Keresztutak
Tízéves a börtönlelkészi szolgálat
A 8/1990-es igazságügyi minisztériumi rendelet tette lehetővé, hogy az egyházak képviselői „főállásban” végezhessenek lelkigondozást a börtön falain belül, istentiszteleteket, bibliaórákat tarthassanak a fogva tartottak számára – idézte fel Kökényesi Antal altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka azt a mérföldkövet, amelyre egy évtized távlatából tekinthettek vissza május 5-én a börtönlelkészi szolgálattal kapcsolatban állók. A tízéves jubileumra emlékező ünnepség helyszíne a Váci Fegyház és Börtön volt. A hivatásos börtönlelkészek, illetőleg a börtönmisszióban tevékenykedő szolgatársak részvételével tartott eseményt – Ittzés János evangélikus elnök-püspök és Beer Miklós váci római katolikus megyés püspök mellett – megtisztelte jelenlétével a Magyar Köztársaság legfőbb közjogi méltósága, Sólyom László államfő is.
Az ünnepi eszmecserét Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke vezette be, hangsúlyozva: jó alkalom ez arra, hogy felhívják a figyelmet szolgálatuk fontosságára. Köszöntő beszédében jelezte, hogy szervezetük nem azonos a börtönlelkészek testületével, hiszen számos önkéntes lelkipásztor már tizennyolc-húsz éve bejár börtönökbe, a fogva tartottakat lelkipásztorolni. A Magyar Evangéliumi Börtönmisszió idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, a Magyar Testvéri Börtöntársaság pedig a tizennyolcadikat.
A Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete 2003-ban alakult azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson annak a mintegy háromszáz lelkésznek, akik szolgálatukat börtönökben vagy börtönökben is végzik. A szervezet működéséről szintén Roszík Gábor tájékoztatta a köztársasági elnököt, illetve a találkozón megjelent egyházi és világi vezetőket, a büntetés-végrehajtás vezetőit, valamint a börtönlelkészi szolgálat mintegy harminchárom tagját. (Utóbbiak közül tizenhét katolikus pap, tizenegy református, négy evangélikus lelkész, valamint egy rabbi tart rendszeres vallásgyakorlatot, illetve szabadidős foglalkozásokat a sokszor tizenöt-húsz évig rács mögött lévő elítélteknek.) Roszík Gábor azt mondta: többen önkéntesként, míg mások rész- vagy teljes munkaidőben dolgoznak, ezért is volna jó „egységesíteni”, köztisztviselői státuszba helyezni őket.
Mint elhangzott: a szervezetek között jó az együttműködés. Jelenlétük és támogatásuk a börtönökben folyamatos, nem csak akció jellegű. Bibliaversenyeket szerveznek, kapcsolatot tartanak a fogva tartottak családtagjaival…
Kökényesi Antal altábornagy statisztikai adatokat is sorolva számolt be a büntetés-végrehajtás munkájáról. A foglalkoztató programok jelentőségén túl a társadalmi életbe való reintegráció fontosságára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva az egyház és a büntetés-végrehajtási intézetek kapcsolatából adódó lehetőségeket. Felhívta a figyelmet, hogy krízishelyzetekben – például ítélethirdetés után vagy a családi szálak bomlásakor – különösen gyakran van nagy szükség a lelkipásztori segítségre.
A szigorú protokoll szerint zajló évfordulós találkozó a történelmi egyházak lelkészeinek beszámolóival folyatódott. Elsőként a római katolikus börtönlelkész „jelenthetett”. A szegedi Csillagbörtönben szolgáló Juhász Tibor utalt arra, hogy a közösség által elmarasztaltak felkarolása egyidős a kereszténységgel. A fogva tartottban is meg kell látnunk az Isten képmására teremtett embert.
A győri evangélikus börtönlelkész, Jánosa Attila elmondta, hogy a legkisebb történelmi egyház ugyan kisebb létszámban, de igen tapasztalt munkatársakkal járul hozzá a börtönlelkészi szolgálathoz. Örömmel jelentette, hogy a börtönlelkészek jelenléte immár nemcsak a fogva tartottakra, hanem az intézetekre is hatással van. Végezetül a hitre jutottak köszönetéből, versben megfogalmazott soraiból idézett a győri lelkész, zárva gondolatait.
Mivel a zsidó hitközség előadója nem tudott jelen lenni a találkozón, Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke levélben köszöntötte a résztvevőket.
Ezután Sólyom László köztársasági elnök válaszolt az elhangzottakra. Az államfő köszönetet mondott az egyházak képviselőinek a börtönökben végzett oktató, nevelő, fejlesztő munkáért és a családok együtt tartására tett erőfeszítésekért, amelyeket – mint mondta – mind erőteljesebben kellene propagálni. A hazai börtönök 130–200 százalékos telítettsége okán nemcsak a büntetés-végrehajtás, hanem a közbiztonság egész rendszerét is át kellene tekinteni, és megfontolásra érdemesnek nevezte azt a javaslatot is, miszerint az elítéltekkel lelkiismeretesen foglalkozó börtönlelkészek megérdemelnék a köztisztviselői státuszt.
A vendégek ezek után megtekintették a börtön falai között álló neogótikus kápolnát és a Doberdó névvel illetett történelmi börtönrészleget, valamint látogatást tettek a külföldi mintára létrehozott APAC-körletben. A három zárkából és egy közös helyiségből álló, Magyarországon pillanatnyilag egyedülálló keresztény szellemiségű börtönkörletnek ma tizenhat lakója van. Az „Apacs testvérek” énekekkel és bizonyságtételekkel számoltak be a vendégeknek arról, hogy mit jelent számukra – a rácsokon belül is – naponként megtapasztalni Isten kegyelmét.
Menyes Gyula