Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.” (Ézs 42,3)
Szentháromság ünnepe után a tizenkettedik héten az Útmutató reggeli és heti igéiben a betegségről s az áldott Orvos gyógyításairól olvasunk. Az Úr szelíd, szabadító szolgája igazán hirdet törvényt s evangéliumot. Ma is igéjével, kimondott szavával gyógyít testet-lelket egyaránt. S ezt azért teheti, mert a kereszten „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta”. S mi „az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,4.5). Az Úr Jézus csak egy szót szólt négyszemközt a süketnémához: „Effata, azaz: nyílj meg!” Mégis híresztelték: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” (Mk 7,34.37) Saul szemei megvakultak, ám lelki szemei s fülei megnyíltak az Úr meglátására és meghallására a damaszkuszi úton: „Ki vagy, Uram?” (…) „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” Átélhette: „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) Isten igazít meg; kegyelmével a bűnösöket igazságba öltözteti. Ezért tudta Pál – immár Lélekkel megtelve – azonnal hirdetni az igazságot „Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (ApCsel 9,5.20). Mi is kérjük: „Én Istenem, ments meg engem a gonosz kezéből!” (GyLK 721) S ne hagyj el! Hit által igazulunk meg. Jézus is a hitük alapján gyógyított meg két vakot: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? (…) Legyen a ti hitetek szerint!” S meggyógyította a megszállott némát is: „Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma…” (Mt 9,28.29.33) Mirjám poklos lett, mert Isten szolgája ellen beszélt, ám „így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4Móz 12,13) A tanítványok kicsinyhitűségük miatt nem tudták meggyógyítani a holdkóros fiút. Ám „Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult” (Mt 17,18). Jakab imádkozásra bátorít; mivel „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. S a közbenjáró, „hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer” (Jak 5,16.15). A christianusok tanúsíthatják: az Úr valóban csodásan működik, és őelőttük kijelenti önmagát, de aki kételkedve kutatja titkát, az előtt meg sem szólal, és csodát sem tesz. Amiként Heródes előtt sem, noha „hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki” (Lk 23,9). Az Ószövetség evangélistája a felséges, de könyörülő Úr jó hírét adja a mi tudtunkra is: „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.” Kit? Az alázatos lelkűt, a megtört szívűt; és békességével ajándékozza meg. „Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,18.19) Az Úr a te gyógyítód is (lásd 2Móz 15,26)! Csak várd az Urat! „Akik Istent várják, azok csupán kegyelemért könyörögnek, de hogy Isten mikor, hogyan, hol és mivel segítsen, azt egészen az ő szabad, jó tetszésére bízzák.” (Luther Márton) Megtapasztaltad-e már: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam (…)! / Nem adtál át a halálnak, / Életben megtartottál. / Erőddel megáldottál. (…) / Én Uram, üdvösségem, / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,3–5)
Garai András