Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 34
- Káprázatos pártázatok
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Káprázatos pártázatok
„Nézz, nézz az ég felé!” – jutott eszembe Charlie slágere a Káprázatos pártázatok című kötet lapozgatása közben. Nem mintha eddig nem vettem volna észre, mondjuk, az Iparművészeti Múzeum (tetejének) díszes majolikaburkolatát, de ezután még tudatosabban igyekszem majd felemelni a tekintetem a járda szintjéről a magasabb régiók irányába (is).
Persze nem minden épület – bérház, paneltömb, „üvegpalota” és így tovább – érdemli meg a kitüntetett figyelmet, és nem is mindegyiket fedi Zsolnay-kerámia (az említett könyv ugyanis a pécsi gyár termékeit magukon viselő építményekre koncentrál), de azért szép számmal akad ilyen látnivaló nemcsak a fővárosban, hanem másutt is.
Vízy László építész kötete ezeket veszi sorra; „a századforduló művészetének, építészetének világába kalauzol, amelyben a Zsolnay építészeti kerámia emlékeit kutatva betekintést kapunk a magyar építészek, szobrászok, festők és iparművészek mestereinek munkásságába a színes építészet és kerámia által”.
A nyugdíjazása előtt műemlékvédelemmel is foglalkozó szerző ábécérendben mutatja be – kinél tömörebben, kinél részletesebben – a 19–20. század fordulójának alkotóit, különös tekintettel életművük Zsolnay-vonatkozásaira.
Az eredetileg a Magyar Építőipar című szakfolyóiratban 2007–2009-ben megjelent tizennégy cikkben – a sorozat a kötet megjelenését követően is folytatódott – nem csak az olyan jól ismert alakokról esik szó, mint Lechner Ödön (a már korábban említett Iparművészeti Múzeum mellett, többek között, ő tervezte a Magyar Állami Földtani Intézet épületét, a kőbányai Szent László-templomot és a kecskeméti városházát) vagy Steindl Imre (az Országházon kívül az ő nevéhez fűződik például a Rózsák terei Szent Erzsébet-templom is).
Megismerkedhetünk a Bálint Zoltán – Jámbor Lajos tervezőpárossal (debreceni megyeháza, budapesti Fészek Klub kertje), Cziegler Győzővel (városligeti Széchenyi fürdő), Toronyi Fellner Sándorral (a Pénzügyminisztérium palotája a budai Várban), Sebestyén Artúrral (Szent Gellért fürdő), az ágostai hitvallású Schulek Frigyessel (Mátyás-templom műemléki helyreállítása) vagy épp a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet presbitereként is tevékenykedő id. Bretz Gyulával (róla születésének századik évfordulójára emlékezve az Evangélikus Élet május 2-ai számának 6. oldalán írtunk – a szerk.).
Az egyébként szép kiállítású, gazdagon illusztrált albumnak egy nagy hiányossága van – nevezetesen a képaláírások mellőzése. Egyetlen fotó alatt sem találunk utalást arra, hogy mit ábrázol a felvétel, és sajnos a szövegből sem derül ki egyértelműen, hogy a szóban forgó épületről, díszítőelemről (és így tovább) van-e egyáltalán illusztráció, vagy sem. A kötet végén található helynévmutató, illetve fazonrajz-jegyzék fel-fellapozásával ugyan nagyjából be lehet azonosítani, hogy melyik oldalon melyik épületről látható fotó, de ez nem jelent elégséges információt, és nem is túl elegáns megoldás. Egynémely esetben – legalábbis e sorok írójának meglátása szerint – segítené a felismerést-beazonosítást az is, ha a szerző felvételein nemcsak egy-egy apró részlet szerepelne, hanem az épület egészét is megörökítette volna.
Összességében talán úgy jellemezhetnénk a káprázatos pártázatokon (illetve csempéken, díszkutakon és egyéb díszítőelemeken) keresztül a magyar szecesszió formakincsét (is) bemutató könyvet, mint ahogyan – állítólag – Schulek Frigyes véleményezte a Zsolnay-kerámiákat: „Színes, nagyon színes, de azért szép.”
– vitális –
::Nyomtatható változat::
|