Kultúrkörök

Dip­lo­ma­mun­ka­ként elő­ször mo­bil­te­le­font akart ter­vez­ni Ben­ce Do­mon­kos, az­tán egyik ta­ná­ra rá­be­szé­lé­sé­re – nem mint­ha hosszan kel­lett vol­na győz­köd­nie őt… – in­kább tár­sas­já­té­kot ké­szít majd. Adek­vát vá­lasz­tás, ugyan­is a Mo­holy-Nagy Ipar­mű­vé­sze­ti Egye­tem vég­zős, for­ma­ter­ve­ző sza­kos hall­ga­tó­já­nak Tu­te­la ne­vű já­té­ka 2009 no­vem­be­ré­ben a Men­sa Hun­ga­rI­Qa (a ma­gas in­tel­li­gen­ci­á­jú em­be­re­ket össze­fo­gó Men­sa nem­zet­kö­zi egye­sü­let ma­gyar­or­szá­gi szer­ve­ze­te – a szerk.) el­ső tár­sas­já­ték­ver­se­nyé­nek győz­te­se lett stra­té­gi­ai já­ték ka­te­gó­ri­á­ban. Do­mon­kos­sal és édes­ap­já­val, Ben­ce Im­re bu­da­vá­ri lel­késszel nem­csak a Tu­te­láról, ha­nem a Ben­ce Mű­vek má­sik por­té­ká­já­ról, az Imád­kozz oko­san! gyü­le­ke­zet­épí­tő já­ték­ról is be­szél­get­tünk.

Ben­ce Do­mon­kos: Egé­szen ki­csi ko­runk­tól kezd­ve rend­sze­re­sen ját­szot­tak ve­lünk a szü­le­ink. A leg­több­ször ta­lán ca­ta­noz­tunk (Ca­tan te­le­pe­sei, táb­lás stra­té­gi­ai tár­sas­já­ték – a szerk.), de pél­dá­ul an­nak ide­jén a Cso­da Csám­pi is nagy slá­ger volt. Utób­bi egy olyan bo­gár­ról szól, amely­nek az egyik lá­ba elő­re, a má­sik pe­dig hát­ra­fe­lé áll. Egy­sze­rű do­bó­koc­kás já­ték; egy pá­lyán kell kör­be­men­ni, min­den­ki­nek négy bá­bu­ja van, pá­ros do­bás­sal le­het elő­re­lép­ni, pá­rat­lan­nal pe­dig hát­ra­fe­lé kell men­ni.

Ben­ce Im­re: Má­sok is tud­ják ró­lunk, hogy sze­re­tünk ját­sza­ni; finn ba­rá­ta­ink pél­dá­ul min­dig tár­sas­já­ték­kal ör­ven­dez­tet­nek meg ben­nün­ket. Azt, hogy a csa­lád – négy gyer­me­künk van – úgy tu­dott és tud mind a mai na­pig be­szél­get­ni, hogy köz­ben ját­szik, nagy aján­dék­nak tar­tom. Ez is egy mód­ja an­nak, hogy job­ban meg­is­mer­jük egy­mást, mert az, hogy va­la­ki a já­ték so­rán mi­ként re­a­gál egy-egy hely­zet­re, ar­ról is árul­ko­dik, hogy mi van a szí­vé­ben.

– Mi a fon­tos egy tár­sas­já­ték­ban? Pi­hen­te­tő le­gyen vagy in­kább el­gon­dol­kod­ta­tó? Vagy a ket­tő együtt?

1. D.: Ezt nem le­het ilyen ál­ta­lá­no­san meg­fo­gal­maz­ni; min­den tár­sas­já­ték­nak más a cél­ja, mint aho­gyan az is a han­gu­la­tunk­tól függ, hogy épp mi­re vá­gyunk. Egy­szer egy hosszabb, bo­nyo­lul­tabb stra­té­gi­ai já­ték­hoz van ked­vem, más­kor egy fél­órás, könnyed ki­kap­cso­ló­dás­ra van szük­sé­gem, va­la­mi olyas­mi­re, ami nem igé­nyel össze­tett gon­dol­ko­dást.

– Két já­ték van itt előt­tünk az asz­ta­lon: a Tu­te­la és az Imád­kozz oko­san! Ezek, ha jól sej­tem, az el­ső cso­port­ba tar­toz­nak.

