evél&levél

Hi­ány­ér­zet és de­za­vu­ált vi­lág­szer­ve­ze­tek Még so­ha­sem ír­tam az ol­va­sói le­vél ro­vat­ba. Most még­is lel­ki­is­me­re­tem kény­sze­rít né­hány sor írá­sá­ra. He­tek óta fi­gye­lem az Evan­gé­li­kus Élet meg­je­lent szá­ma­it, és nem ér­tem, hogy mi­ért hall­gat egyet­len evan­gé­li­kus nép­la­punk a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) 11., stutt­gar­ti vi­lág­gyű­lé­sé­ről. A leg­utób­bi, jú­li­us 25-i szám­ban ugyan meg­je­lent, öt nap­pal a vi­lág­gyű­lés kez­de­te után, Gáncs Pé­ter püs­pök úr két so­ra, amely­ben a Szél­ró­zsa ren­dez­vény meg­nyi­tá­sa­kor em­lé­ke­zett a pár­hu­za­mos stutt­gar­ti ese­mény­re. En­nek én is örü­lök, az if­jú­ság­gal együtt, és ab­ban a be­ál­lí­tás­ban, mek­ko­ra je­len­tő­sé­gű mind­ez a Vi­har­sa­rok te­rü­le­tén.

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház az LVSZ-ben meg­ala­ku­lá­sa óta (Lund, 1947), sőt az elő­ké­szí­tő sza­ka­szok so­rán a Lu­the­rá­nus Vi­lág­kon­vent­ben min­dig ak­tí­van vett részt (Ei­se­nach, 1923; Kop­pen­há­ga, 1929; Pá­rizs, 1936; be­le­ért­ve Sö­der­blom ér­sek 1925-ös kez­de­mé­nye­zé­sét is). Ige­hir­de­té­sek­kel, elő­adá­sok­kal, vi­tá­ban va­ló ak­tív rész­vé­tel­lel vol­tunk je­len. Min­dig szol­gált ma­gyar evan­gé­li­kus kép­vi­se­lő is. Egy­há­zunk adott egy el­nök­he­lyet­test és egy el­nö­köt az LVSZ-nek. Or­dass La­jos püs­pök úr 1947-ben, azután Min­nea­po­lis­ban 1957-ben is­mét al­el­nök­ké vá­lasz­ta­tott, majd Kál­dy Zol­tán püs­pök úr 1984-ben nagy sza­va­zat­több­ség­gel lett el­nök­ké a bu­da­pes­ti vi­lág­gyű­lé­sen. Nem be­szé­lek most az LVSZ-ben, az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csá­ban (EVT), az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­ban (KEK) részt ve­vő bi­zott­sá­gi vagy más mi­nő­sé­gű tag­ja­ink­ról.

Ma­gam ré­szé­ről 1948–49-ben az EVT–LVSZ ösz­tön­dí­ja­sa let­tem az USA-ban. Me­net köz­ben, 1948 ok­tó­be­ré­ben jár­tam elő­ször a gen­fi köz­pont­ban, ak­kor még a Ro­u­te de Ma­lag­nou-i szék­ház­ban. Mind Vis­ser't Ho­oft, mind Mi­chel­fel­der fő­tit­kár fo­ga­dott, il­let­ve va­cso­rá­ra hí­vott meg. Há­rom LVSZ-vi­lág­gyű­lé­sen vet­tem részt: Min­nea­po­lis­ban, Dar es-Sa­la­am­ban és Bu­da­pes­ten.

Ti­zen­egy évig meg­hí­vott, vá­lasz­tó jo­gú tag­ja vol­tam az LVSZ és a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház kö­zös bi­zott­sá­gá­nak, ti­zen­há­rom eu­ró­pai ki­sebb­sé­gi egy­ház re­fe­ren­sé­nek je­löl­tek. Részt vet­tem Stavang­er­ben (1982), va­la­mint af­ri­kai vi­lág­gyű­lé­se­ken (Dar es-Sa­la­am, Mon­ro­via, Ma­da­gasz­kár). 1977-ben ple­ná­ris ülé­sen tar­tot­tam elő­adást a misszió te­ma­ti­ká­ról egyet­len ke­le­ti kép­vi­se­lő­ként Dar es-Sa­la­am­ban. Több­ször jár­tam Stras­bourg­ban, az LVSZ Ta­nul­má­nyi Köz­pont­já­ban. Elő­adást tar­tot­tam, il­let­ve kon­zul­tá­ci­ó­kon vet­tem részt.

