A hét témája

Száz év­vel ez­előtt, 1910. au­gusz­tus 8-án Óz­don szü­le­tett. Édes­ap­ja Fan­csa­li Joób Sán­dor, édes­any­ja An­tony Gi­zel­la volt.

A gim­ná­zi­u­mot Aszó­don, a teo­ló­gi­át Sop­ron­ban vé­gez­te. Egy évet ösz­tön­dí­jas­ként Finn­or­szág­ban töl­tött. 1934-ben ke­rült Nyír­egy­há­zá­ra, az ak­kor újon­nan ala­kult dél-sza­bol­csi misszi­ós kör­zet­be, ahol negy­ven­öt fa­lu­ban kel­lett fel­ke­res­nie a gyü­le­ke­ze­ti kö­zös­ség­ből ki­sza­kadt evan­gé­li­ku­so­kat. Ez csak mo­tor­ke­rék­pár­ral volt le­het­sé­ges. Ge­duly Hen­rik püs­pök rö­vi­de­sen ma­gá­hoz ren­del­te püs­pö­ki tit­kár­nak, és az ma­radt dr. Dom­ján Elek és Tú­róczy Zol­tán alatt is.

1. ok­tó­be­ré­ben a nyír­egy­há­zi gyü­le­ke­zet meg­vá­lasz­tot­ta pa­ró­kus lel­ké­szé­nek. Ak­kor Nyír­egy­há­zán egy tel­je­sen új lel­ké­szi kar kezd­te mű­kö­dé­sét, élén Tú­róczy Zol­tán püs­pök­kel. Rő­zse Ist­ván igaz­ga­tó lel­kész mel­lett Bal­czó And­rás, Joób Oli­vér, Soly­már Já­nos lel­ké­szek meg­osz­tot­ták a vá­ro­si és ta­nyai kör­ze­te­ket, va­la­mint a szolgálati területeket – Joób Oli­vér a misszi­ói fel­ada­to­kat lát­ta el.
2. szep­tem­ber 1-jén ki­tört a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú. Rö­vi­de­sen len­gyel me­ne­kül­tek je­len­tek meg Nyír­egy­há­zán. 1939. no­vem­ber 30-án a fin­nek­re tá­madt a ke­le­ti szom­széd­juk. A fin­nek a té­li há­bo­rút há­rom hó­na­pig bír­ták egye­dül. 1940 már­ci­u­sá­ban bé­két kér­tek. El­ve­szí­tet­ték Kar­ja­lát, amely olyan ked­ves szá­muk­ra, mint szá­munk­ra Er­dély. A fin­nek há­bo­rú­ja kü­lö­nö­sen fáj­dal­ma­san érin­tet­te Tú­róczy Zol­tán püs­pö­köt és Joób Oli­vért, akik egy­kor jár­tak Finn­or­szág­ban. 1941-ben mind a fin­nek, mind a ma­gya­rok részt vet­tek a há­bo­rú­ban. 1944 ok­tó­be­ré­ben már Nyír­egy­há­zán dúl­tak a har­cok. 1944. no­vem­ber 2-án két-há­rom­ezer fér­fit vit­tek el ma­len­kij ro­bot­ra, akik kö­zül csak ke­ve­sen tér­tek ha­za. Eb­ben a ször­nyű idő­ben Joób Oli­vér fel­vet­te ma­gá­ra a Lu­ther-ka­bá­tot, és mint va­la­mi bá­tyus­ka, fel­ke­res­te a ha­lál­ra ré­mült hí­ve­it. So­kan ál­dot­ták ezért az evan­gé­li­u­mi cse­le­ke­de­té­ért.
3. áp­ri­lis 3-án a vá­ros­há­zán mű­kö­dő nép­bí­ró­ság Má­czay La­jost, az Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um val­lás­ta­ná­rát ha­lál­ra ítél­te, mert a he­lyi lap­ban meg­je­len­tet­te a Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­da há­bo­rús köz­le­mé­nye­it. Vé­gül ke­gyel­met ka­pott. 1945. jú­ni­us 22-én a nép­bí­ró­ság dr. Be­lo­horsz­ky Fe­ren­cet, a Kos­suth-gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­ját tíz évi fegy­ház­bün­te­tés­re ítél­te. Tú­róczy Zol­tán püs­pö­köt 1945. jú­ni­us 25-én ugyan­csak tíz évi fegy­ház­bün­te­tés­re ítél­te, de tíz hó­nap múl­va sza­ba­don en­ged­te.

Foly­ta­tó­dott a gyü­le­ke­zet meg­pró­bál­ta­tá­sa. 1948 jú­ni­u­sá­ban ál­la­mo­sí­tot­ták a Kos­suth-gim­ná­zi­u­mot, amely­ben csak fi­úk ta­nul­tak, a Ge­duly-le­ány­gim­ná­zi­u­mot, a köz­pon­ti ele­mi is­ko­lát, négy vá­ro­si kis­is­ko­lát, il­let­ve va­la­mennyi ta­nyai ele­mi is­ko­lát. Ak­kor Nyír­egy­há­zán száz evan­gé­li­kus pe­da­gó­gus mű­kö­dött.

Tú­róczy Zol­tán püs­pök 1948 de­cem­be­ré­ben Győr­be tá­vo­zott, a du­nán­tú­li egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke lett. Ez­után Joób Oli­vért ér­ték a rend­sze­res tá­ma­dá­sok. Har­minc­öt évi nyír­egy­há­zi lel­ké­szi szol­gá­lat után, 1969 jú­ni­u­sá­ban az or­szág má­sik ré­szé­re, Ost­ffy­asszony­fá­ra he­lyez­ték át, ahol 1969. ok­tó­ber 28-án éle­tét vesz­tet­te egy köz­le­ke­dé­si bal­eset­ben, öt­ven­ki­lenc éves ko­rá­ban.

Fe­le­sé­ge, Krom­pe­cher Ju­dit, a vi­lág­hí­rű Krom­pe­cher Ödön or­vos­pro­fesszor lá­nya, 2005-ben meg­halt. Ek­kor Joób Oli­vér föl­di ma­rad­vá­nya­it Nyír­egy­há­zá­ra szál­lí­tot­ták, és ket­tő­jü­ket a férj szü­le­i­nek a nyír­egy­há­zi Észa­ki te­me­tő­ben lé­vő sír­já­ban he­lyez­ték örök nyu­ga­lom­ra.

Joób Oli­vér lel­ké­szi mun­ká­ját foly­tat­ják fia és uno­kái. A nyír­egy­há­za-kert­vá­ro­si gyü­le­ke­zet a lel­kész­ről el­ne­ve­zett sze­re­tet­in­téz­ményt mű­köd­tet Ben­kő bo­kor­ban.

Az egész nyír­egy­há­zi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet sze­re­tet­tel em­lé­ke­zik már­tí­rom­sá­got szen­ve­dett egy­ko­ri lel­ki­pász­to­rá­ra.

Dr. Re­mé­nyi Mi­hály