1. I.: Az Imád­kozz oko­san! ki­mon­dot­tan kö­zös­sé­gi, még­hoz­zá gyü­le­ke­zet­épí­tő já­ték. An­nak ide­jén egy pi­lis­csa­bai gyü­le­ke­ze­ti hét­vé­gén kö­rül­be­lül nyolc­va­nan ját­szot­tuk elő­ször, és ké­sőbb ta­lál­tuk ki, mi­ként is le­het­ne táb­lás tár­sas­já­té­kot ké­szí­te­ni be­lő­le. A gra­fi­ká­ját a so­kak szá­má­ra jól is­mert Gaz­dál­kodj oko­san! min­tá­já­ra ké­szí­tet­te el Do­mon­kos. Míg azon­ban az előbb em­lí­tett já­ték­ban há­zat kell vá­sá­rol­ni és be­ren­dez­ni, ad­dig az Imád­kozz oko­san!-ban gyü­le­ke­ze­tet kell épí­te­ni, és a cél az, hogy mi­nél töb­ben le­gye­nek a temp­lom­ban.

A le­en­dő hí­vek meg­nye­ré­sé­hez kü­lön­bö­ző fel­ada­to­kat kell tel­je­sí­te­ni. Éne­kel­ni kell, vagy épp egy bib­li­ai igét kell be­le­sző­ni egy ba­rá­ti be­szél­ge­tés­be. Ily mó­don az in­ter­ak­tív rész ki­mon­dot­tan a bib­lia­is­me­ret­re ala­po­zó­dik. „Ter­mé­sze­te­sen” az em­be­re­ket el is le­het ve­szí­te­ni; ha va­la­ki rosszul tel­je­sít, eggyel ke­ve­seb­ben lesz­nek a temp­lom­ban. A já­ték cél­ja az, hogy a részt­ve­vők rá­esz­mél­je­nek: a gyü­le­ke­zet el­sőd­le­ges fel­ada­ta, kül­de­té­se a misszió, és ki-ki fel­is­mer­je, mi­lyen mó­don szol­gál­hat­ja a kö­zös­ség lel­ki és fi­zi­kai gya­ra­po­dá­sát.

– Azt le­het tud­ni, hogy ma­ga a já­ték je­len pil­la­nat­ban hány he­lyen szol­gál­ja a gyü­le­ke­zet épü­lé­sét?

1. I.: Az el­ső né­hány da­ra­bot Do­mon­kos és öccse, Győ­ző sa­ját ke­zű­leg ké­szí­tet­te el, ka­rá­cso­nyi aján­dék­kép­pen a test­vé­re­im csa­lád­ja­i­nak. Ké­sőbb, mi­u­tán a Fra­ter­net le­ve­le­ző­lis­tán meg­hir­det­tem a tár­sas­já­té­kot, ti­zen­hat gyü­le­ke­zet ren­del­te meg. Eze­ket a pél­dá­nyo­kat is há­zi­lag gyár­tot­tuk le, ez azon­ban, saj­nos, elég sok­ba ke­rült. De ha min­den jól megy, ősszel már ol­csób­ban tud­juk elő­ál­lí­ta­ni őket.
2. D.: Né­hány is­me­rő­söm­mel meg­pró­bál­juk össze­fog­ni a ma­gyar­or­szá­gi kis ki­adó­kat. Így költ­ség­ha­té­ko­nyab­ban tud­nánk sok­szo­ro­sí­ta­ni a já­té­ka­in­kat, és a pi­ac­ra is sok­kal könnyeb­ben be tud­nánk tör­ni.

– A Ben­ce Mű­vek má­sik já­té­ka a Tu­te­la…

1. D.: Az alap­öt­let édes­apám­tól szár­ma­zott, és egy a Ki ne­vet a vé­gén?-hez ha­son­ló já­ték volt. Egy méh­kap­tár­sze­rű, hat­szö­gű me­zők­ből ál­ló táb­lán kel­lett lé­pe­get­ni, a do­bó­koc­ká­val ki­do­bott szám alap­ján, min­dig ab­ba az irány­ba, amer­re az adott szám mu­tat. (Min­den hat­szög ol­da­lán van egy-egy szám egy­től ha­tig.) Ami­kor azon­ban a kü­lön­bö­ző tár­sas­já­ték­klu­bok lá­to­ga­tói kö­zött tesz­tel­ni kezd­tem a já­té­kot, töb­ben is azt mond­ták, hogy így egy ki­csit gyer­mek­ded.

