e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Gáncs Pé­tert, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­két a te­rem­tés­vé­de­lem ügyé­nek ha­zai fel­ka­ro­lá­sá­ról, a kez­de­ti lé­pé­sek­ről, a püs­pö­ki hi­va­ta­li ügy­in­té­zés „kör­nye­zet­ba­rá­to­sí­tá­sá­nak” le­he­tő­sé­ge­i­ről és sze­mé­lyes élet­vi­te­lé­ről kér­dez­tük.

– Püs­pök úr, Ön a te­rem­tés­vé­del­mi mun­ka­ág „fe­le­lő­se”, egy­ben az Ara­rát mun­ka­cso­port tag­ja. Hol ta­lál­ko­zott szer­ve­ze­ti szin­ten a te­rem­tés­vé­de­lem ügyé­vel, és mi­ért tar­tot­ta fon­tos­nak en­nek ha­zai fel­ka­ro­lá­sát?

– Évek óta részt ve­he­tek az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa és a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség mun­ká­já­ban, ahol ál­lan­dó té­ma a te­rem­tett vi­lág meg­őr­zé­sé­nek egy­re sür­ge­tőbb fel­ada­ta. Per­sze en­nek fel­is­me­ré­sé­hez nem kell fel­tét­le­nül kül­föl­di, nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­ák­ra jár­ni. Im­már hat éve élünk Bu­da­pest Bel­vá­ro­sá­ban, ahol na­pon­ta ta­pasz­tal­juk a tisz­ta le­ve­gő, a csend, az él­he­tő kör­nye­zet hi­á­nyát… A jó­zan ész, a ter­mé­sze­tes, egész­sé­ges élet­ösz­tön is ar­ra kell, hogy kész­tes­sen min­ket, hogy ne le­gyünk kö­zöm­bö­sek és tét­le­nek sa­ját környezetünk és gyer­me­ke­ink kör­nye­ze­té­nek jö­vő­je ügyé­ben. Nem is szól­va a ma­gá­tól a Te­rem­tő­től ka­pott meg­tisz­te­lő man­dá­tu­munk­ról, mely sze­rint mű­ve­lői és őri­zői le­he­tünk a ránk bí­zott vi­lág­nak.

– A mun­ka­cso­port meg­ala­ku­lá­sa előtt – még 2008 ta­va­szán – a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let teo­ló­gi­ai és fo­tó­pá­lyá­za­tot hir­de­tett, en­nek ered­mé­nye­kép­pen je­lent meg A te­rem­tés ün­ne­pe cí­mű ki­ad­vány a Lu­ther Ki­adó gon­do­zá­sá­ban, majd még ugyan­eb­ben az év­ben, ősszel sor ke­rült a te­rem­tés ün­ne­pé­re. Mi­lye­nek vol­tak az el­ső ta­pasz­ta­la­tok, a vissza­jel­zé­sek?

– Meg­le­pett, hogy mi­lyen sok ér­té­kes teo­ló­gi­ai ta­nul­mány és fe­le­lős gon­dol­ko­dás­ra ser­ken­tő fo­tó ér­ke­zett er­re a pá­lyá­zat­ra gyü­le­ke­ze­ti lel­ké­szek­től és ta­gok­tól kezd­ve teo­ló­gus­hall­ga­tó­kig. Örü­lök, hogy a te­rem­tés ün­ne­pét is­ten­tisz­te­le­ti ke­re­tek kö­zött is meg­él­het­tük, elő­ször 2008-ban a De­ák té­ren, majd pe­dig 2009 szep­tem­be­ré­ben a zug­lói evan­gé­li­kus temp­lom­ban. Ez utób­bi al­kal­mat a Ma­gyar Te­le­ví­zió élő­ben köz­ve­tí­tet­te, így or­szá­gos nyi­tó is­ten­tisz­te­le­té­vé vált az el­ső íz­ben meg­hir­de­tett te­rem­tés he­té­nek.

– Si­ke­rül-e „egy­ház­ve­ze­tői szin­ten” öku­me­ni­ku­san is együtt­mű­köd­ni eb­ben a kér­dés­ben?

