A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A Bib­lia­mú­ze­um nem egy lá­to­ga­tó­ja le­pő­dött már meg azon, hogy a kü­lön­fé­le Bib­li­ák he­lyett – pon­to­sab­ban: mel­lett – sok min­den mást is ta­lál a tár­lók­ban. Hogy még­is mi­ket lát­hat­nak a Du­na­mel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let bu­da­pes­ti, Rá­day ut­ca 28. szám alat­ti szék­há­zá­ban ta­lál­ha­tó, 1988-ban ala­pí­tott ki­ál­lí­tó­hely ven­dé­gei, ar­ról az in­téz­mény ve­ze­tő­jét, Timár Gab­ri­el­lát kér­dez­tük.

– Ha­gyo­má­nyos ér­te­lem­ben vett bib­li­a­ki­ál­lí­tás Ma­gyar­or­szá­gon más­hol – pél­dá­ul Gön­cön – is van. Mi azon­ban nem csak ez­zel szol­gá­lunk a hoz­zánk be­té­rők­nek. In­téz­mé­nyünk hi­va­ta­los el­ne­ve­zé­se, a Bib­lia Vi­lá­ga Mú­ze­um név is árul­ko­dik ar­ról, hogy a szép, ré­gi Bib­li­ák mel­lett ál­lan­dó ki­ál­lí­tá­sunk a Szent­írás ke­let­ke­zé­sé­nek hát­te­rét is be­mu­tat­ja.

A ki­ál­lí­tás el­ső ré­szé­ben ré­gé­sze­ti anya­gok­kal il­luszt­rál­juk a köny­vek köny­vé­nek tör­té­ne­te­it. Az írás- és szö­veg­tör­té­ne­ti rész­ben az agyag­táb­lák­tól a pa­pi­rusz­te­ker­cse­ken és kó­de­xe­ken át az el­ső nyom­ta­tott Bib­li­á­ig ve­ze­tő utat te­kint­jük át. A ki­ál­lí­tás har­ma­dik ré­sze a ma­gyar nyel­vű Bib­lia tör­té­ne­té­vel fog­lal­ko­zik. Az utol­só pe­dig a kü­lön­bö­ző nyel­vek­re le­for­dí­tott Szent­írá­so­kat mu­tat­ja be a lá­to­ga­tók­nak. A pé­csi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet szer­ve­zé­sé­ben a kö­zel­múlt­ban meg­nyílt, Bi­bel­turm cí­mű ki­ál­lí­tás­hoz eb­ből a kol­lek­ci­ó­ból köl­csö­nöz­tünk száz­két da­ra­bot. (A de­cem­ber 31-ig elő­ze­tes be­je­lent­ke­zés­sel lá­to­gat­ha­tó ki­ál­lí­tás meg­nyi­tá­sá­ról az Evan­gé­li­kus Élet szep­tem­ber 19-ei szá­má­ban tu­dó­sí­tot­tunk. – A szerk.)

– Fel­ve­he­ti-e a ver­senyt ez a gyűj­te­mény más mú­ze­u­mok anya­gá­val? Egy tör­té­ne­ti mú­ze­um ré­gé­sze­ti anya­ga vagy egy könyv­tár ál­lo­má­nya sok­kal gaz­da­gabb le­het…

– Igen, fel­ve­he­ti, még ha nem is fel­tét­le­nül a ki­ál­lí­tott, il­let­ve a bir­to­ká­ban lé­vő anya­gok te­kin­te­té­ben. Né­hány év­vel ez­előtt egy kon­fe­ren­ci­á­nak az volt a té­má­ja, hogy az „óri­ás­mú­ze­u­mok” – mint mond­juk a bu­da­pes­ti és vi­dé­ki nagy mú­ze­u­mok – mel­lett a kis, te­ma­ti­kus, ha úgy tet­szik, em­ber­lép­té­kű ki­ál­lí­tó­he­lyek­nek van jö­vő­jük.

Eu­ró­pá­ban egy­re több bib­liaköz­pont nyí­lik; pél­dá­ul Bécs­ben is van ilyen in­téz­mény. Ezek egy­szer­re funk­ci­o­nál­nak ku­ta­tó­hely­ként, tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­ák, elő­adás­so­ro­za­tok, il­let­ve fi­a­ta­lo­kat is meg­szó­lí­tó, be­fo­ga­dó klub­al­kal­mak hely­szí­ne­iként. Emel­lett né­me­lyik­nek van mú­ze­u­mi ré­sze is.

