy a kettő együtt?
– Két játék van itt előttünk az asztalon: a Tutela és az Imádkozz okosan! Ezek, ha jól sejtem, az első csoportba tartoznak.
A leendő hívek megnyeréséhez különböző feladatokat kell teljesíteni. Énekelni kell, vagy épp egy bibliai igét kell beleszőni egy baráti beszélgetésbe. Ily módon az interaktív rész kimondottan a bibliaismeretre alapozódik. „Természetesen” az embereket el is lehet veszíteni; ha valaki rosszul teljesít, eggyel kevesebben lesznek a templomban. A játék célja az, hogy a résztvevők ráeszméljenek: a gyülekezet elsődleges feladata, küldetése a misszió, és ki-ki felismerje, milyen módon szolgálhatja a közösség lelki és fizikai gyarapodását.
– Azt lehet tudni, hogy maga a játék jelen pillanatban hány helyen szolgálja a gyülekezet épülését?
– A Bence Művek másik játéka a Tutela…
Ekkor jött az ötlet, hogy ne a dobókocka – és így a szerencse – döntse el, merre kell továbbmennie a játékosnak, hanem különböző akciókártyák felhasználásával, mindig hat kártya közül választva ő maga dönthesse el, hogy milyen irányba indul tovább. Az akciókártyákon egytől hatig szerepelnek a számok, és vannak különböző figurás kártyák is, amelyekkel vagy a saját bábuját juttathatja előbbre a játékos, vagy az ellenfél bábuját tartóztathatja fel, akadályozhatja meg a továbblépésben.
– A kerettörténetet szerint Párma földesura futárokat küld a környező városokba, és minden futárcsoportnak négy várba kell minél hamarabb eljutnia. Miért pont Olaszország a színhely? És miért pont Tutela?
– Ármánykodásra is van lehetőség: le lehet lakatolni és ezzel megközelíthetetlenné tenni az ellenfél várát, a gombás kártyával meg lehet mérgezni őt… Mennyire „keresztényi” a játék?
– De mint tudjuk, nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos… Visszagondolva a régi nagy családi társasozásokra: így érezték ezt a gyerekek is?
Vitális Judit