Kultúrkörök

A De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um idei De­ák-nap­ján hang­zott el dr. Őze Sán­dor tör­té­nész elő­adá­sa a rossz hí­rű Bá­tho­ryak­ról. A té­ma ap­ro­pó­ját az ad­ta, hogy nem­ré­gi­ben ke­rült a mo­zik­ba Bá­tho­ry – a le­gen­da má­sik ar­ca cí­mű film, amely úgy ál­lít­ja be Bá­tho­ry Er­zsé­bet pe­rét, mint kon­cep­ci­ós pert.

A hír­hedt 16. szá­za­di gróf­nő éle­tét so­kan fel­dol­goz­ták már: írók, tör­té­né­szek, drá­ma­írók, fil­me­sek. A gróf­nő ne­vé­hez a leg­vé­re­sebb tör­té­ne­tek ta­pad­tak: a ko­ra­be­li per­ira­tok­ban a ta­núk ar­ról be­szél­tek, hogy Bá­tho­ry Er­zsé­bet csej­tei vá­rá­ban lá­nyo­kat kín­zott meg, a gróf­nő a vé­rük­ben für­dött, fo­ga­i­val tép­te szét az ál­do­za­tok hú­sát. A film vé­res ké­pe­i­vel csak rá­erő­sít er­re a le­gen­dá­ra, és úgy mu­tat­ja be Er­zsé­be­tet, mint be­csa­pott sze­rel­mes nőt, aki be­le­őrül a ve­le tör­tén­tek­be.

Bá­tho­ry Er­zsé­bet a fér­je, az evan­gé­likus Ná­dasdy Fe­renc ha­lá­la után ma­ga igaz­gat­ta sok­hek­tár­nyi ura­dal­mát. Iga­zi re­ne­szánsz nő­ként be­le­sze­re­tett az if­jú Ca­ra­vag­gi­ó­ba, akit alat­to­mos int­ri­ká­val el­sza­kí­tot­tak tő­le. Ma­gá­nyá­ban, bá­na­tá­ban Er­zsé­bet a sa­ját öre­ge­dé­sé­vel ve­szi fel a har­cot. Egy­szer azt ta­pasz­tal­ja, hogy az egyik szol­gá­ló rá­freccse­nő vé­ré­től si­mább lett a bő­re. Ez ad okot ar­ra, a film vá­das­ko­dó plety­ka­ter­jesz­tői sze­rint, hogy gyil­kol­ni kezd­je a cse­léd­lá­nyo­kat, hogy vé­rük­ből va­ló­sá­gos vér­für­dőt ren­dez­hes­sen.

A per­ira­tok sze­rint a gróf­nő több mint har­minc lánnyal vég­zett. A kör­nyék ne­me­sei je­len­tet­ték fel Er­zsé­be­tet a ki­rály­nál, aki a ná­dor­ra bíz­ta az ügy ki­vizs­gá­lá­sát. A ná­dor vá­rat­la­nul lá­to­ga­tott a bir­tok­ra, ahol né­hány lány holt­tes­tét va­ló­ban meg is ta­lál­ták. A szintén evangélikus Thur­zó György ki­hall­gat­ta a szol­gá­ló­kat, akik kész­ség­gel – egy kis kín­zás­sal azért rá­se­gí­tet­tek – me­sél­ték el a vé­res tör­té­ne­te­ket. Bá­tho­ry Er­zsé­bet el­len vé­gül még­sem in­dult per: a ná­dor be­fa­laz­tat­ta a gróf­nőt, s az asszony né­hány év múl­va meg­halt.

A kon­cep­ci­ós per gya­nú­já­ra az ad okot, hogy a Habs­burg-ud­var fel­te­he­tő­en vissza akar­ta szo­rí­ta­ni a trónt ve­szé­lyez­te­tő Bá­tho­ry csa­lá­dot, Thur­zó ná­dort pe­dig sze­mé­lyes el­len­sé­ges­ke­dés in­dí­tot­ta ar­ra, hogy le­foly­tas­sa ezt a vizs­gá­la­tot.

Őze Sán­dor tör­té­nész a film kap­csán a 16. szá­za­di ma­gyar min­den­na­pok szám­ta­lan rész­le­té­be avat­ta be a hall­ga­tó­kat. Elő­adá­sát az­zal kezd­te, hogy meg­mu­tat­ta a film sze­rep­lő­i­ről ké­szült ko­ra­be­li fest­mé­nyek má­so­la­ta­it. Meg­tud­tuk pél­dá­ul, hogy Bá­tho­ry Er­zsé­bet gyö­nyö­rű, fe­ke­te ha­jú, ala­csony hölgy volt, míg fér­je – akit a tö­rö­kök csak Fe­ke­te bég­nek hív­tak – csak­ugyan jól meg­ter­mett fér­fi le­he­tett. Meg­tud­tuk azt is, hogy az íté­let után négy év­vel Bá­tho­ry Er­zsé­bet meg­halt. Bár a ki­rály sze­ret­te vol­na, hogy foly­tas­sák le a pert, mert ak­kor a ha­tal­mas Bá­tho­ry-bir­tok a ka­ma­rá­ra is szállt vol­na, a ná­dor – a csa­lád­ra va­ló te­kin­tet­tel – nem tett ele­get en­nek a ké­rés­nek.

