Egyházunk egy-két hete

Az érett­sé­gi után az egye­te­men a fi­zi­kus sza­kot meg­kezd­ve még nem sej­tet­te, hogy két év­vel ké­sőbb a teo­ló­gi­á­ra fog je­lent­kez­ni, ti­zen­hét éve­sen sze­mé­lyes­sé vált hi­te még­is eb­be az irány­ba vit­te. Ki­hasz­nál­va a kre­dit­rend­szer ad­ta le­he­tő­sé­ge­ket, pár­hu­za­mo­san vé­gez­te el a Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem Ter­mé­szet­tudományi Karát és az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­­te­met. Ma­lik Pé­ter Ká­rolyt dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök avat­ta lelkésszé jú­ni­us utol­só va­sár­nap­ján a mo­no­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban.

Is­ten konk­rét, igé­ben meg­szó­la­ló út­mu­ta­tá­sa nél­kül biz­to­san nem vá­gott vol­na olyan me­rész és em­be­ri­leg le­he­tet­len­nek tű­nő fel­adat­ba, mint a két egye­tem egy­ide­jű vég­zé­se – mond­ta be­szá­mo­ló­já­ban a fris­sen fel­ava­tott lel­kész.

Fa­bi­ny Ta­más püs­pök Zsolt 37,5 – „Hagyd az Úr­ra uta­dat, bíz­zál ben­ne, mert ő mun­kál­ko­dik…” – alap­ján vé­gez­te az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát. Ez a zsol­tár­vers vé­gig­kí­sér­te Ma­lik Pé­ter Ká­roly szol­gá­lat­ra va­ló ké­szü­lé­sét, a fon­tos dön­té­sek so­rán idő­ről idő­re – mint­egy út­mu­ta­tás­ként – elé­be ke­rült.

Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let vé­gén négy olyan lel­kész kö­szön­töt­te őt, akik az el­múlt kö­zel egy év­ti­zed­ben so­kat se­gí­tet­ték, je­len vol­tak út­já­nak egy-egy meg­ha­tá­ro­zó mér­föld­kö­vé­nél. El­ső­ként a mo­no­ri gyü­le­ke­zet lel­ké­sze, Sel­me­czi La­jos Pé­ter – aki 2002-ben Pé­tert meg­ke­resz­tel­te – mon­dott kö­szön­tő sza­va­kat, majd az énekkarral kö­zö­sen két ének­kel in­dí­tot­ták to­váb­bi út­já­ra az egy­ko­ri – lel­kes és sok szol­gá­la­tot vál­la­ló – if­jú­sá­gi ta­got.

A nyír­te­le­ki Fi­la­del­fia egy­ház­köz­ség ne­vé­ben Györ­fi Mi­hály, Pé­ter ha­tod­éves men­to­ra – emel­lett apó­sa – kö­szön­tött. Ki­emel­te Pé­ter nyi­tott­sá­gát, mely meg­mu­tat­ko­zott a gyü­le­ke­zet ál­tal oly fon­tos­nak tar­tott ci­gány­misszi­ó­ban is, de kü­lö­nös­kép­pen a gö­rög­szál­lá­si szór­vány gon­do­zá­sá­ban. A gyü­le­ke­zet je­len lé­vő né­pes cso­port­ja – ka­ron ülők és idő­sek – ének­kel bú­csú­zott meg­ked­velt ha­tod­éve­sé­től.

Az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­met a Pé­ter ál­tal sze­mé­lye­sen fel­kért dr. Cser­há­ti Sán­dor pro­fes­sor eme­ri­tus kép­vi­sel­te mind a li­tur­gi­á­ban, mind pe­dig a kö­szön­té­sek so­rá­ban. A ta­nár-di­ák kap­cso­lat mind­két fél­ben tar­tós nyo­mo­kat ha­gyott; Pé­ter nem­csak a gö­rög nyel­vet ta­nul­ta a nyu­gal­ma­zott pro­fesszor­tól, ha­nem több sza­ba­don vá­laszt­ha­tó új­szö­vet­sé­gi tár­gyat is hall­ga­tott tő­le. Cser­há­ti pro­fesszor egyik leg­ked­ve­sebb ta­nít­vá­nya­ként, el­is­me­rés­sel szólt a fris­sen föl­ava­tott lel­kész­ről, és meg­je­gyez­te: ígé­re­tes lel­ké­szi szol­gá­lat áll előt­te.

A kö­szön­té­sek so­rát a püs­pök zár­ta, majd a ke­rü­let leg­fi­a­ta­labb lel­ké­szé­nek át­ad­ta az egy­ház­ke­rü­let aján­dé­ka­it: két köny­vet, egy ke­resz­tet, il­let­ve egy úgy­ne­ve­zett uta­zó úr­va­cso­ráz­ta­tó kész­le­tet.

Ma­lik Pé­ter Ká­roly au­gusz­tus­tól – fe­le­sé­gé­vel, Malikné Györ­fi Esz­ter­rel – a Nóg­rád me­gyei Luc­fal­ván kezd­he­ti meg szol­gá­la­tát; az idén nyug­díj­ba vo­nu­ló – az ün­nep­sé­gen szá­mos gyü­le­ke­ze­ti tag élén meg­je­lent – Megy­a­szai Lász­ló lel­késztől veheti át a stafétabotot.

Hor­váth-He­gyi Áron