Kultúrkörök

Erős várak

A Cser­hát vo­nu­la­tai rej­tik Bu­ják vá­rát. A nép­vi­se­le­té­ről hí­res nóg­rá­di fa­lu köz­pont­já­ból ki­vá­ló mi­nő­sé­gű mű­úton jut­ha­tunk az erő­dí­tés­hez ve­ze­tő er­dei út táb­lá­val je­lölt ki­in­du­ló­pont­já­hoz. In­nen ne­gyed­órás sé­tá­val ve­het­jük be a vá­rat. Meg­éri, mert te­kin­télyt pa­ran­cso­ló fal­ma­rad­vá­nyok és a kör­nye­ző he­gyek­re nyí­ló re­mek ki­lá­tás fo­gad­ja a lá­to­ga­tót.

A sza­bály­ta­lan alap­raj­zú erő­dít­mény alap­ja­it a ta­tár­já­rás után a Kö­ké­nyes-Tén­old nem­hez tar­to­zó bir­to­ko­sai rak­ták le. Ké­sőbb ural­ko­dói tu­laj­don és ki­rá­lyi ado­mány­ként a ma­gyar tör­té­ne­lem­ben fon­tos sze­re­pet ját­szó csa­lá­dok hű­bér­bir­to­ka. Bír­ják a Ga­ra­i­ak, a Cil­le­i­ek, a Bá­tho­ryak és Wer­bő­czy; az ado­má­nyo­zók közt ott ta­lál­juk Má­ria ki­rály­nőt, a sár­kány­ren­di Zsig­mon­dot, el­ső Habs­burg ural­ko­dón­kat, Al­ber­tet, il­let­ve Sza­po­lya­it.

A tö­rö­kök 1552-ben fog­lal­ják el, 1593-ban új­ra ma­gyar kéz­re jut, de a ha­di­sze­ren­cse for­dul­tá­val, az 1663-as esz­ten­dő­ben új­fent az osz­mán hó­dí­tók szer­zik meg. Ha­di je­len­tő­sé­gé­nek meg­szűn­té­vel las­san, de biz­to­san enyé­szet­nek in­dul.

Sze­ren­csé­re azon­ban a 21. szá­zad­ban is mind a kül­ső, mind a bel­ső vár fa­la­i­ból lát­ha­tunk meg­ma­radt ele­me­ket. Leg­meg­ka­póbb rész­le­te a vár pa­lo­ta­ré­szé­nek bol­to­za­tos alag­so­ri he­lyi­sé­ge, mely­ben meg­pi­hen­ve nem­csak a tű­ző nap elől nyer­he­tünk vé­del­met, de az egy­ko­ri vár­is­pá­nok, vi­ce­ka­pi­tá­nyok és strá­zsa­mes­te­rek le­tűnt ko­rát is meg­idéz­het­jük.

Re­zsa­bek Nán­dor