Egyházunk egy-két hete

Vas­tag hó­ba és iga­zi jó­kedv­be bur­ko­ló­zott az el­múlt hét­vé­gén a ba­la­ton­szár­szói Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia- és Misszi­ói Ott­hon. Akik el­jöt­tek ide, mind meg­fo­gad­ták a fel­hí­vást: „Ví­gan le­gyünk!” Ez volt ugyan­is a ne­gye­dik evan­gé­li­kus nép­ze­nei ta­lál­ko­zó mot­tó­ja.

Idén a far­san­gi idő nép­szo­ká­sai, dal­la­mai ad­ták az alap­han­got, és te­rem­tet­ték meg e né­hány nap vi­dám han­gu­la­tát. A szí­nes prog­ram­kí­ná­lat­ban hang­szer- és könyv­be­mu­ta­tó, „me­se­dél­előtt”, kéz­mű­ves-fog­lal­ko­zá­sok, ki­adós dal­ta­nu­lás, kon­cer­tek, bor­kós­to­lás, mold­vai mas­ka­rás elő­adás és fer­ge­te­ges tánc­ház sze­re­pelt.

Pén­te­ken es­te Gáts Ti­bor, ha­zánk leg­ne­ve­sebb ci­te­ra­ké­szí­tő­je hoz­ta el hang­sze­re­it. Mi­köz­ben me­sélt a ci­te­rák faj­tá­i­ról, ere­de­té­ről, ké­szí­té­sük for­té­lya­i­ról, meg is szó­lal­tat­ta őket. Még egye­te­mis­ta ko­rá­ban ké­szí­tet­te el­ső ci­te­rá­ját kí­ván­csi­ság­ból és kedv­te­lés­ből. Nem sok­kal ké­sőbb már a nép­mű­vé­szet mes­te­re lett. Ez idá­ig kö­zel há­rom­ezer re­mek hang­szer ke­rült ki mű­he­lyé­ből.

So­kak ál­tal rég­óta várt könyv be­mu­ta­tó­já­val foly­ta­tó­dott szom­ba­ton dél­előtt a ta­lál­ko­zó. A Je­len­ti ma­gát Jé­zus cí­mű kö­tet – Joób Ár­pád ta­nár, nép­ze­ne­ku­ta­tó mun­ká­ja – vá­lo­ga­tást ad köz­re ke­resz­tény lel­kü­le­tű ma­gyar nép­da­lok­ból. A szer­ző­nek az el­ső nép­ze­nei ta­lál­ko­zón meg­fo­gal­ma­zott ter­ve ta­valy vég­re va­ló­ra vált, a kö­tet a Lu­ther Ki­adó­nál je­lent meg. Gaz­dag kincs­tár a mun­ka: a száz dal mel­lett egy bet­le­he­mest, né­pi imád­sá­go­kat, böl­cses­sé­ge­ket is ta­lál­ha­tunk ben­ne. Igé­nyes elő­adás­ban, hang­szer­kí­sé­ret­tel el is hang­za­nak a nép­da­lok a könyv­höz mel­lé­kelt két CD-n, így az ér­dek­lő­dők könnyeb­ben meg­ta­nul­hat­ják őket.

Ba­din Ádám pa­lóc me­se­mon­dót so­kan is­me­rik már evan­gé­li­kus kö­rök­ben. Szom­bat dél­előtt elő­ször a gye­re­ke­ket va­rá­zsol­ta el me­sé­i­vel, majd a fel­nőt­tek is ré­sze­sül­het­tek eb­ben a kü­lön­le­ges él­ve­zet­ben. Meg­tud­hat­ták, hogy mennyit ér egy Mi­atyánk, és hogy ki is va­ló­já­ban a mes­te­rek­nek mes­te­re.

Ebéd­re annyi­an let­tek a részt­ve­vők, hogy a he­gyek­ben tor­nyo­su­ló far­san­gi fánk mind egy szá­lig el­fo­gyott. Több mint szá­zan – kis­gye­re­kek­től idő­se­kig – ked­vük­re át­ad­hat­ták ma­gu­kat a lel­ki, ze­nei és ba­la­to­ni él­mé­nyek­nek. Szvo­rák Ka­ta­lin, majd a Té­ka együt­tes két tag­ja, Tár­no­ki Be­at­rix és Ha­vas­ré­ti Pál éne­kel­t, és ta­ní­tot­t szebb­nél szebb nép­da­lo­kat.

