Kultúrkörök

„Nézz, nézz az ég fe­lé!” – ju­tott eszem­be Char­lie slá­ge­re a Káp­rá­za­tos pár­tá­za­tok cí­mű kö­tet la­poz­ga­tá­sa köz­ben. Nem mint­ha ed­dig nem vet­tem vol­na ész­re, mond­juk, az Ipar­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um (te­te­jé­nek) dí­szes ma­jo­li­ka­bur­ko­la­tát, de ez­után még tu­da­to­sab­ban igyek­szem majd fel­emel­ni a te­kin­te­tem a jár­da szint­jé­ről a ma­ga­sabb ré­gi­ók irá­nyá­ba (is).

Per­sze nem min­den épü­let – bér­ház, pa­nel­tömb, „üveg­pa­lo­ta” és így to­vább – ér­dem­li meg a ki­tün­te­tett fi­gyel­met, és nem is mind­egyi­ket fe­di Zsol­nay-ke­rá­mia (az em­lí­tett könyv ugyan­is a pé­csi gyár ter­mé­ke­it ma­gu­kon vi­se­lő épít­mé­nyek­re kon­cent­rál), de azért szép szám­mal akad ilyen lát­ni­va­ló nem­csak a fő­vá­ros­ban, ha­nem má­sutt is.

Vízy Lász­ló épí­tész kö­te­te eze­ket ve­szi sor­ra; „a szá­zad­for­du­ló mű­vé­sze­té­nek, épí­té­sze­té­nek vi­lá­gá­ba ka­la­u­zol, amely­ben a Zsol­nay épí­té­sze­ti ke­rá­mia em­lé­ke­it ku­tat­va be­te­kin­tést ka­punk a ma­gyar épí­té­szek, szob­rá­szok, fes­tők és ipar­mű­vé­szek mes­te­re­i­nek mun­kás­sá­gá­ba a szí­nes épí­té­szet és ke­rá­mia ál­tal”.

A nyug­dí­ja­zá­sa előtt mű­em­lék­vé­de­lem­mel is fog­lal­ko­zó szer­ző ábé­cé­rend­ben mu­tat­ja be – ki­nél tö­mö­reb­ben, ki­nél rész­le­te­seb­ben – a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­nak al­ko­tó­it, kü­lö­nös te­kin­tet­tel élet­mű­vük Zsol­nay-vo­nat­ko­zá­sa­i­ra.

Az ere­de­ti­leg a Ma­gyar Épí­tő­ipar cí­mű szak­fo­lyó­irat­ban 2007–2009-ben meg­je­lent ti­zen­négy cikk­ben – a so­ro­zat a kö­tet meg­je­le­né­sét kö­ve­tő­en is foly­ta­tó­dott – nem csak az olyan jól is­mert ala­kok­ról esik szó, mint Lech­ner Ödön (a már ko­ráb­ban em­lí­tett Ipar­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um mel­lett, töb­bek kö­zött, ő ter­vez­te a Ma­gyar Ál­la­mi Föld­ta­ni In­té­zet épü­le­tét, a kő­bá­nyai Szent Lász­ló-temp­lo­mot és a kecs­ke­mé­ti vá­ros­há­zát) vagy Ste­indl Im­re (az Or­szág­há­zon kí­vül az ő ne­vé­hez fű­ző­dik pél­dá­ul a Ró­zsák te­rei Szent Er­zsé­bet-temp­lom is).

Meg­is­mer­ked­he­tünk a Bá­lint Zol­tán – Jám­bor La­jos ter­ve­ző­pá­ros­sal (deb­re­ce­ni me­gye­há­za, bu­da­pes­ti Fé­szek Klub kert­je), Czi­eg­ler Győ­ző­vel (vá­ros­li­ge­ti Szé­che­nyi für­dő), To­ro­nyi Fel­l­ner Sán­dor­ral (a Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um pa­lo­tá­ja a bu­dai Vár­ban), Se­bes­tyén Ar­túr­ral (Szent Gel­lért für­dő), az ágos­tai hit­val­lá­sú Schu­lek Fri­gyes­sel (Má­tyás-temp­lom mű­em­lé­ki hely­re­ál­lí­tá­sa) vagy épp a bu­da­hegy­vi­dé­ki evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet pres­bi­te­re­ként is te­vé­keny­ke­dő id. Bretz Gyu­lá­val (ró­la szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra em­lé­kez­ve az Evan­gé­li­kus Élet má­jus 2-ai szá­má­nak 6. ol­da­lán ír­tunk – a szerk.).

Az egyéb­ként szép ki­ál­lí­tá­sú, gaz­da­gon il­luszt­rált al­bum­nak egy nagy hi­á­nyos­sá­ga van – ne­ve­ze­te­sen a kép­alá­írá­sok mel­lő­zé­se. Egyet­len fo­tó alatt sem ta­lá­lunk uta­lást ar­ra, hogy mit áb­rá­zol a fel­vé­tel, és saj­nos a szö­veg­ből sem de­rül ki egy­ér­tel­mű­en, hogy a szó­ban for­gó épü­let­ről, dí­szí­tő­elem­ről (és így to­vább) van-e egy­ál­ta­lán il­luszt­rá­ció, vagy sem. A kö­tet vé­gén ta­lál­ha­tó hely­név­mu­ta­tó, il­let­ve fa­zon­rajz-jegy­zék fel-fel­la­po­zá­sá­val ugyan nagy­já­ból be le­het azo­no­sí­ta­ni, hogy me­lyik ol­da­lon me­lyik épü­let­ről lát­ha­tó fo­tó, de ez nem je­lent elég­sé­ges in­for­má­ci­ót, és nem is túl ele­gáns meg­ol­dás. Egy­né­mely eset­ben – leg­alább­is e so­rok író­já­nak meg­lá­tá­sa sze­rint – se­gí­te­né a fel­is­me­rést-be­azo­no­sí­tást az is, ha a szerző felvételein nem­csak egy-egy ap­­ró rész­let szerepelne, ha­nem az épü­let egé­szét is megörökítette volna.

Összes­sé­gé­ben ta­lán úgy jel­le­mez­het­nénk a káp­rá­za­tos pár­tá­za­to­kon (il­let­ve csem­pé­ken, dísz­ku­ta­kon és egyéb dí­szí­tő­ele­me­ken) ke­resz­tül a ma­gyar sze­cesszió for­ma­kin­csét (is) be­mu­ta­tó köny­vet, mint aho­gyan – ál­lí­tó­lag – Schu­lek Fri­gyes vé­le­mé­nyez­te a Zsol­nay-ke­rá­mi­á­kat: „Szí­nes, na­gyon szí­nes, de azért szép.”

 – vi­tá­lis –