Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisz­tus mond­ja: „Ami­kor meg­tet­té­tek eze­ket akár­csak eggyel is a leg­ki­sebb atyám­fi­ai kö­zül, ve­lem tet­té­tek meg.” (Mt 25,40)

Szent­há­rom­ság ün­ne­pe után a ti­zen­har­ma­dik hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi er­re fi­gyel­mez­tet­nek: A hit cse­le­ke­de­tek nél­kül ha­lott (lásd Jak 2,26)! Lu­ther sze­rint: „A hit egye­dül Is­tent il­let­he­ti. Ez­zel fog­juk fel Is­ten dol­ga­it. S eb­ből szü­le­tik az­után a cse­le­ke­det, mellyel fe­le­ba­rá­tunk­nak szol­gá­lunk; mert nem Is­ten­nek van szük­sé­ge jó­cse­le­ke­de­te­ink­re, ha­nem fe­le­ba­rá­ta­ink­nak.” Az Úr Jé­zus azt ta­ná­csol­ta a fe­le­ba­rát­ját ke­re­ső tör­vény­tu­dó­nak, hogy az ir­gal­mas sa­ma­ri­tá­nus­hoz ha­son­ló­kép­pen cse­le­ked­jen. „Amint sze­ret­né­tek, hogy az em­be­rek ve­le­tek bán­ja­nak, ti is úgy bán­ja­tok ve­lük.” (Lk 6,31) Ez az arany­sza­bály össz­hang­ban van a He­gyi be­széd üze­ne­té­vel (lásd Mt 5,38–48) és a tör­vény nagy pa­ran­cso­la­tá­val is, ame­lyet csak kí­vül­ről is­mert a Jé­zust pro­vo­ká­ló írás­tu­dó: „Sze­resd az Urat, a te Is­te­ne­det tel­jes szí­ved­ből, tel­jes lel­ked­ből, tel­jes erőd­ből és tel­jes el­méd­ből, és fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat.” (Lk 10,27) Mert: „Az az Is­ten sze­re­te­te, hogy meg­tart­juk az ő pa­ran­cso­la­ta­it, az ő pa­ran­cso­la­tai pe­dig nem ne­he­zek.” (1Jn 5,3; LK) „Az Úr tör­vé­nyé­ben bol­dog, aki gyö­nyör­kö­dik” (GyLK 668); s ide­jé­ben meg­ter­mi gyü­möl­cse­it, hi­szen Is­ten jó cse­le­ke­de­tek­re ké­szí­ti fel gyer­me­ke­it. De eh­hez előbb jó fá­vá kell len­ni­ük (lásd Lk 6,43–45). Az egyet­len meg­ol­dás: Jé­zus; mert csak „aki én­ben­nem ma­rad, és én őben­ne, az te­rem sok gyü­möl­csöt” (Jn 15,5). A sze­re­tet apos­to­la ezt ta­nít­ja: „…ha sze­ret­jük egy­mást, Is­ten la­kik ben­nünk, és az ő sze­re­te­te lett tel­jes­sé ben­nünk”; hi­szen a sze­re­tet (is!) az ő aján­dé­ka, „mert Is­ten sze­re­tet” (1Jn 4,12.8). Az ir­gal­mas fe­le­ba­rá­ti sze­re­tet­re fi­gyel­mez­te­tő ősi tör­vé­nyek üze­ne­te örök ér­vé­nyű; „mert a sze­gény nem fogy el a föld­ről, azért pa­ran­cso­lom ne­ked, hogy légy bő­ke­zű az or­szá­god­ban le­vő nyo­mo­rult és sze­gény test­vé­red­hez” (5Móz 15,11). „Az Urat ke­res­sé­tek, ak­kor él­ni fog­tok”, és „a jó­ra tö­re­ked­je­tek, ne a rossz­ra, ak­kor élet­ben ma­rad­tok, és ve­le­tek lesz az Úr” (Ám 5,6.14). A jö­ve­vé­nyek, ár­vák, öz­ve­gyek éle­tét kü­lö­nö­sen véd­ték az em­ber­sze­re­tet kü­lön­bö­ző mó­ze­si tör­vé­nyei; „ezért pa­ran­cso­lom ne­ked, hogy így cse­le­kedj” (5Móz 24,22)! Az el­ső gyü­le­ke­zet: test­vé­ri kö­zös­ség; „és nagy ke­gye­lem volt mind­nyá­ju­kon. Nem volt kö­zöt­tük egyet­len szű­köl­kö­dő sem, mert (…) az el­adott ja­vak árát (…) szét­osz­tot­ták min­den­ki­nek úgy, aho­gyan szük­sé­ge volt rá.” (Ap­Csel 4,33–35) Jú­dás el­ad­ta és el­árul­ta az ár­tat­lan vért. „Majd egye­nest Jé­zus­hoz men­ve így szólt: ťÜd­vöz­légy, Mes­ter!Ť – és meg­csó­kol­ta őt. (…) ťBa­rá­tom, hát ezért jöt­tél!Ť” (Mt 26,49.50) Ám a má­sik „Jú­dás, Jé­zus Krisz­tus szol­gá­ja” az egye­dül üd­vö­zí­tő Is­tent di­cső­í­ti, mint­egy az Úr­tól ta­nult imád­ság utol­só sza­va­i­val (lásd Mt 6,13b). Egye­dül Is­te­né a „di­cső­ség, fen­ség, erő és ha­ta­lom örök­től fog­va, most és mind­örök­ké. Ámen.” (Júd 1.25) Vall­juk meg: „Hit­ből jön a cse­le­ke­det, / Hogy éle­tünk be­tölt­se; / Élő, igaz hit nem le­het, / Mely­nek nincs jó gyü­möl­cse…” (EÉ 320,5)

Ga­rai And­rás

::Nyomtatható változat::