evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Öröm­mel ol­vas­tam lap­juk 2010. már­ci­us 14-i szá­má­ban Hol­ger Man­ke so­ra­it, ame­lyek el­iga­zí­tást ad­nak a né­met evan­gelisch és a ma­gyar evan­gé­li­kus szó je­len­tés­tar­tal­má­ról. A ket­tő kö­zöt­ti kü­lönb­ség nem is­me­ré­sé­ből ren­ge­teg fél­re­ér­tés adó­dik, amit saj­nos a Né­met–ma­gyar nagy­szó­tár is táp­lál, mert az evan­gelischt „evan­gé­li­kus”-sal for­dít­ja. Ez­zel szem­ben a Wah­rig-szó­tár (Das Gros­se Deu­tsche Wör­ter­buch) sze­rint az evan­gelisch a pro­tes­tan­tisch szi­no­ni­má­ja, a Ma­gyar ér­tel­me­ző ké­zi­szó­tár pe­dig a lu­the­rá­nust ad­ja meg az evan­gé­li­kus szi­no­ni­má­ja­ként.

Hogy mi­ként ala­kult ki a né­met nyelv­ben ez a szó­hasz­ná­lat, ar­ról Ottlyk Er­nő Egy­ház­tör­té­ne­té­ben a kö­vet­ke­ző­ket ol­vas­hat­juk: „Az Ágos­tai Hit­val­lás há­rom­száz éves év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból (1830) [III. Fri­gyes Vil­mos – L. E.] po­rosz ki­rály ren­de­le­tet adott ki a lu­the­rá­nus és a re­for­má­tus el­ne­ve­zés el­len, és el­ren­del­te az ťevan­gé­li­kusŤ jel­ző hasz­ná­la­tát, ami lé­nye­gé­ben az­óta is a két fe­le­ke­zet együt­tes meg­je­lö­lé­sét szol­gál­ja né­met nyel­ven.” (326. o.)

Ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy az oszt­rák szó­hasz­ná­lat né­mi­leg el­tér a né­met­től. Míg a né­me­tek „evan­gelisch-lu­the­risch”-nek vagy egy­sze­rű­en „lu­the­risch”-nek ne­ve­zik az evan­gé­li­ku­so­kat (Hol­ger Man­ke), a re­for­má­tu­so­kat pe­dig „evan­gelisch-re­for­mi­ert”-nek, Auszt­ri­á­ban az evan­gé­li­kus „evan­gelisch Augs­bur­ger Be­kennt­nis” (rö­vi­dít­ve A. B.), a re­for­má­tus pe­dig „evan­gelisch Hel­ve­tis­ches Be­kennt­nis” (H. B.).

Nem fe­led­kez­he­tünk meg ar­ról sem, hogy száz év­vel ez­előtt még a ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­tu­so­kat is evan­gé­li­kus­nak ne­vez­ték – bi­zo­nyá­ra az oszt­rák nyelv­hasz­ná­lat ha­tá­sá­ra. En­nek em­lé­két őr­zi az „ágos­tai hit­val­lá­sú evan­gé­li­kus” (ág. hitv. ev.) és a „hel­vét hit­val­lá­sú evan­gé­li­kus” (ev. ref.) ki­fe­je­zés, amely az idő­sebb ge­ne­rá­ció szá­má­ra még bi­zo­nyá­ra is­me­rő­sen cseng.

Lis­ka End­re (Bu­da­pest)

::Nyomtatható változat::