evél&levél
Evangelisch és evangélikus
Örömmel olvastam lapjuk 2010. március 14-i számában Holger Manke sorait, amelyek eligazítást adnak a német evangelisch és a magyar evangélikus szó jelentéstartalmáról. A kettő közötti különbség nem ismeréséből rengeteg félreértés adódik, amit sajnos a Német–magyar nagyszótár is táplál, mert az evangelischt „evangélikus”-sal fordítja. Ezzel szemben a Wahrig-szótár (Das Grosse Deutsche Wörterbuch) szerint az evangelisch a protestantisch szinonimája, a Magyar értelmező kéziszótár pedig a lutheránust adja meg az evangélikus szinonimájaként.
Hogy miként alakult ki a német nyelvben ez a szóhasználat, arról Ottlyk Ernő Egyháztörténetében a következőket olvashatjuk: „Az Ágostai Hitvallás háromszáz éves évfordulója alkalmából (1830) [III. Frigyes Vilmos – L. E.] porosz király rendeletet adott ki a lutheránus és a református elnevezés ellen, és elrendelte az »evangélikus« jelző használatát, ami lényegében azóta is a két felekezet együttes megjelölését szolgálja német nyelven.” (326. o.)
Érdemes megjegyezni, hogy az osztrák szóhasználat némileg eltér a némettől. Míg a németek „evangelisch-lutherisch”-nek vagy egyszerűen „lutherisch”-nek nevezik az evangélikusokat (Holger Manke), a reformátusokat pedig „evangelisch-reformiert”-nek, Ausztriában az evangélikus „evangelisch Augsburger Bekenntnis” (rövidítve A. B.), a református pedig „evangelisch Helvetisches Bekenntnis” (H. B.).
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy száz évvel ezelőtt még a magyarországi reformátusokat is evangélikusnak nevezték – bizonyára az osztrák nyelvhasználat hatására. Ennek emlékét őrzi az „ágostai hitvallású evangélikus” (ág. hitv. ev.) és a „helvét hitvallású evangélikus” (ev. ref.) kifejezés, amely az idősebb generáció számára még bizonyára ismerősen cseng.
Liska Endre (Budapest)