A hét témája

Az itá­li­ai mű­vész, Le­o­nar­do da Vin­ci Ce­na­co­lo cí­mű, 40 négy­zet­mé­te­res fest­mé­nyét, mely Jé­zust áb­rá­zol­ja ta­nít­vá­nya­i­val az utol­só va­cso­rán, Mi­lá­nó­ban, az egy­ko­ri San­ta Ma­ria del­le Gra­zie ko­los­tor szá­má­ra fes­tet­te. Meg­bí­zó­ja Lu­dovi­co Sfor­za, a vá­ros her­ce­ge volt, aki a ko­los­tort csa­lád­ja te­met­ke­zé­si he­lyé­ül épít­tet­te. Le­o­nar­do, aki 1483-tól mű­vész­ként és mér­nök­ként a her­ceg szol­gá­la­tá­ban állt, az utol­só va­cso­rát áb­rá­zo­ló ké­pén a jó­zan, szi­go­rú re­ne­szánsz­ra jel­lem­ző pers­pek­ti­vi­kus mély­sé­get az asz­tal kö­rül zaj­ló, kü­lö­nö­sen élénk je­le­net áb­rá­zo­lá­sá­val kom­bi­nál­ta.

A ta­nít­vá­nyok Le­o­nar­do ké­pén

Mi­vel a Bib­lia olyan szűk­sza­vú­an jel­lem­zi a ta­nít­vá­nyok re­ak­ci­ó­it, Le­o­nar­do a fan­tá­zi­á­ját meg­moz­gat­va áb­rá­zol­ta a je­le­ne­tet. Az em­be­rek ken­dő­zet­len ér­zel­me­it ál­lí­tot­ta a kö­zép­pont­ba. Az asz­tal bal szé­lén Ber­ta­lan, az if­jabb Ja­kab és And­rás hi­tet­len­ked­ve ug­ra­nak fel he­lyük­ről. A jobb szé­len Má­té és Tá­dé Ze­ló­ta Si­mont győz­kö­dik, mint­ha ma­gya­rá­za­tot tud­na ne­kik ad­ni a jel­zett áru­lás­ra. Kö­zé­pen jobb­ra Ta­más, az idő­sebb Ja­kab és Fü­löp ma­gát Jé­zust un­szol­ják. Ugyan­ak­kor Já­nos, a Jé­zus­tól bal­ra ülő ked­venc ta­nít­vány az áju­lás szé­lén áll. Mel­let­te a ha­ra­gos Pé­ter fi­gyel­mét tel­jes egé­szé­ben Jé­zus­ra irá­nyít­ja. Nem ve­szi ész­re, hogy a le­lep­le­zett áru­ló, Jú­dás Is­ka­rio­tes a ke­nyér után nyúl­va meg­me­re­ve­dik.