Ugyan­ilyen mi­nő­ség­ben jár­tam Len­gyel­or­szág­ban, Finn­or­szág­ban, a Né­met De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság­ban, a Né­met Szö­vet­sé­gi Köz­tár­sa­ság­ban. A vi­lág­gyű­lé­sek és re­gi­o­ná­lis össze­jö­ve­te­lek al­kal­má­val nem­csak elő­adás­sal, ha­nem tol­má­cso­lás­sal és for­dí­tás­sal is szol­gál­tam.

Tíz év­vel ez­előtt az LVSZ hi­va­ta­los ki­adá­sá­ban meg­je­lent a From Fe­de­ra­ti­on to Com­mu­ni­on cí­mű könyv, amely­nek meg­írá­sá­ban ak­tí­van részt vet­tem.

Ez év el­ső fe­lé­ben – a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház hi­va­ta­los ki­ad­vá­nya­ként – meg­je­lent a Há­ló cí­mű kö­tet, amely­ben ugyan­ak­kor az egy­há­zi vi­lág­szer­ve­ze­tek Ma­gyar­or­szág­gal kap­cso­la­tos te­vé­keny­sé­ge saj­ná­la­tos mó­don egy­ol­da­lú­an szerepel; a kötet ál­la­mi ira­to­kon tá­jé­ko­zód­va de­za­vu­ál­ta a vi­lág­szer­ve­ze­te­ket. (Írá­sá­ban Itt­zés Ádám – 1977-ben szü­le­tett kecs­ke­mé­ti könyv­tá­ros – egy­ol­da­lú­an, csu­pán ál­la­mi „do­ku­men­tu­mok­ra” hi­vat­koz­va, min­den egy­há­zi ki­ad­vány mel­lő­zé­sé­vel je­len­tet­te meg írá­sát, amely eb­ben a kö­tet­ben egy­há­zunk hi­va­ta­los ál­lás­pont­já­vá vált. Er­re fel­hív­tam egy­há­zunk ve­ze­tő­sé­gé­nek fi­gyel­mét, de ér­de­mi vá­laszt a mai na­pig nem kap­tam sem tő­lük, sem a cikk szer­ző­jé­től.)

Meg­kér­de­zem most az Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­gét, mi­ért nem vet­te fi­gye­lem­be a stutt­gar­ti vi­lág­gyű­lés anya­gát, tá­jé­koz­ta­tó­it. Tu­dom, hogy a Lel­ki­pász­tor­ban, hon­la­pun­kon je­len­tek meg tá­jé­koz­ta­tá­sok, de nép­la­punk­ban egy sor sem. Ez azt is je­len­ti, hogy saj­tó­or­gá­nu­munk fi­gyel­men kí­vül hagy­ja a gyü­le­ke­ze­te­ket és azok ol­va­só­it, vagy­is az egye­te­mes pap­ság el­vét. Hi­szen az egy­há­zunk nem csu­pán a klé­rus­ból és pro­fesszo­rok­ból áll. Mi­ért van csu­pán rossz em­lé­künk az LVSZ-ről és az EVT-ről? Nem va­gyunk-e az evan­gé­li­kus vi­lág­csa­lád­nak ön­kén­tes, el­fo­ga­dott tag­jai mi is?

Kér­dé­sem­re vá­laszt vár­va ma­ra­dok tisz­te­let­tel:

Ha­fen­scher Ká­roly, az MEE öku­me­ni­kus ta­nács­adó­ja (de több mint egy év­ti­ze­de nem va­gyok kül­ügyi ta­nács­adó, aho­gyan 2010-es nap­tá­runk név­so­rá­ban még min­dig áll)