evél&levél

A hő­mér­sék­let je­len­leg ész­re­ve­he­tő­en emel­ke­dik, ami meg­vál­toz­tat­ja élet­kö­rül­mé­nye­in­ket. A szak­em­be­rek és po­li­ti­ku­sok a vál­to­zás ka­taszt­ro­fá­lis kö­vet­kez­mé­nye­i­re hív­ják fel az em­be­rek fi­gyel­mét, és olyan in­téz­ke­dé­se­ket sür­get­nek, me­lyek las­sít­hat­ják vagy meg­ál­lít­hat­ják ezt a fo­lya­ma­tot.

A klí­ma­vál­to­zás nem új je­len­ség. A hő­mér­sék­let min­dig vagy emel­ke­dik, vagy csök­ken. A 16. szá­zad­ban pél­dá­ul mar­káns le­hű­lés kez­dő­dött, ami sok­fe­lé éh­ín­sé­get oko­zott. A kö­zép­kor­ban Grön­lan­don vi­king te­le­pü­lé­sek vol­tak, még te­he­net is tar­tot­tak. Az­tán jött a le­hű­lés, és meg­fagy­tak. Az esz­ki­mók vi­szont to­vább él­tek, mert al­kal­maz­kod­tak a meg­vál­to­zott élet­kö­rül­mé­nyek­hez. Ma az új­don­ság az, hogy az em­ber al­kal­maz­ko­dás he­lyett azt kép­ze­li, hogy a klí­ma­vál­to­zást ma­ga tud­ja irá­nyí­ta­ni. Meg­ta­nul­tuk sza­bá­lyoz­ni a szü­le­tést és a meg­ha­lást, gén­ma­ni­pu­lá­ci­ó­val új­faj­ta nö­vé­nye­ket ho­zunk lét­re, ős­er­dő­ből si­va­ta­got csi­ná­lunk, ki tu­dunk lép­ni a vi­lág­űr­be, de az idő­já­rást nem tud­juk be­fo­lyá­sol­ni.

A klí­mát ala­kí­tó erők ugyan­is nagy­ság­ren­dek­kel na­gyob­bak, mint hogy azok­ra az em­ber em­lí­tés­re mél­tó mó­don hat­ni tud­na. Ki mer­né ál­lí­ta­ni, hogy meg tud­ná vál­toz­tat­ni az óce­á­nok hő­mér­sék­le­tét akár­csak egy ti­zed fok­kal? Pe­dig ez az egyik meg­ha­tá­ro­zó té­nye­ző­je az idő­já­rás­nak. Ki tud­ná el­zár­ni a vul­ká­no­kat, ame­lyek au­tók mil­li­ó­i­nál több gázt bo­csá­ta­nak ki fo­lya­ma­to­san? Az idő­já­rást rend­kí­vül bo­nyo­lult és össze­tett fi­zi­kai és ké­mi­ai fo­lya­ma­tok ala­kít­ják, me­lye­ket nem­hogy irá­nyí­ta­ni, de ki­is­mer­ni is alig tud az em­ber.

Két­ség­te­len, hogy emel­ke­dik a hő­mér­sék­let, ami élet­kö­rül­mé­nye­in­ket meg­vál­toz­tat­ja, de ahe­lyett, hogy po­li­ti­ku­sok szá­zai utaz­gat­ná­nak kon­ti­nens­ről kon­ti­nens­re, és azon vi­tat­koz­ná­nak, hogy ki­nek és ho­gyan kell ezt a fo­lya­ma­tot meg­ál­lí­ta­ni, ar­ról kel­le­ne be­szél­ni, hogy mit kell ten­ni a meg­vál­to­zott ég­haj­lat mi­att, ho­gyan tu­dunk al­kal­maz­kod­ni a vál­to­zás­hoz.

Ter­mé­sze­te­sen szük­ség van a le­ve­gő, a vi­zek és a ta­laj szennye­zé­sé­nek csök­ken­té­sé­re. Vé­get kell vet­ni a föld kin­csei pa­zar­ló el­hasz­ná­lá­sá­nak. Meg kell vál­toz­tat­ni a „nyu­ga­ti” gaz­dag vi­lág élet­stí­lu­sát, de minden­nek sem­mi kö­ze a glo­bá­lis fel­me­le­ge­dés­hez. A klí­ma vál­to­zik és min­dig is vál­to­zott. Ezt az em­ber a fen­tebb em­lí­tett okok mi­att nem tud­ja be­fo­lyá­sol­ni, bár­mennyi­re ál­lít­ják is egye­sek az el­len­ke­ző­jét. Tud­nánk vi­szont job­ban al­kal­maz­kod­ni a meg­vál­to­zott vi­szo­nyok­hoz, ha meg­len­ne er­re az aka­rat. Ma­gyar­or­szá­gon pél­dá­ul víz­tá­ro­zó­kat és csa­tor­ná­kat kel­le­ne épí­te­ni. A vá­ro­sok­ban zöld te­rü­le­te­ket lé­te­sí­te­ni a sok be­ton és asz­falt he­lyett. Ez pénz­be ke­rül­ne, de va­jon meg­van-e az aka­rat er­re a gaz­da­gok­nál? Kép­te­len­ség kö­ve­tel­ni a po­li­ti­ku­sok­tól, hogy te­gye­nek va­la­mit, ha a „vá­lasz­tók” nem akar­ják.

Ahe­lyett, hogy a hő­mé­rőt és vi­ha­ro­kat meg akar­nánk ál­lí­ta­ni, meg kel­le­ne ta­nu­lunk a túl­élés tech­ni­ká­ját és új az élet­for­mát. Az esz­ki­mók­nak si­ke­rült, so­kan vi­szont el­pusz­tul­tak, mert ra­gasz­kod­tak tart­ha­tat­lan élet­for­má­juk­hoz.

Szi­las At­ti­la (Vár­pa­lo­ta)