e-világ
Püspöki szolgálat és teremtésvédelem
Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét a teremtésvédelem ügyének hazai felkarolásáról, a kezdeti lépésekről, a püspöki hivatali ügyintézés „környezetbarátosításának” lehetőségeiről és személyes életviteléről kérdeztük.
– Püspök úr, Ön a teremtésvédelmi munkaág „felelőse”, egyben az Ararát munkacsoport tagja. Hol találkozott szervezeti szinten a teremtésvédelem ügyével, és miért tartotta fontosnak ennek hazai felkarolását?
– Évek óta részt vehetek az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség munkájában, ahol állandó téma a teremtett világ megőrzésének egyre sürgetőbb feladata. Persze ennek felismeréséhez nem kell feltétlenül külföldi, nemzetközi konferenciákra járni. Immár hat éve élünk Budapest Belvárosában, ahol naponta tapasztaljuk a tiszta levegő, a csend, az élhető környezet hiányát… A józan ész, a természetes, egészséges életösztön is arra kell, hogy késztessen minket, hogy ne legyünk közömbösek és tétlenek saját környezetünk és gyermekeink környezetének jövője ügyében. Nem is szólva a magától a Teremtőtől kapott megtisztelő mandátumunkról, mely szerint művelői és őrizői lehetünk a ránk bízott világnak.
– A munkacsoport megalakulása előtt – még 2008 tavaszán – a Déli Egyházkerület teológiai és fotópályázatot hirdetett, ennek eredményeképpen jelent meg A teremtés ünnepe című kiadvány a Luther Kiadó gondozásában, majd még ugyanebben az évben, ősszel sor került a teremtés ünnepére. Milyenek voltak az első tapasztalatok, a visszajelzések?
– Meglepett, hogy milyen sok értékes teológiai tanulmány és felelős gondolkodásra serkentő fotó érkezett erre a pályázatra gyülekezeti lelkészektől és tagoktól kezdve teológushallgatókig. Örülök, hogy a teremtés ünnepét istentiszteleti keretek között is megélhettük, először 2008-ban a Deák téren, majd pedig 2009 szeptemberében a zuglói evangélikus templomban. Ez utóbbi alkalmat a Magyar Televízió élőben közvetítette, így országos nyitó istentiszteletévé vált az első ízben meghirdetett teremtés hetének.
– Sikerül-e „egyházvezetői szinten” ökumenikusan is együttműködni ebben a kérdésben?
– Az említett teremtés hete ökumenikus akció volt. Egyházunk Ararát munkacsoportja több mint hetvenoldalas, igényes munkafüzetet állított össze a hétre, ami a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának kiadásában és terjesztésében, reménység szerint, eljutott a tagegyházak gyülekezeteibe és intézményeibe. A jövőben szeretnénk ezt az együttműködést – az ökumenikus imahét mintájára – a katolikus egyházra is kiterjeszteni.
– Püspök úr szerint hogyan lehetne szélesebb körben megszólítani a gyülekezetek – amúgy is túlterhelt – vezetőit, tagjait, hogy minél több hasznos információt kapjanak a teremtett világ megőrzésének fontosságáról, a gyülekezeti életben alkalmazható lehetőségeiről?
– Örülök, hogy ebben az évben a teremtésvédelem ügye kidolgozandó téma – A teremtésünnep krisztológiai összefüggései címmel – a lelkészi munkaközösségekben is. Fontos, hogy ne felszínesen, ne csak „divatból”, hanem biztos teológiai alapokon állva foglalkozzunk ezzel a kérdéskörrel.
– Tudom, hogy a hivatal működtetése során is figyelmet fordítanak a környezettudatosságra. Mondana néhány példát?
– Igyekszünk takarékosan, környezetkímélően működni. A hivatali ügyintézés nagy része ma már elektronikus úton zajlik, a szükséges levelezés pedig újrahasznosított papíron történik. A tavalyi kerületi missziói napon, Kondoroson közel ezer vendégnek már „ehető tányérokban” (cipóban) kínáltuk a levest, és száműztük a műanyag flakonokat is. Egy ideje az előadóknak, vendégeknek szánt ajándékokat bevásárláskor is használható – a kerület logójával ellátott – vászontáskában adjuk át. Tudom, ezek csak apró jelzések, de reméljük, a jó példa is ragadós…
– Végezetül mi az, amit a személyes életvitele során fontosnak tart, mi az, amiben úgy érzi, változtatni szeretne?
– Örülök, hogy a Heti Világgazdaság című lap egyik korábbi írásában „BKV-s püspökként” mutattak be. Valóban igyekszem minél kevesebbet autóba ülni a fővárosban. Próbálok egészségesebben, egyszerűbben és természetesebben étkezni, élni a hétköznapokban. Sajnos ez a szándék gyakran ütközik a püspöki munkakör sajátosságaival: rengeteg munkaülés, ünnepek, „kötelező” reprezentáció…
JCsCs