Élő víz

A fák fél­lá­bon áll­nak, mint a
gó­lyák.
A csend olyan, mint egy moz­du­lat­lan
üveg­go­lyó: csak hoz­zá kell nyúl­ni,
hogy el­gu­rul­jon.
A ré­ten a bog­lyák
el­ej­tett go­mo­lya­gok.
Olyan egye­dül va­gyok!
Lan­kadt vi­o­lák il­la­ta jár ár.
S fe­let­tem ujj­nyi
fel­leg-csík jel­zi vá­gya­im ha­tá­rát.
Elő­ve­szem szí­ve­met, mint más a pi­pá­ját.
Jó vol­na meg­gyúj­ta­ni, de tü­zet nem ka­pok,
ha­csak az Is­ten ide nem nyújt­ja
pa­ra­zsát: a na­pot!

Kiss Je­nő