Az elő­adó rá­mu­ta­tott ar­ra is, hogy a kor leg­na­gyobb há­bo­rú­ja, a ti­zen­öt éves há­bo­rú pusz­tí­tot­ta ek­kor a há­rom rész­re sza­kadt or­szá­got. Ha­tal­mas, több­ez­res ha­dak csap­tak össze, a hét­köz­na­pok ré­sze volt a ha­lál, a se­be­sül­tek, a ha­lot­tak lát­vá­nya. Őze Sán­dor be­szélt ar­ról is, hogy a film­nek volt egy je­le­ne­te, ahol sor­ra fe­jez­ték le a tö­rö­kök a ka­to­ná­kat. Ez a rész az elő­adó sze­rint egy­ál­ta­lán nem kor­hű, mert az el­fo­gott el­len­sé­get a tö­rök és a ma­gyar fél is nagy becs­ben tar­tot­ta, ugyan­is vált­ság­dí­jat le­he­tett kér­ni ér­tük. Ha nem ér­ke­zett meg a be­ígért összeg ha­tár­idő­re, ak­kor a fo­goly­nak le­vág­ták a fü­lét, uj­ját, amit az­tán meg­küld­tek a csa­lád­nak, hogy gyor­sít­sák az „ügy­me­ne­tet”. Úgy tű­nik te­hát, hogy a ke­gyet­len­ke­dés igen­csak hét­köz­na­pi ré­sze volt a 16. szá­za­di élet­nek.

Az elő­adás­ból ki­de­rült, hogy Bá­tho­ry Er­zsé­bet fér­je, Ná­dasdy Fe­renc ne­vel­te­té­se el­tért a ko­ra­be­li szo­ká­sok­tól, ugyan­is édes­any­ja csak nagy so­ká­ra, negy­ven fe­lé ha­lad­va szül­te őt, a csa­lád egyet­len gyer­me­két. Eb­ből kö­vet­ke­ző­en fél­tet­ték a csa­lád örö­kö­sét. Ez per­sze nem tar­tot­ta vissza a szü­le­it at­tól, hogy meg­le­he­tő­sen fur­csa mó­don for­mál­ják fér­fi­as­ra fi­acs­ká­ju­kat. Ak­ko­ri­ban az szá­mí­tott iga­zán fér­fi­as­nak, aki ha­tal­mas sas­or­ral sza­gol­ta a vi­rá­go­kat. Ezért az­tán a ki­csi fi­úcs­ká­nak rend­sze­re­sen hú­zo­gat­ták az or­rát, hogy jó nagy­ra nő­jön. (A fest­mé­nyek ta­nú­sá­ga sze­rint be­vált a mód­szer.)

Ké­sőb­bi ne­ve­lő­dé­se so­rán Ná­dasdy Fe­renc együtt ját­szott a Habs­burg her­ce­gek­kel, Bocs­kai Ist­ván­nal pe­dig együtt járt is­ko­lá­ba.

A Bá­tho­ryak­ról is szám­ta­lan fur­csa­ság de­rült ki. Pél­dá­ul az, hogy a csa­lád mind­két ágá­ra jel­lem­ző volt az erő­szak. Bá­tho­ry Zsig­mond fe­je­de­lem le­gyil­kol­tat­ta a tö­rök­ba­rát ma­gyar ne­me­si párt ve­ze­tő­it, köz­tük sa­ját uno­ka­test­vé­rét is. Bá­tho­ry Gá­bor a sa­ját fő­ta­ná­cso­sai fe­le­sé­ge­i­re tör­te rá az aj­tót, ha vá­gyai ezt pa­ran­csol­ták. Ke­gyet­len­ség és szi­gor jel­le­mez­te a kor ítél­ke­zé­si gya­kor­la­tát is. Pél­dá­ul egy­aránt ha­lál­lal bün­tet­het­ték a há­zas­ság­tö­ré­sen ért fe­le­sé­get, a szűz lá­nyon el­kö­ve­tett erő­sza­kot. Bár Bor­nem­isza Pé­ter sze­rint a kor jel­lem­ző bű­ne a fös­vény­ség és fu­kar­ság volt: akár egy fél job­bágy­te­lek­nyi te­rü­le­tért is per­re men­tek a fél or­szág­ré­sze­ket bir­tok­ló fő­urak.

Úgy tű­nik te­hát, hogy Bá­tho­ry Er­zsé­bet bű­ne be­le­il­lik a kor hét­köz­nap­ja­i­ba. És hogy mi okoz­ta ezt a sok erő­sza­kot? A vá­lasz bi­zo­nyá­ra sok­ré­tű, de ta­lán ré­sze a fe­le­let­nek az is, hogy a kor em­be­re rend­sze­rint el­fo­gyasz­tott na­pi öt li­ter bort…

Já­no­si Va­lé­ria