Kultúrkörök

„Egyet­len­egy­szer csi­nál­tam egy rossz vic­cet a jó öreg Ge­duly szu­per­in­ten­dens­re, hogy úgy né­zett ki a nya­kán fi­tye­gő gal­lér­já­val, mint az or­vos­sá­gos üveg. Ak­kor is fel­zú­dul­tak el­le­nem a lu­the­rá­nus kép­vi­se­lők, s oda­jöt­tek a fo­lyo­só­ra ve­sze­ked­ni. Én ugyan­is (is­ten ne­ki, már csak be­val­lom) ma­gam is lu­the­rá­nus va­gyok, azért jöt­tek a szem­re­há­nyás­sal:
– Ej, ej. A sa­ját fő­pa­po­dat gú­nyo­lod ki?
Er­re az­tán én is mé­reg­be jöt­tem:
– Hi­szen csak van ben­nem annyi il­lem­ér­zet, hogy nem bánt­ha­tom a má­sét.
Egy­szó­val, mi­kor én gú­nyo­lód­ni aka­rok, ta­lá­lok én ar­ra elég anya­got a sa­ját ek­lé­zsi­ám­ban is.”
Mik­száth Kál­mán (1886)

Az író ha­lá­lá­nak kö­zel­gő szá­za­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ren­de­zett ki­ál­lí­tás­ra in­vi­tá­ló meg­hí­vón sze­re­pel­nek a Mik­száth Kál­mán­tól köl­csön­zött mon­da­tok. Nem csu­pán az adek­vát idé­zet­vá­lasz­tás tük­rö­zi hí­ven az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um ér­zé­két a kor­sze­rű ér­ték­köz­ve­tí­tés­ iránt, ha­nem min­de­nek­előtt az a bra­vúr, hogy az in­téz­mény egy szin­tén Pa­lóc­föl­dön al­ko­tó (és szin­tén lu­the­rá­nus) fes­tő­mű­vész ak­va­rell­je­i­vel tisz­te­leg a nagy író em­lé­ke előtt. Ré­ti Zol­tán fest­mé­nye­i­nek több­sé­gét ugyan­is Mik­száth-no­vel­lák ih­let­ték, egy­szer­re irá­nyít­va a tár­lat­lá­to­ga­tók fi­gyel­mét a „nagy pa­lóc” egy-egy mű­re­me­ké­re és e mű­vek ér­tel­me­zé­sé­nek (társ)mű­vé­szi le­he­tő­sé­gé­re.

A lap­zár­tánk­kal egy idő­ben tar­tott má­jus 3-i meg­nyi­tó­ün­nep­sé­gen – Zász­ka­licz­ky Zsu­zsanna mű­vé­szet­tör­té­nész kö­szön­tő­je és Kiss Lász­ló nép­dal­éne­kes „han­gu­lat­te­rem­té­se” után – Za­lán Ti­bor köl­tő, író mél­tat­ta az em­lék­ki­ál­lí­tás nagy­sze­rű­sé­gét. (A tár­lat­ról bő­veb­ben la­punk kö­vet­ke­ző szá­má­ban ké­szü­lünk be­szá­mol­ni.)

EvÉ­let-in­fó