A hét témája
A Biblia üzenete a tárlókon keresztül is élő és ható
A Bibliamúzeum nem egy látogatója lepődött már meg azon, hogy a különféle Bibliák helyett – pontosabban: mellett – sok minden mást is talál a tárlókban. Hogy mégis miket láthatnak a Dunamelléki Református Egyházkerület budapesti, Ráday utca 28. szám alatti székházában található, 1988-ban alapított kiállítóhely vendégei, arról az intézmény vezetőjét, Timár Gabriellát kérdeztük.
– Hagyományos értelemben vett bibliakiállítás Magyarországon máshol – például Göncön – is van. Mi azonban nem csak ezzel szolgálunk a hozzánk betérőknek. Intézményünk hivatalos elnevezése, a Biblia Világa Múzeum név is árulkodik arról, hogy a szép, régi Bibliák mellett állandó kiállításunk a Szentírás keletkezésének hátterét is bemutatja.
A kiállítás első részében régészeti anyagokkal illusztráljuk a könyvek könyvének történeteit. Az írás- és szövegtörténeti részben az agyagtábláktól a papirusztekercseken és kódexeken át az első nyomtatott Bibliáig vezető utat tekintjük át. A kiállítás harmadik része a magyar nyelvű Biblia történetével foglalkozik. Az utolsó pedig a különböző nyelvekre lefordított Szentírásokat mutatja be a látogatóknak. A pécsi evangélikus gyülekezet szervezésében a közelmúltban megnyílt, Bibelturm című kiállításhoz ebből a kollekcióból kölcsönöztünk százkét darabot. (A december 31-ig előzetes bejelentkezéssel látogatható kiállítás megnyitásáról az Evangélikus Élet szeptember 19-ei számában tudósítottunk. – A szerk.)
– Felveheti-e a versenyt ez a gyűjtemény más múzeumok anyagával? Egy történeti múzeum régészeti anyaga vagy egy könyvtár állománya sokkal gazdagabb lehet…
– Igen, felveheti, még ha nem is feltétlenül a kiállított, illetve a birtokában lévő anyagok tekintetében. Néhány évvel ezelőtt egy konferenciának az volt a témája, hogy az „óriásmúzeumok” – mint mondjuk a budapesti és vidéki nagy múzeumok – mellett a kis, tematikus, ha úgy tetszik, emberléptékű kiállítóhelyeknek van jövőjük.
Európában egyre több bibliaközpont nyílik; például Bécsben is van ilyen intézmény. Ezek egyszerre funkcionálnak kutatóhelyként, tudományos konferenciák, előadássorozatok, illetve fiatalokat is megszólító, befogadó klubalkalmak helyszíneiként. Emellett némelyiknek van múzeumi része is.
Ezt a tendenciát is figyelembe véve a közeljövőben mi is megújulunk. Várhatóan a jövő évtől jelentős átalakításokra kerül sor, így például az épület pincehelyiségével is bővül majd a rendelkezésünkre álló hely. Fő vállalásunk továbbra is a múzeumi anyag bemutatása lesz; az állandó kiállítást – elsősorban a magyar bibliatörténetet és a szövegtörténetet bemutató részeit – szintén gazdagítanánk. A múzeumi tárlatvezetéseket a könyvtár szakembereinek segítségével már most is összekötöm a Ráday Könyvtár ismertetésével; az átalakítás után ez is a kiállítás része lesz. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetnénk az időszaki kiállításokra is; ezekből – a hely szűkössége miatt – az utóbbi időben elég keveset rendeztünk. Egyéb rendezvényeknek is szeretnénk majd otthont adni, és a múzeumpedagógiai foglalkozásokra is nagyobb figyelmet fordítanánk.
– Amikor jöttem, épp ötödik osztályos tanulókat kalauzolt. Általában kik keresik fel a múzeumot?
– Rendszeresen jönnek hozzánk gyülekezeti és iskolai csoportok, illetve különféle egyesületek, klubok is szerveznek ide kirándulást. Érdekes, hogy időnként több a külföldi látogatónk, mint a magyar. Miattuk is szükség van a korszerűsítésre, mert sok minden nincs kiírva angolul.
– Míg az interjúra vártam, belehallgattam a tárlatvezetésbe. Épp egy Bibliákat tartalmazó vitrin előtt álltunk, és egy megható történetet mesélt. Elmondaná az Evangélikus Élet olvasóinak is?
– 2008-ban, a Biblia évében több Szentírást is kaptunk ajándékba, illetve letétbe. Mások mellett megkeresett bennünket egy ügyvéd testvérpár is. Gyönyörű, házi vászonlepedőbe csomagolva, nemzetiszínű szalaggal átkötve hozták el a nagymamájuktól örökölt, 1704-es kiadású, úgynevezett kasseli Bibliát, amit különben Nürnbergben nyomtattak. Úgy gondolták, múzeumunk a legméltóbb arra, hogy őrizze. Egyetlen kérésük az volt, hogy a könyv történetét is írjuk le, illetve meséljük el a látogatóinknak. Mi ennek készségesen eleget is teszünk.
A nagymama annak idején tele volt csomagokkal, amikor az orosz front elől menekült. A Szentírást ebbe a vászonba bugyolálta be, hogy meg ne sérüljön. Apránként mindig letett egy-egy pakkot; hol az ágyneműt, hol a konyhai edényeket, hol a ruhákat hagyta hátra, mert már nem bírta cipelni őket. Mire biztonságos helyre érkezett, már csak a Bibliája volt nála… Önmagában is óriási értéke van ennek a kötetnek, és a története még különlegesebbé teszi.
– Mi a múzeum legnagyobb büszkesége? Nyilván a vizsolyi Biblia, ugye?
– Mindenki azt akarja látni, és mindig az az első kérdés, hogy eredeti-e. Természetesen az. A vizsolyi Bibliát soha nem raknám ki másolatban egy bibliamúzeumban! Ott kell lennie – és ott is van – a fő helyen.
Törekszem arra, hogy minél több eredeti tárgyat állítsunk ki, de természetesen van, amit csak másolatban tudunk. Ilyen például az I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseit tartalmazó úgynevezett Rákóczi-Biblia, ami a Ráday Gyűjtemény féltett kincse.
– A múzeumról térjünk picit át a múzeum vezetőjének személyére. Ha jól tudom, végzettsége szerint református lelkész.
– Igen, havonta egyszer prédikálok is Kispesten, a Rózsa téri gyülekezetben. Korábban több helyen szolgáltam beosztott lelkészként, de dolgoztam Izraelben, és jártam tanulmányúton Egyiptomban is. Tizenkét éve dolgozom a múzeumban; tudták rólam, hogy érdekel a bibliai régészet, talán ezért is hívtak ide. Azóta elvégeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem múzeumpedagógia szakát, és rendszeresen járok a Múzeumi Oktatási és Képzési Központ képzéseire.
Elsősorban református lelkész vagyok, ezért – az előbb említett tanulmányaim ellenére – sokáig úgy éreztem, csak kontárkodom a múzeumi világban. Az áttörést az jelentette, amikor egy látogatónk azzal búcsúzott: „Maga templommá tette a múzeumot!” Ez a mondat segített vállalni azt a küldetést, hogy a Bibliamúzeumban igenis lehet azon fáradozni, hogy a múzeumi körséta több legyen puszta tárlatvezetésnél, és a Szentírásról, a Szentírás világáról, történetéről lehet úgy beszélni, hogy az Ige is megszólaljon. Így válhat a múzeum szakrális térré – és így lehet valóban élő és ható az evangélium üzenete itt, ebben a térben is.
– vitális –