Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 34
- Egyedül
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Egyedül
A fák féllábon állnak, mint a
gólyák.
A csend olyan, mint egy mozdulatlan
üveggolyó: csak hozzá kell nyúlni,
hogy elguruljon.
A réten a boglyák
elejtett gomolyagok.
Olyan egyedül vagyok!
Lankadt violák illata jár ár.
S felettem ujjnyi
felleg-csík jelzi vágyaim határát.
Előveszem szívemet, mint más a pipáját.
Jó volna meggyújtani, de tüzet nem kapok,
hacsak az Isten ide nem nyújtja
parazsát: a napot!
Kiss Jenő
::Nyomtatható változat::
|