Élő víz

Né­hány év­vel ez­előtt fe­le­sé­gem­mel a ked­venc ét­ter­münk­ben ün­ne­pel­tük az év­for­du­lón­kat. A va­cso­ra vé­gén a pin­cér egy na­gyon szép tor­tát ho­zott. A tor­tát ré­gi is­me­rő­sünk, Lily küld­te ne­künk, akit ko­ráb­ban mi is ész­re­vet­tünk az ét­te­rem­ben. Mi­vel a múlt­ban iga­zán nem vol­tak kel­le­mes em­lé­ke­ink Lily­vel kap­cso­lat­ban, kü­lö­nö­sen meg­le­pett min­ket vá­rat­lan nagy­vo­na­lú­sá­ga. Az ét­te­rem­ből ki­fe­lé jö­vet el­is­me­rés­sel be­szél­tünk Lily újon­nan meg­ta­pasz­talt ked­ves tu­laj­don­sá­gá­ról, ame­lyet ko­ráb­ban nem is vet­tünk ész­re.

A mun­ka­he­lyün­kön már mind­nyá­jan meg­ta­pasz­tal­tuk, hogy kap­cso­la­ta­ink bi­zony nem rit­kán fe­szült­ség­gel ter­hel­tek, és sok­szor el­kap min­ket az in­du­lat. Elő­for­dul az is, hogy a fe­szült­sé­gek vé­gül a konf­lik­tu­sok­ból „kre­a­tív mó­don” po­zi­tív ered­ményt hoz­nak ki, de gyak­ran in­kább ver­sen­gés, irigy­ség, fél­té­keny­ség vagy gyű­löl­kö­dés van az em­be­rek kö­zött, pusz­tán azért, mert na­gyon el­té­rő sze­mé­lyi­sé­gek, má­sok az ér­té­ke­ik, és má­sok a cél­ja­ik. Ha­bár ál­ta­lá­ban vé­ve eze­ket az ese­mé­nye­ket min­den­na­po­sak­nak te­kint­het­jük, még­sem hagy­hat­juk fi­gyel­men kí­vül. Ha nem ke­zel­jük meg­fe­le­lő­en az ilyen ese­te­ket, na­gyon ár­tal­mas­sá vál­hat­nak. Meg kell ta­nul­nunk, ho­gyan néz­zünk szem­be ezek­kel a kér­dé­sek­kel, és ho­gyan old­juk meg őket, ha fenn sze­ret­nénk tar­ta­ni a ha­té­kony, hosszú tá­vú mun­ka­kap­cso­la­ta­in­kat.

Tér­jünk vissza Lily ese­té­hez. Eszem­be ju­tott egy rész a Bib­li­á­ból, pon­to­sab­ban az Ószö­vet­ség­ből. Péld 21,14 így ta­nít­ja: „A tit­kon adott aján­dék el­for­dít­ja a ha­ra­got és a ke­bel­ben va­ló aján­dék a ke­mény bú­su­lást.” (Ká­ro­li-for­dí­tás) Ez így na­gyon le­egy­sze­rű­sí­tett­nek tűn­het, de né­ha a ki­mu­ta­tott ked­ves­ség és nagy­lel­kű­ség – pél­dá­ul egy aján­dék for­má­já­ban – le­csen­de­sít­he­ti a ha­ra­got. Ha tu­dod, hogy van olyan kap­cso­la­tod, ame­lyet né­mi­leg „el kell si­mí­ta­ni”, ak­kor ér­de­mes az aján­dék ha­tal­mán el­gon­dol­kod­nod.

Ez per­sze nem je­len­ti azt, hogy min­dig tö­re­ked­nünk le­het – vagy kell – ar­ra, hogy „meg­vá­sá­rol­juk” a ki­utat egy-egy sze­mé­lyes konf­lik­tus­ból. Gyak­ran az a leg­jobb, ha egész egy­sze­rű­en kö­ze­le­dünk ah­hoz az em­ber­hez, aki­vel né­zet­el­té­ré­se­ink van­nak, és meg­kí­sé­rel­jük meg­vi­tat­ni a prob­lé­mát em­be­ri, ta­pin­ta­tos mó­don. Egy má­sik bib­li­ai idé­zet azt mond­ja ne­künk: „Aki meg­tar­tóz­tat­ja be­szé­dét, az tu­dós em­ber, és aki hig­gadt lel­kű, az ér­tel­mes fér­fiú.” (Péld 17,27) Má­sutt ezt ol­vas­hat­juk: „Ha a fa el­fogy, ki­alu­szik a tűz; ha nincs rá­gal­ma­zó, meg­szű­nik a há­bor­gás.” (Péld 26,20) Ha ké­pe­sek va­gyunk a vi­tá­in­kat és konf­lik­tu­sa­in­kat ki­vál­tó okok meg­fe­le­lő ke­ze­lé­sé­re, anél­kül hogy ola­jat ön­te­nénk a tűz­re, ak­kor ké­pe­sek le­szünk meg­gyó­gyí­ta­ni a sé­rült kap­cso­la­ta­in­kat is.

Van egy köz­hely, mely sze­rint a tett han­go­sabb, mint a szó. A szó­be­li bo­csá­nat­ké­rés és a ki­bé­kü­lés­re va­ló tö­rek­vés mel­lett egy kis ked­ves­ség­gel is meg­erő­sít­het­jük szán­dé­kunk őszin­te­sé­gét. Ugyan­úgy, aho­gyan Lily tet­te az ő kis meg­le­pe­tés­aján­dé­ká­val. Vagy le­het ez egy egy­sze­rű kár­tya, il­let­ve egy kis üze­net az il­le­tő­nek, amely­ben ki­fe­jez­he­ted a vá­gyad, hogy szűn­jön meg a vi­szály köz­te­tek. Ha nem te­szel egy ked­ves gesz­tust, ak­kor a konf­lik­tu­sod el­hú­zód­hat a vég­te­len­sé­gig. Péld 18,19 er­re em­lé­kez­tet: „A fel­in­ge­relt atya­fiú erősb az erős vá­ros­nál, és az ilyen ver­sen­gé­sek olya­nok, mint a vár zár­ja.”

Ha van bár­mi­lyen meg­ol­dat­lan né­zet­el­té­ré­sed, most van itt az ide­je, hogy hoz­zá­láss a rendezéséhez!

Rick Boxx (For­rás: Mon­day Man­na)