Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62)
Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Isten Bárányát láttatják velünk, és követésére (imitatio Christi) hívnak, mert Jézus szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Az Úr „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Ef 1,7; LK). Vegyük komolyan Urunk vezérigévé lett szavait, mert csak úgy követhetjük, ha mi is így teszünk: „Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol.” (GyLK 758,1) Nekünk nem lehetnek előfeltételeink – „Uram, engedd meg, hogy előbb…” –, ha halljuk hívását: „Kövess engem!” (Lk 9,59) Pál is ösztönöz, mivel világosság vagyunk az Úrban: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben…” (Ef 5,1–2) Jézus Krisztus önmegtagadása, kereszthordozása a christianusok példája s az ő követésének előfeltétele: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) Jób őszinte, Istenhez kiáltott négy „Miért?” kérdése közül ez az első: „Miért nem veszed le rólam a szemed?” (Jób 7,19) De majd meglátja Megváltóját (lásd Jób 19,25–27). Jézus egyaránt óv mások, a benne hívők és a saját magunk eltántorításától, bűnre csábításától: „És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki…” (Mk 9,47) Nemcsak a hitetlen farizeusok követeltek Jézustól mennyei jelt istenfiúságának bizonyítására, hanem még tanítványai is; noha láttak két kenyércsodát, azon tanakodtak a hajóban, hogy nincs kenyerük. „Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok?” (Mk 8,18) Jézus egylényegű Atyjával; és „mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk” (Kis káté). És ez is a mi tanítványságunk előfeltétele. Jézus maga jelenti ki: ha bárkit vagy bármit jobban szeretünk őnála, nem vagyunk hozzá méltóak; „és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” (Mt 10,38–39) Jézus személye meghasonlást, békétlenséget is teremthet a családban és nagyobb közösségekben is, s nyílt állásfoglalásra késztet. Mindez az Emberfia eljövetelekor válik nyilvánvalóvá. Miként Lót napjaiban, megtörténik a végső szétválasztás! Nem véletlen, hogy itt ismét elénk kerül a Krisztus-követés előfeltételének igéje: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.” (Lk 17,33) Az Úr küldöttei megragadták Lót s családtagjai kezét, és kivezették az ítélet előtt a romlott Sodomából. Felesége azonban a tiltás ellenére hátratekintett, és sóbálvánnyá lett (lásd 1Móz 19,15-26). Luther úgy látja, „aki az igét hittel megragadja, más szemet kap. Olyat, amely a halál mögé, a feltámadásba tekint, s csupa életet lát. Jézussal mi is feltámadunk, és testileg is örök húsvétunk lesz – vele!” Csak rá nézzünk fel. „Hív az Isten. / Őrá nagy bízva nézhet fel / Csendes szívem. (…) Hű megváltóm. / Őt nézem már boldog szemmel.” (EÉ 500,1.2)
Garai András