Ezt a ten­den­ci­át is fi­gye­lem­be vé­ve a kö­zel­jö­vő­ben mi is meg­úju­lunk. Vár­ha­tó­an a jö­vő év­től je­len­tős át­ala­kí­tá­sok­ra ke­rül sor, így pél­dá­ul az épü­let pin­ce­he­lyi­sé­gé­vel is bő­vül majd a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló hely. Fő vál­la­lá­sunk to­vább­ra is a mú­ze­u­mi anyag be­mu­ta­tá­sa lesz; az ál­lan­dó ki­ál­lí­tást – el­ső­sor­ban a ma­gyar bib­lia­tör­té­ne­tet és a szö­veg­tör­té­ne­tet be­mu­ta­tó ré­sze­it – szin­tén gaz­da­gí­ta­nánk. A mú­ze­u­mi tár­lat­ve­ze­té­se­ket a könyv­tár szak­em­be­re­i­nek se­gít­sé­gé­vel már most is össze­kö­töm a Rá­day Könyv­tár is­mer­te­té­sé­vel; az át­ala­kí­tás után ez is a ki­ál­lí­tás ré­sze lesz. Az ed­di­gi­nél na­gyobb hang­súlyt fek­tet­nénk az idő­sza­ki ki­ál­lí­tá­sok­ra is; ezek­ből – a hely szű­kös­sé­ge mi­att – az utób­bi idő­ben elég ke­ve­set ren­dez­tünk. Egyéb ren­dez­vé­nyek­nek is sze­ret­nénk majd ott­hont ad­ni, és a mú­ze­um­pe­da­gó­gi­ai fog­lal­ko­zá­sok­ra is na­gyobb fi­gyel­met for­dí­ta­nánk.

– Ami­kor jöt­tem, épp ötö­dik osz­tá­lyos ta­nu­ló­kat ka­la­u­zolt. Ál­ta­lá­ban kik ke­re­sik fel a mú­ze­u­mot?

– Rend­sze­re­sen jön­nek hoz­zánk gyü­le­ke­ze­ti és is­ko­lai cso­por­tok, il­let­ve kü­lön­fé­le egye­sü­le­tek, klu­bok is szer­vez­nek ide ki­rán­du­lást. Ér­de­kes, hogy időn­ként több a kül­föl­di lá­to­ga­tónk, mint a ma­gyar. Mi­at­tuk is szük­ség van a kor­sze­rű­sí­tés­re, mert sok min­den nincs ki­ír­va an­go­lul.

– Míg az in­ter­jú­ra vár­tam, be­le­hall­gat­tam a tár­lat­ve­ze­tés­be. Épp egy Bib­li­á­kat tar­tal­ma­zó vit­rin előtt áll­tunk, és egy meg­ha­tó tör­té­ne­tet me­sélt. El­mon­da­ná az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­só­i­nak is?

– 2008-ban, a Bib­lia évé­ben több Szent­írást is kap­tunk aján­dék­ba, il­let­ve le­tét­be. Má­sok mel­lett meg­ke­re­sett ben­nün­ket egy ügy­véd test­vér­pár is. Gyö­nyö­rű, há­zi vá­szon­le­pe­dő­be cso­ma­gol­va, nem­ze­ti­szí­nű sza­lag­gal át­köt­ve hoz­ták el a nagy­ma­má­juk­tól örö­költ, 1704-es ki­adá­sú, úgy­ne­ve­zett kas­se­li Bib­li­át, amit kü­lön­ben Nürn­berg­ben nyom­tat­tak. Úgy gon­dol­ták, mú­ze­u­munk a leg­mél­tóbb ar­ra, hogy őriz­ze. Egyet­len ké­ré­sük az volt, hogy a könyv tör­té­ne­tét is ír­juk le, il­let­ve me­sél­jük el a lá­to­ga­tó­ink­nak. Mi en­nek kész­sé­ge­sen ele­get is te­szünk.

