Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
Krisztus mondja: „Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40)
Szentháromság ünnepe után a tizenharmadik héten az Útmutató reggeli és heti igéi erre figyelmeztetnek: A hit cselekedetek nélkül halott (lásd Jak 2,26)! Luther szerint: „A hit egyedül Istent illetheti. Ezzel fogjuk fel Isten dolgait. S ebből születik azután a cselekedet, mellyel felebarátunknak szolgálunk; mert nem Istennek van szüksége jócselekedeteinkre, hanem felebarátainknak.” Az Úr Jézus azt tanácsolta a felebarátját kereső törvénytudónak, hogy az irgalmas samaritánushoz hasonlóképpen cselekedjen. „Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” (Lk 6,31) Ez az aranyszabály összhangban van a Hegyi beszéd üzenetével (lásd Mt 5,38–48) és a törvény nagy parancsolatával is, amelyet csak kívülről ismert a Jézust provokáló írástudó: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) Mert: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5,3; LK) „Az Úr törvényében boldog, aki gyönyörködik” (GyLK 668); s idejében megtermi gyümölcseit, hiszen Isten jó cselekedetekre készíti fel gyermekeit. De ehhez előbb jó fává kell lenniük (lásd Lk 6,43–45). Az egyetlen megoldás: Jézus; mert csak „aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt” (Jn 15,5). A szeretet apostola ezt tanítja: „…ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk”; hiszen a szeretet (is!) az ő ajándéka, „mert Isten szeretet” (1Jn 4,12.8). Az irgalmas felebaráti szeretetre figyelmeztető ősi törvények üzenete örök érvényű; „mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez” (5Móz 15,11). „Az Urat keressétek, akkor élni fogtok”, és „a jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr” (Ám 5,6.14). A jövevények, árvák, özvegyek életét különösen védték az emberszeretet különböző mózesi törvényei; „ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj” (5Móz 24,22)! Az első gyülekezet: testvéri közösség; „és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert (…) az eladott javak árát (…) szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá.” (ApCsel 4,33–35) Júdás eladta és elárulta az ártatlan vért. „Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: »Üdvözlégy, Mester!« – és megcsókolta őt. (…) »Barátom, hát ezért jöttél!«” (Mt 26,49.50) Ám a másik „Júdás, Jézus Krisztus szolgája” az egyedül üdvözítő Istent dicsőíti, mintegy az Úrtól tanult imádság utolsó szavaival (lásd Mt 6,13b). Egyedül Istené a „dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.” (Júd 1.25) Valljuk meg: „Hitből jön a cselekedet, / Hogy életünk betöltse; / Élő, igaz hit nem lehet, / Melynek nincs jó gyümölcse…” (EÉ 320,5)
Garai András