Ek­kor jött az öt­let, hogy ne a do­bó­koc­ka – és így a sze­ren­cse – dönt­se el, mer­re kell to­vább­men­nie a já­té­kos­nak, ha­nem kü­lön­bö­ző ak­ció­kár­tyák fel­hasz­ná­lá­sá­val, min­dig hat kár­tya kö­zül vá­laszt­va ő ma­ga dönt­hes­se el, hogy mi­lyen irány­ba in­dul to­vább. Az ak­ció­kár­tyá­kon egy­től ha­tig sze­re­pel­nek a szá­mok, és van­nak kü­lön­bö­ző fi­gu­rás kár­tyák is, ame­lyek­kel vagy a sa­ját bá­bu­ját jut­tat­hat­ja előbb­re a já­té­kos, vagy az el­len­fél bá­bu­ját tar­tóz­tat­hat­ja fel, aka­dá­lyoz­hat­ja meg a to­vább­lé­pés­ben.

– A ke­ret­tör­té­ne­tet sze­rint Pár­ma föl­des­ura fu­tá­ro­kat küld a kör­nye­ző vá­ro­sok­ba, és min­den fu­tár­cso­port­nak négy vár­ba kell mi­nél ha­ma­rabb el­jut­nia. Mi­ért pont Olasz­or­szág a szín­hely? És mi­ért pont Tu­te­la?

1. D.: Olyan ne­vet sze­ret­tem vol­na ad­ni ne­ki, il­let­ve az egész já­té­kot pró­bál­tam úgy ki­ala­kí­ta­ni, hogy adott eset­ben könnyen adap­tál­ha­tó, ex­por­tál­ha­tó le­gyen. Ezért sem a táb­lán, sem a kár­tyá­kon nin­cse­nek fel­ira­tok – sem ma­gya­rul, sem más nyel­ven. A tu­te­la la­tin szó, je­len­té­se: fu­tár. Ami­kor a ne­vet ki­ta­lál­tam, egy­szer­re a ke­ret­tör­té­net is ki­bon­ta­ko­zott.

– Ár­mány­ko­dás­ra is van le­he­tő­ség: le le­het la­ka­tol­ni és ez­zel meg­kö­ze­lít­he­tet­len­né ten­ni az el­len­fél vá­rát, a gom­bás kár­tyá­val meg le­het mér­gez­ni őt… Mennyi­re „ke­resz­té­nyi” a já­ték?

1. D.: Sok olyan já­ték van, ame­lyik­ben fon­tos, hogy a já­té­kos ho­gyan tud­ja ki­cse­lez­ni a já­té­kos­tár­sa­it, de et­től még a já­té­kok nem ar­ra sar­kall­nak, hogy csal­junk ben­nük! Já­ték köz­ben azt is min­den­ki­nek ma­gá­nak kell el­dön­te­ni, hogy, mond­juk, ki­üti-e a já­té­kos­tár­sa bá­bu­ját vagy sem… A Tu­te­la alap­ve­tő­en lo­gi­kus gon­dol­ko­dás­ra, a te­rep, az adott hely­zet át­lá­tá­sá­ra kész­tet, ne­vel. Én egyéb­ként a csa­lá­di tár­sas­já­té­kok kö­zé so­ro­lom, mert a kis­gye­re­kek is könnyen meg­ért­he­tik a sza­bá­lya­it, él­vez­ni tud­ják a já­té­kot, és an­nak el­le­né­re, hogy nem csak a sze­ren­cse szá­mít, akár még nyer­het­nek is ben­ne az idő­seb­bek­kel szem­ben.

– De mint tud­juk, nem a győ­ze­lem, ha­nem a rész­vé­tel a fon­tos… Vissza­gon­dol­va a ré­gi nagy csa­lá­di tár­sa­so­zá­sok­ra: így érez­ték ezt a gye­re­kek is?

1. D.: Hát… De ahogy fel­nő az em­ber, hoz­zá­szo­kik, hogy a ve­re­ség is az élet ré­sze.
2. I.: Nem volt jel­lem­ző, hogy a gye­re­kek ked­vé­ért hagy­tuk vol­na, hogy ők győz­ze­nek. A já­ték a győ­ze­lem meg­élé­se mel­lett a ku­darc el­hor­do­zá­sá­ra is meg­ta­nít­hat. És ar­ra is rá­mu­tat­hat, hogy az élet ugyan né­ha küz­del­mes, és a ve­re­ség is „ben­ne van a pak­li­ban”. De nincsen véglegesen el­ron­tott helyzet, szabad, lehet újra­kez­de­ni. Azt se felejtsük el, hogy Is­ten alap­ve­tő­en szép és de­rűs vi­lág­ot te­rem­tett, amely­ben benne van Isten já­tékossága is, a mi életünkben is ezért lehet jelen – szinte minden szin­ten – a játékosság.

Vi­tá­lis Judit