A han­gu­lat igen­csak kez­dett már te­tő­fo­ká­ra hág­ni, ami­kor a Ber­ka együt­tes fi­a­tal ze­né­szei kö­vet­kez­tek mold­vai ze­né­vel, da­lok­kal. Va­cso­ra után Szvo­rák Ka­ta­lin és ba­rá­tai kon­cert­jén iga­zi far­san­gi mu­lat­ság kö­ze­pé­be csöp­pen­tek az ér­dek­lő­dők. Papp Ist­ván „Gá­zsa” he­ge­dűn, D. Tóth Sán­dor „Sa­tya” brá­csán és ko­bo­zon, Kür­tö­si Zsolt pe­dig bő­gőn kí­sér­te a cso­dá­la­tos han­gú nép­dal­éne­kes­nőt.

Greg­us Ger­gő nép­tánc­pe­da­gó­gus az al­só­gö­di mű­vé­sze­ti is­ko­la fel­ső ta­go­za­to­sa­i­val mu­lat­sá­gos mold­vai mas­ka­rás je­le­ne­tet adott elő. A gye­re­kek lel­kes tán­cá­tól a kon­fe­ren­ci­á­zók is ked­vet kap­tak: a nap vé­gén fer­ge­te­ges mold­vai tánc­ház kö­vet­ke­zett a Ber­ka együt­tes­sel. Rop­ták, amed­dig csak bír­ták.

A víg szár­szói na­pok aján­dé­ka, azt gon­do­lom, nem csu­pán a gaz­dag ze­nei él­mény, a ta­nu­lás örö­me, ha­nem az, hogy aki el­jött, új­ra rá­cso­dál­koz­ha­tott, mi­lyen gaz­da­gok is va­gyunk va­ló­já­ban. Az áhí­ta­tok és a va­sár­nap dél­előt­ti nép­ze­nés is­ten­tisz­te­let Kar­dos Zsu­zsan­na, Dar­vas Ani­kó és Var­ga Gyön­gyi szol­gá­la­tá­val az Is­ten je­len­lé­té­ben és a kö­zös­ség­ben meg­élt öröm­ről szól­tak. Hon­nan jön az öröm? Egy­szer­re kí­vül­ről, be­lül­ről és fe­lül­ről. Szál­lást vesz ben­nünk, meg­oszt­ja ve­lünk éle­tét az Is­ten, így hát ör­ven­dez­ve fo­gunk vi­zet me­rí­te­ni a sza­ba­du­lás for­rá­sá­ból. Nem­csak a far­san­gi víg idő, min­den­na­pi út­ja­ink is ar­ról ta­nús­kod­nak, hogy az öröm – Is­ten örö­me – sok­kal­ta na­gyobb, ha­tal­ma­sabb a csüg­ge­dés, szo­mo­rú­ság, ko­mor­ság és két­ség­be­esés erő­i­nél.

A ta­valy ősszel meg­ala­pí­tott Me­nyeg­ző Ér­ték­őr­ző Egye­sü­let köz­gyű­lé­se zár­ta a hét­vé­gét. Az egye­sü­let az evan­gé­li­kus egy­ház ke­re­tén be­lül mű­köd­ve azt sze­ret­né elő­se­gí­te­ni, hogy a nép­mű­vé­szet, nép­ha­gyo­mány kin­cse­i­ből s mind­ab­ból, ami igaz, szép, em­be­ri ér­ték, mi­nél több fi­a­tal és gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­ség me­rít­hes­sen. Cél­ja együtt föl­fe­dez­ni gyö­ke­re­in­ket és szár­nya­in­kat. Az egye­sü­let idei ter­vei kö­zött egy­he­tes nyá­ri nép­mű­vé­sze­ti tá­bor, va­la­mint a Szél­ró­zsa ta­lál­ko­zó nép­ze­nei prog­ram­ja­i­nak szer­ve­zé­se és meg­va­ló­sí­tá­sa sze­re­pel.

Az ér­ték­őr­zők me­nyeg­ző­re hív­nak: az em­ber s az ég ta­lál­ko­zá­sá­ra. Sze­re­tet­tel vár­ják ma­guk kö­zé mind­azo­kat, akik öröm­mel se­gí­te­nek ab­ban, hogy ez a ta­lál­ko­zás mind több em­ber éle­té­ben lét­re­jö­hes­sen.

V. Gy.