A nagy­ma­ma an­nak ide­jén te­le volt cso­ma­gok­kal, ami­kor az orosz front elől me­ne­kült. A Szent­írást eb­be a vá­szon­ba bu­gyo­lál­ta be, hogy meg ne sé­rül­jön. Ap­rán­ként min­dig le­tett egy-egy pak­kot; hol az ágy­ne­műt, hol a kony­hai edé­nye­ket, hol a ru­há­kat hagy­ta hát­ra, mert már nem bír­ta ci­pel­ni őket. Mi­re biz­ton­sá­gos hely­re ér­ke­zett, már csak a Bib­li­á­ja volt ná­la… Ön­ma­gá­ban is óri­á­si ér­té­ke van ennek a kötetnek, és a tör­té­ne­te még kü­lön­le­ge­seb­bé te­szi.

– Mi a mú­ze­um leg­na­gyobb büsz­ke­sé­ge? Nyil­ván a vi­zso­lyi Bib­lia, ugye?

– Min­den­ki azt akar­ja lát­ni, és min­dig az az el­ső kér­dés, hogy ere­de­ti-e. Ter­mé­sze­te­sen az. A vi­zso­lyi Bib­li­át so­ha nem rak­nám ki má­so­lat­ban egy bib­lia­mú­ze­um­ban! Ott kell len­nie – és ott is van – a fő he­lyen.

Tö­rek­szem ar­ra, hogy mi­nél több ere­de­ti tár­gyat ál­lít­sunk ki, de ter­mé­sze­te­sen van, amit csak má­so­lat­ban tu­dunk. Ilyen pél­dá­ul az I. Rá­kó­czi György fe­je­de­lem be­jegy­zé­se­it tar­tal­ma­zó úgy­ne­ve­zett Rá­kó­czi-Bib­lia, ami a Rá­day Gyűj­te­mény fél­tett kin­cse.

– A mú­ze­um­ról tér­jünk pi­cit át a mú­ze­um ve­ze­tő­jé­nek sze­mé­lyé­re. Ha jól tu­dom, vég­zett­sé­ge sze­rint re­for­má­tus lel­kész.

– Igen, ha­von­ta egy­szer pré­di­ká­lok is Kis­pes­ten, a Ró­zsa té­ri gyü­le­ke­zet­ben. Ko­ráb­ban több he­lyen szol­gál­tam be­osz­tott lel­kész­ként, de dol­goz­tam Iz­ra­el­ben, és jár­tam ta­nul­mány­úton Egyip­tom­ban is. Ti­zen­két éve dol­go­zom a mú­ze­um­ban; tud­ták ró­lam, hogy ér­de­kel a bib­li­ai ré­gé­szet, ta­lán ezért is hív­tak ide. Az­óta el­vé­gez­tem az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem mú­ze­um­pe­da­gó­gia sza­kát, és rend­sze­re­sen já­rok a Mú­ze­u­mi Ok­ta­tá­si és Kép­zé­si Köz­pont kép­zé­se­i­re.

El­ső­sor­ban re­for­má­tus lel­kész va­gyok, ezért – az előbb em­lí­tett ta­nul­má­nya­im el­le­né­re – so­ká­ig úgy érez­tem, csak kon­tár­ko­dom a mú­ze­u­mi vi­lág­ban. Az át­tö­rést az je­len­tet­te, ami­kor egy lá­to­ga­tónk az­zal bú­csú­zott: „Ma­ga temp­lom­má tet­te a mú­ze­u­mot!” Ez a mon­dat se­gí­tett vál­lal­ni azt a kül­de­tést, hogy a Bib­lia­mú­ze­um­ban igen­is le­het azon fá­ra­doz­ni, hogy a mú­ze­u­mi kör­sé­ta több le­gyen pusz­ta tár­lat­ve­ze­tés­nél, és a Szent­írás­ról, a Szent­írás vi­lá­gá­ról, tör­té­ne­té­ről le­het úgy be­szél­ni, hogy az Ige is meg­szó­lal­jon. Így vál­hat a mú­ze­um szak­rá­lis tér­ré – és így le­het va­ló­ban élő és ha­tó az evan­gé­li­um üze­ne­te itt, eb­ben a tér­ben is.

– vi­tá­lis –

::Nyomtatható változat::