– Az em­lí­tett te­rem­tés he­te öku­me­ni­kus ak­ció volt. Egy­há­zunk Ara­rát mun­ka­cso­port­ja több mint het­ven­ol­da­las, igé­nyes mun­ka­fü­ze­tet ál­lí­tott össze a hét­re, ami a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak ki­adá­sá­ban és ter­jesz­té­sé­ben, re­mény­ség sze­rint, el­ju­tott a tag­egy­há­zak gyü­le­ke­ze­te­i­be és in­téz­mé­nye­i­be. A jö­vő­ben sze­ret­nénk ezt az együtt­mű­kö­dést – az öku­me­ni­kus ima­hét min­tá­já­ra – a ka­to­li­kus egy­ház­ra is ki­ter­jesz­te­ni.

– Püs­pök úr sze­rint ho­gyan le­het­ne szé­le­sebb kör­ben meg­szó­lí­ta­ni a gyü­le­ke­ze­tek – amúgy is túl­ter­helt – ve­ze­tő­it, tag­ja­it, hogy mi­nél több hasz­nos in­for­má­ci­ót kap­ja­nak a te­rem­tett vi­lág meg­őr­zé­sé­nek fon­tos­sá­gá­ról, a gyü­le­ke­ze­ti élet­ben al­kal­maz­ha­tó le­he­tő­sé­ge­i­ről?

– Örü­lök, hogy eb­ben az év­ben a te­rem­tés­vé­de­lem ügye ki­dol­go­zan­dó té­ma – A te­rem­tés­ün­nep krisz­to­ló­gi­ai össze­füg­gé­sei cím­mel – a lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gek­ben is. Fon­tos, hogy ne fel­szí­ne­sen, ne csak „di­vat­ból”, ha­nem biz­tos teo­ló­gi­ai ala­po­kon áll­va fog­lal­koz­zunk ez­zel a kér­dés­kör­rel.

– Tu­dom, hogy a hi­va­tal mű­köd­te­té­se so­rán is fi­gyel­met for­dí­ta­nak a kör­nye­zet­tu­da­tos­ság­ra. Mon­da­na né­hány pél­dát?

– Igyek­szünk ta­ka­ré­ko­san, kör­nye­zet­kí­mé­lő­en mű­köd­ni. A hi­va­ta­li ügy­in­té­zés nagy ré­sze ma már elekt­ro­ni­kus úton zaj­lik, a szük­sé­ges le­ve­le­zés pe­dig új­ra­hasz­no­sí­tott pa­pí­ron tör­té­nik. A ta­va­lyi ke­rü­le­ti misszi­ói na­pon, Kon­do­ro­son kö­zel ezer ven­dég­nek már „ehe­tő tá­nyé­rok­ban” (ci­pó­ban) kí­nál­tuk a le­vest, és szám­űz­tük a mű­anyag fla­ko­no­kat is. Egy ide­je az elő­adók­nak, ven­dé­gek­nek szánt aján­dé­ko­kat be­vá­sár­lás­kor is hasz­nál­ha­tó – a ke­rü­let lo­gó­já­val el­lá­tott – vá­szon­tás­ká­ban ad­juk át. Tu­dom, ezek csak ap­ró jel­zé­sek, de re­mél­jük, a jó pél­da is ra­ga­dós…

– Vé­ge­ze­tül mi az, amit a sze­mé­lyes élet­vi­te­le so­rán fon­tos­nak tart, mi az, ami­ben úgy ér­zi, vál­toz­tat­ni sze­ret­ne?

– Örü­lök, hogy a He­ti Vi­lág­gaz­da­ság cí­mű lap egyik ko­ráb­bi írá­sá­ban „BKV-s püs­pök­ként” mu­tat­tak be. Va­ló­ban igyek­szem mi­nél ke­ve­seb­bet au­tó­ba ül­ni a fő­vá­ros­ban. Pró­bá­lok egész­sé­ge­seb­ben, egy­sze­rűb­ben és ter­mé­sze­te­seb­ben ét­kez­ni, él­ni a hét­köz­na­pok­ban. Saj­nos ez a szán­dék gyak­ran üt­kö­zik a püs­pö­ki mun­ka­kör sa­já­tos­sá­ga­i­val: ren­ge­teg mun­ka­ülés, ün­ne­pek, „kö­te­le­ző” rep­re­zen­tá­ció…

JCsCs

::Nyomtatható változat::